Rendhagyók a mostani koalíciós tárgyalások, hiszen rendhagyó volt maga a választás és annak végeredménye is – mondta lapunknak Kiss J. László. A Teleki László Intézet főigazgató-helyettese szerint Angela Merkel nagykoalíciója olyan kényszerházasság gyümölcse, amelyben természetszerűen elégedetlen mindkét fél a kapott tárcákkal és tisztségekkel. Utóbbinak legékesebb példája az SPD által egyelőre betöltetlen alkancellári poszt, amely mutatja, hogy a szociáldemokratáknak nem áll rendelkezésükre kellő humántartalék – tette hozzá a Németország-szakértő. A nagykoalíció lehetősége előnyt és hátrányt egyaránt magában rejt. Kiss J. László szerint megnyílt az esély arra, hogy folytatódjon a tartományi határok kiigazításával kapcsolatos Stoiber–Müntefering-párbeszéd, ám forró vitapontok lehetnek az egészségügyi reform, az áfa- és a bérpolitika, illetőleg a tandíj körüli problémák.
Nagykoalícióra már volt példa Németországban: a CDU/CSU és az SPD 1966 és 1969 között Kurt Georg Kiesinger kancellársága alatt kormányzott együtt. Amint a történészprofesszor emlékeztetett, az akkori gazdasági recesszióból a kisebb pártok tudtak hasznot húzni 1969-ben, így a radikális baloldali Parlamenten Kívüli Ellenzék és a szélsőjobb Nemzetiszocialisták.

Csúcsra járatott tolerancia Brüsszelben: nem engedték be Dömötör Csabát a gyermekeivel egy helyi étkezdébe