Magyar kápolna Rómában

Huszonöt évvel ezelőtt, 1980. október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén, II. János Pál pápa a Szent Péter-bazilika grottáiban felszentelte az új magyar kápolnát. „Az Apostoli Szentszék és a magyar egyház kapcsolatának történelmi dátuma” – írta tudósításában tizenegy nappal később az Új Ember. Valóban az volt. 1980-ban úgy látszott, a diktatúra szorítása kissé enged.

Harminc év telt el az egyházra kényszerített „megállapodás” óta, és bár a súlyosan törvénysértő egyezmény felülvizsgálatáról ekkor még szó sem lehetett, sok kis jele volt annak, hogy a hazai katolikusok lehetetlen és megalázó helyzete valamelyest jobbra fordul. Azoknak azonban, akik alapvető változásban reménykedtek Magyarországon, csalódniuk kellett. Az 1975-ben, 35 állam által aláírt helsinki konferencia alapokmánya és az egész helsinki folyamat a térség valamennyi országának egyházpolitikájában apró változást hozott. Casaroli bíboros, vatikáni államtitkár visszaemlékezésében meg is jegyezte, hogy 1974 és 1976 között Lengyelország, Csehszlovákia, Bulgária és az NDK hivatalos látogatásra invitálta az új európai légkör szellemében.
Magyarországról viszont egyetlen meghívást sem kapott. Persze nem az egyházi vezetés akadályozta meg a magas rangú vatikáni diplomata személyes kapcsolatfelvételét, sőt Lékai László bíboros egyenesen II. János Pál pápához fordult, hogy az 1980 szeptemberében tartott Szent Gellért millenniumi ünnepségre Casarolit küldje legátusba. Így érkezhetett meghívás nélkül hazánkba 1980. szeptember 27-én a vatikáni államtitkár. A kissé elhanyagolt környezetű esztergomi bazilika körül sebtében rendet tettek az esztergomi ferencesek diákjai; mindenki tudta, hogy rendkívüli esemény az olasz főpap látogatása, hiszen ezt megelőzően utoljára 1938-ban érkezett hivatalosan pápai legátus Magyarországra Eugenio Pacelli, a későbbi XII. Pius személyében. Igaz, a diplomáciai kapcsolatok megromlásáig erre nem is igen lett volna szükség…
Casaroli II. János Pál hosszú levelével érkezett, amelyet az ünnepségre zsúfolásig megtelt esztergomi bazilikában fel is olvasott. A neves vendégeket, Casarolit, valamint Luigi Poggi érseket Kádár János és Losonczi Pál is fogadta. „Kevés volt az ünnepélyes külsőség, de az esemény jelentős volt még akkor is, ha nem hozott azonnali konkrét eredményeket” – írta visszaemlékezésében Casaroli bíboros. Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, elégedetten dörzsölhette a kezét: bár semmit sem tettek érte, mégis olybá tűnhetett a nagyvilág előtt, az állam és egyház kapcsolatai szépen fejlődnek.
Pedig annak ellenére sem volt komoly, érdemi változás, hogy az új lengyel pápa számtalan módon kereste az utat a vasfüggöny mögött élő magyar hívekhez. Nem sokkal beiktatása után, december 2-án levelet intézett a magyar néphez, 1980. április 6-án szintén levelet írt a hitoktatás fontosságát hangsúlyozva. Ebben, mintegy tudatosítva a magyarokkal a feléjük megnyilvánuló pápai bizalmat, felsorolta, hogy kétéves pontifikátusa alatt hány alkalommal kereste a kapcsolatot híveivel. 1980 szeptemberében Casaroli bíborost is hosszú üzenetével küldte Esztergomba és Budapestre. A legjelentősebb lelkipásztori és egyben diplomáciai lépés azonban a Szent Péter-székesegyház altemplomában kialakított Magyarok Nagyasszonya-kápolna felszentelése volt. A Rómába látogató magyarok számára lehetetlen nem észrevenni azt a hatalmas megtiszteltetést, amit ez a Szent Péter sírjának közelében megalkotott kápolna a puszta létével jelez. A világegyház közepében mindössze négy nemzetnek van saját kápolnája: a lengyeleknek, litvánoknak, íreknek és a magyaroknak. A világ urainak számító nagy és erős nemzeteknek nincs, a kis Magyarországnak van.
