Kaláka

Csíkszeredát Sepsiszentgyörgy irányában elhagyva az első falu Csíkszentkirály. Mielőtt beérnénk a faluba, az út jobb oldalán, a völgyben építkezést látunk. Lépcsőlejárót, hidakat, kapukat, medencét készít néhány tucat ember. Hamar kiderül, hogy ez egy fürdőépítő csoport. Régi falusi fürdők felújítási munkáit végzik. Az idén már az ötödik helyszínen dolgoznak. Herczeg Ágnes táj- és kertépítő mérnök, a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda munkatársa a munkálatok szervezője, motorja.

Ön budapesti lakos, és a Pagony is magyarországi cég. Mi hozta e gyönyörű tájba?
– Budapesten születtem, a XI. kerület szélén, azonban minden gyermekkori nyaramat székely nagyapámnál, Erdélyben töltöttem. Két dolgot tapasztaltam meg, a faluközösségekben rejlő összetartó erőt és a táj szépségét. E tapasztalat vezetett későbbi munkáim során is. A természet és az ember ilyen szoros kapcsolata Európa ezen részében maradt fenn leginkább. Ennek oka lehet szerintem, hogy a székelység határnép, őrző nép, amely mindig szabad volt, s így meg tudott maradni egységben, noha nehéz időket kellett átvészelnie.
– Mikor alakult a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda?
– Nyolc táj- és kertépítő mérnök alapította 1990-ben. Megalakulásunk után tagjai lettünk a Kampis Miklós, Kálmán István és Makovecz Imre nevével fémjelzett Kós Károly Egyesülésnek. Ők azt fogalmazták meg, hogy jövőnket nem csupán gazdasági és szakmai síkon, hanem határozott szellemi indíttatás segítségével kell meghatározni. A Kós Károly Egyesülés tagjainak többsége építész cég, mi vagyunk tájépítők, de vannak néhányan más szakterületről is. Mindnyájan hívei vagyunk annak a szemléletnek, ahol különválik a jogi és politikai rendszer, a gazdaság és a szellemi élet, a kultúra. A jog előtt mindenki egyenlő, a gazdaságban a testvériségnek, szolidaritásnak, a szellemi életben pedig a szabadságnak kell maradéktalanul érvényesülnie. A Pagony megalapításakor ezt a modellt kívántuk megvalósítani. Létrehoztunk egy szellemi műhelyt, ennek alapja a táj és a természet megfigyelése.
– A tájépítészetnek talán az a legnagyobb szépsége, hogy az ember magával a természettel, az élő anyaggal dolgozik.
– Szerintünk a legfontosabb a hely megfigyelése, aztán a kérdés feltevése: mit akar a hely, mi a múltja, milyen a jelenlegi állapota, milyen fejlődési lehetőségei vannak? Be kell vonni az ott élőket, mert a helyi közösséggel együttműködve lehet megtalálni a fejlődés igazi útját.
– Hogyan működtetik az erdélyi vállalkozásokat?
– A kilencvenes évek elején a Bakony és a Balaton-felvidék találkozásában lévő Dörögdi-medencében indult be egy organikus fejlesztés, amelyet a Vásárhelyi Judit által vezetett Független Ökológiai Központtal közösen végeztünk. Végig tudtuk követni, hogy tevékenységünk során milyen átalakulások zajlanak egy tájegységben. Ekkor találkoztunk Jánosi Csaba geológussal, a Csíki Természetvédő és Természetjáró Egyesület elnökével. Ők a 1980-as évek elejétől foglalkoztak a Csíki-medence peremén fekvő Csomád–Bálványos természeti értékeinek feltérképezésével. Felismerték, hogy Romániában a természet- és környezetvédelmi törvények híján olyan eróziós folyamatok indultak el, amelyek súlyosan károsítják, elpusztíthatják a Székelyföld építészeti, táji, történelmi értékeit. A Ceausescu-diktatúra rombolásai után, a kilencvenes évek elején Erdélyben is megjelent a tőke, amely nincs tekintettel a hagyományokra, az értékekre. Ez újabb veszélyekkel fenyeget. Jánosi Csabáék készítettek egy vizsgálati anyagot a régióról, de hiányzott nekik egy olyan csoport, amely egységében tudja kezelni a különböző területeket. Így találtunk egymásra. Ebben az időben Kolumbán Gábor volt Hargita megye tanácselnöke, aki lelkesen támogatta elképzeléseinket. Elhatároztuk, hogy készítünk a régió minden szegmensére kiterjedő vizsgálati anyagot. Ha a területre komplex rálátásunk van, meg tudjuk határozni az egyes cselekvési irányokat. Kovászna és Hargita megye megbízásából kezdhettünk dolgozni, mert a Csomád–Bálványos térség a két megye határán van. Rengeteget bakancsoztunk, hosszú kocsmai beszélgetések, falufórumok során próbáltunk minél közelebb kerülni az itt élőkhöz. Másfél éves munka eredményeként állt össze a vizsgálati anyag. Következett a programalkotás és a stratégiai terv kidolgozása.
– Nyaranta régi falusi fürdők felújításával foglalkoznak. Ez hogy kapcsolódik a vizsgálati anyaghoz?
