Vízió a demilitarizált Transznisztriáról

Enyhülni látszik a viszony a Moldovai Köztársaság és a szakadár Transznisztria között azután, hogy Chisinau autonómiát ajánlott fel a Dnyeszteren túli területnek, sőt a tavaly bevezetett gazdasági szankciókat is feloldotta. A Moldovától 14 éve elszakadt oroszbarát köztársaság helyzetének rendezését célzó törekvéseket azonban nehezíti, hogy Oroszország továbbra sem hajlandó kivonni csapatait Transznisztriából.

Demokratizálás, demilitarizálás, dekriminalizálás – ebben a három szóban foglalható össze Vladimir Voronin moldovai elnök Transznisztriával kapcsolatos újsütetű politikája, amelyet a kommunista vezető igyekszik a gyakorlatban is érvényesíteni. Eme „három d” mentén a Moldovai Köztársaság az elmúlt időszakban két jelentős gesztust is tett az országtól az 1991-es katonai konfliktus során függetlenedett Dnyeszter menti terület irányában, kimozdítva a holtpontról a térség szunnyadó válságát. Először is a chisinaui kormány nemrég feloldotta azokat a gazdasági szankciókat, amelyeket tavaly rendelt el a szakadár Dnyeszter menti köztársaság ellen, miután az Igor Szmirnov vezette tiraszpoli rezsim bezárt több román nyelvű iskolát. Az embargó értelmében a moldovai hatóságok nem adtak ki exportengedélyt a Dnyeszter bal partjáról származó termékekre, emiatt a szakadárok szerint mintegy 65 millió dolláros veszteséget szenvedett a régió. Miután nemzetközi nyomásra Tiraszpol júliusban engedélyezte a román iskolákban a latin ábécé szerinti oktatást, Vladimir Voronin elnök úgy értékelte, hogy a helyzet jobbra fordult, így a szankciók feloldását megtoldotta egy újabb lépéssel. Javaslatára a chisinaui parlament autonómiát ajánlott fel az ország keleti részén fekvő, hatszázezer lakosú területnek, amelyet többségben oroszok laknak ugyan, de jelentős számú román is él ott.
A moldovai képviselők által elfogadott, tulajdonképpen Viktor Juscsenko ukrán elnök tervén alapuló törvény lehetővé teszi Transznisztria számára önálló parlament megválasztását, valamint az orosz, az ukrán és a román nyelv hivatalos használatát. Chisinau azonban feltételt is szabott az autonómia megadásához, mégpedig azt, hogy Tiraszpol álljon el függetlenedési törekvéseitől, s emellett egyezzen bele a Dnyeszter bal partján állomásozó, mintegy 1500 orosz katonából álló kontingens kivonásába. Csakhogy az utóbbi variánst elsősorban Moszkva nem pártolja, s már el is vetette, hogy a grúz példát követve vonja ki csapatait Transznisztriából. Márpedig e nélkül hallani sem akar Transznisztria függetlenségéről a kérdésben az itt élő románok révén érdekelt, Moldovával testvérállami kapcsolatokra törekvő Románia.
Adrian Severin szociáldemokrata politikus, volt román külügyminiszter például felvetette, Bukarestnek most az lenne a feladata, hogy koszovói mintára kieszközölje a nemzetközi fórumokon a Dnyeszter menti szakadár köztársaság ENSZ-felügyelet alá vonását. Szerinte ugyanis ezáltal öt éven belül végbemenne a demokratizálódási és „dekriminalizálási” folyamat, majd ezután referendum dönthetné el a terület státusát.