Igaz, a Magyarok Nagyasszonya-kápolna arra a templomra emlékeztet, amelyet még a nagy és erős Magyarország első királya, Szent István kapott II. Szilveszter pápától. A II. István (752–757) pápa által építtetett templom mellé, amely később a S. Stefanis da Ungaris nevet viselte, a magyar zarándokház került. Ezek az épületek a XVIII. századig álltak; és hatalmas szerepük volt a római magyar zarándokforgalom szabályozásában, majd a XVI. századtól a római magyar papképzésben. Az ezeréves templom és a hétszáz éves zarándokház meglehetősen elhasználódott, rossz állapotba került, és VI. Piusz pápa (1775–1799) 1776-ban rendelte el bontásukat, hogy helyükre elkészülhessen a Szent Péter-bazilika új sekrestyéje. A lebontott templomokból ma már csak két márványoszlop látható a sekrestyéből a bazilikába vezető folyosón. Serédi Jusztinián bíboros 1929-ben márványtáblát helyezett el a sekrestye külső falán a hajdani templom és zarándokház emlékére.
Az 1980-as magyar híradásokból nem derült ki pontosan a Magna Domina Hungarorum kápolna története, és talán nem véletlenül. A huszonöt éves évforduló alkalmából a napokban megjelenő, Németh László pápai prelátus által szerkesztett könyvből tudhatjuk meg, hogy a kápolna létrehozásának gondolata az európai magyar főlelkészek 1976. februári összejövetelén vetődött fel először Rómában. Az eredeti elgondolás szerint a kápolna a világon szétszóródott, a vasfüggönyön innen és túl élő katolikus magyarság találkozóhelyéül is szolgált. Egy új, megosztottság nélküli Európa reményében.
László István eisenstadti püspök tájékozódott a Vatikáni Államtitkárságon, majd miután nyitottságot észlelt, értesítette Lékai Lászlót a kezdeményezésről. A bíboros levelet írt VI. Pál pápának, és az engedély megkapása után Gerő László építész hozzálátott a hely felméréséhez, majd a tervek elkészítésének. A kápolna végül az „Ókeresztény szarkofágok termében” kapott helyet. A kápolna oltára, trónusa és a gyertyatartók az ősi, Nagy Konstantin által építtetett Szent Péter-székesegyházból származnak. A kápolna díszítésére pályázatot hirdettek, s végül Csíkszentmihályi Róbert, Kiss Kovács Gyula, Kiss Nagy András, Kiss Sándor, Kő Pál, Marton László, Amerigo Tot és Varga Imre magyar szenteket és boldogokat megjelenítő alkotásait helyezték el benne. Az 1997-ben boldoggá avatott Apor Vilmos győri püspök domborművét Lebó Ferenc, a 2003-ban boldoggá avatott Batthyány-Strattman László domborművét Oláh Éva Arrè szobrászművész alkotta.
Lassan egyre nehezebb megérteni, hogy 1980-ban mit jelentett a Rómába eljutóknak a szétszórt magyarság összetartozását is megjelenítő kápolna a Szent Péter-székesegyház grottáiban. II. János Pál ma huszonöt éves ünnepi homiliája azonban a vasfüggöny lehullta után is érvényes gondolatokat tartalmaz. A szentbeszéd a misztikus kápolna hármas jelentését fejtegette: az első a magyar nemzet eredetével és történetével kapcsolatos, a második a Rómához, vagyis a hithez való hűséggel, a harmadik a szentek művéből született európai civilizációval. Az üzenet ma szinte aktuálisabb, mint valaha, a kápolna identitásunknak azt a hármas vonását mutatja, amely a megmaradás szempontjából döntő lehet: keresztény, európai és magyar.