– Egyik alkalommal Lázárfalván tartottunk falufórumot. Sokan voltak. Jánosi Csaba hosszasan beszélt, ismertette a vizsgálati eredményeket. Egyszerre csak egy öreg bácsi felállt és azt monda: „Ez mind jól van, mérnök úr, de inkább segítsenek a falu szélén levő Nyírfürdőt rendbe hozni.” Úgy éreztük, helyettünk szólalt meg, mert akkor már sokat tanakodtunk, miként lehetne a temérdek elméleti anyagnak legalább egy kis részét látható formában megvalósítani. A régió vulkanikus hegyeinek egyik legnagyobb értékét a föld mélyéből feltörő ásványvizek és gázkiömlések jelentik. Az ott élők a vizek gyógyító hatását évszázadok óta ismerik. Minden faluban építettek a forrásokra fürdőket, mofettákat. Ezek a helyi közélet helyszínei is voltak, egészen a kommunizmus megérkeztéig. Aztán lassan pusztulni kezdtek a régi építmények, medencék, források.
– Tehát Lázárfalván pattant ki az ötlet?
– Ott és akkor éjfélre megszületett a terv: a fürdők felújítását kaláka formában fogjuk végezni. Lényege az, hogy a közösség minden tagja a saját erejéhez mérten járul hozzá a munkákhoz. Tanulmányoztuk az erdélyi fürdőkultúra történetét, amelyre jellemző, hogy a falusi fürdőzés ősi kultúrája mellett a XIX. század elejétől kezdett kialakulni a polgári fürdőélet. Hihetetlen gyorsan épültek ki az új fürdőtelepek elegáns szállodákkal, éttermekkel, szórakoztató és kiszolgáló egységekkel. Kialakult a fürdőturizmus. A székely körvasút építésekor sok fürdőt létesítettek ennek vonalához igazodva. A polgári fürdőkultúra hanyatlását egyértelműen Trianon sokkhatása idézte elő.
– A kaláka megszervezése, majd a munkálatok lebonyolítása nem lehetett egyszerű feladat.
– Kiállításokat, előadásokat szerveztünk, cikkeket jelentettünk meg, közben pályázati lehetőségeket kellett keresni a vállalkozás finanszírozásához. Jöttek a kalákába magyarországi egyetemekről, a kolozsvári egyetemről, a csíkszeredai Sapientiáról, a Felvidékről, sőt az idén még a Vajdaságból is. Az első négy kalákát az ifjúsági tárca Mobilitás Alapjánál pályázott pénzből hoztuk össze. Az ideit pedig a Nemzeti Kulturális Alap építőművészeti tagozata támogatta. Sok magánfelajánlást is kapunk. Egy kaláka 60–80 főből áll, de részt vesz benne a helyi lakosság is. Az élelmezést a faluközösség állja, az építőanyagot a közbirtokosság adja. Elsőnek 2001-ben a lázárfalvi nyírfürdőt újítottuk fel, aztán a tusnádi nádasfürdő, a csíkkozmási sószékfürdő, majd a Kászonújfalu határában lévő sóskútfürdő következett. Az idén a csíkszentkirályi borsárosfürdő készült el.
– Hagyományos anyagokat és építésmódot alkalmaznak?
– Természetesen. Sőt a régi fürdő- és lábáztató medencék felújítása mellett öltözőfülkéket, filagóriákat, pihenőhelyeket és mellékhelyiségeket is létesítünk, a lápos részeket függesztett pallóutakkal tesszük megközelíthetővé. A források fölé forrásházakat emeltünk. Minden fürdő mellé keresztet vagy élőfűz-kápolnát építettünk, mert úgy érezzük, hogy mindegyik kaláka áldásos tett. Itt nemcsak a test gyógyulhat, hanem a lélek is. És gyógyulhat a hitünk is, hogy a munkának van szentsége. A kalákák fontos részei az esti programok. Itt előadásokat szervezünk a Székelyföld táji, természeti, építészeti, kultúrtörténeti értékeiről, jövőjéről. Az idén kisebb építészeti konferencia zajlott, fotókiállítás készült a falu építészeti értékeiről. Beszélgetések folynak, új tervek születnek, s természetesen a táncház is része a programnak. A falubeli gyermekek számára kézműves programokat szervezünk, alkotásaikból kiállítást rendezünk. A fürdőépítés a szenteléssel és faluünnepséggel zárul, ahol a résztvevők emléklapot kapnak. Az elkészült fürdőket azóta sokan használják, ami megerősíti hitünket, hogy ez a munka nemcsak értékvédelem és tájfejlesztés, hanem igen erős közösségépítés is.
– Gondolom, van híre a munkájuknak…
– Már az első kaláka után sorban kerestek bennünket a környékbeli önkormányzatok. Az idén öszszesen hat jelentkező volt. Azért választottuk Csíkszentkirályt, mert a falu védőszentje Szent István királyunk. Fontos tudatosítani magunkban és a trianoni határon kívül maradt magyarokban, de legfőképpen az ellenszavazókban és nem szavazókban a Szent István-i vállalások igazi értelmét, azt, hogy hazát, államot teremtett a magyaroknak. Csíkszentkirályon fűzfavesszőkből felépítettük a Szent Korona mását. A korona keresztjének behelyezésekor mindenki sírt a megrendüléstől. Mivel a fürdőről rálátni Csíksomlyó hegyére, építettünk egy kő Mária-oltárt is, amelyre a Boldogasszony anyánk sorait írtuk fel.
– Vajon fognak-e követőkre találni?
– Szívesen adjuk át tudásunkat, tapasztalatainkat azoknak, akik hozzánk hasonló szívvel fognának ehhez a munkához. Most ősszel egyébként egyik fiatal kalákatársunk szervez fürdőépítést Csobotfalván.