Marslakók támadása

Röhögnek-e már a galambok? – szegezik nekem a kérdést immár több mint egy hete barátok, kollégák. A félig-meddig aggódó, javarészt viszont ironikus érdeklődés arra irányul, nem kapták-e el a postagalambjaim a Romániában megjelent madárinfluenzát. Ezért aztán akit csak tudok, odahívok a dúchoz, megmutatom nekik a palakék és fekete-fehér egyedekből álló állományt, majd elmagyarázom, hogy ezekre a madarakra körülbelül annyi hatást gyakorol az Ázsiából származó kór, mint a kínai pontyra. Az Egyesült Államokban, Kanadában és Hongkongban végzett kísérletek során évekkel ezelőtt a napjainkban rettegett vírusfajtát, a H5N1-et oltották be galambokba, majd a megfertőzött madarakat baromfitelepeken helyezték el. Ám a tesztállatok sehogy sem akartak megbetegedni, de még tovább sem adták a madárinfluenzát az aprójószágnak, ami azt bizonyítja, hogy a galambok szervezete immúnis a betegségre.
Persze a tenyésztőkön kívül ezt Romániában is nagyon kevesen tudják, éppen ezért a madárinfluenzában elhullt állatok október 7-i felfedezése óta az emberek és a hatóságok mindennel szemben gyanakvással viseltetnek, aminek köze van a szárnyhoz és a tollhoz. A madárinfluenza-téboly immár nemzeti hisztériává terebélyesedett: alkalmi popsztárok fogadkoznak a tévében, hogy soha többé nem fogyasztanak csirkehúst, a megszeppent polgárok pedig naponta visznek az állatorvosi rendelőkbe autó gázolta fácánt, áram ütötte galambot, végelgyengülésben kimúlt varjút, attól tartva, hogy madárinfluenzában pusztultak el. A hatóságok szintén élen járnak az ügybuzgalomban: tilos például élő baromfit, ludat, kacsát árulni a piacon, a közutakon szigorúan ellenőrzik a szárnyasok szállítását, továbbá meghatározatlan ideig nem lehet galamb- és díszállat-kiállítást sem rendezni. Az óvintézkedések oka természetesen érthető: Bukarest nem akarja, hogy a három Tulcea megyei településen tucatnyi háziszárnyason és vándormadáron kimutatott madárvész kitörjön a Duna-delta vidékéről, és országszerte elterjedjen.
Pesszimistább szakértők szerint azonban erre csak akkor lett volna esély, ha a román kormány idejében hallgat az Egészségügyi Világszervezet (WHO), valamint a Duna-deltai bioszféra-rezervátumból érkezett figyelmeztető jelzésekre. Kiderült ugyanis, hogy a deltavidék jelentős részét magában foglaló Tulcea megyében már szeptemberben jelentős mértékű pusztulást észleltek a vadmadár-populációkban és a háziszárnyasok között. Sőt az országos állat-egészségügyi igazgatóság a hónap közepén a WHO-ra hivatkozva figyelmeztette a helyi illetékeseket, hogy az októberben Ázsiából és Oroszországból érkező, feltehetően madárinfluenza-vírussal fertőzött vándormadarak útvonala érinti Románia keleti részét. „Már akkor riadókészültség életbeléptetését és a vadászidény felfüggesztését javasoltam a Duna-delta kormányzójának. Ehhez képest zöld utat kapott a vadászat, így képtelenség felbecsülni, hány vírussal fertőzött példányt hurcoltak ki a vadászok egy hónap alatt” – méltatlankodik Daniel Fuciu, a tulceai Delta Club vadász- és sporthorgász-egyesület elnöke. A bukaresti késést példázza az is, hogy a mezőgazdasági tárca egyik államtitkára október elején esküdözve állította: „biztos forrásból” tudja, hogy a madárinfluenzának kitett ázsiai és oroszországi vándormadarak nem telelnek Romániában, ezért nincs szükség megelőző intézkedésekre. Felettese, Gheorghe Flutur mezőgazdasági miniszter később nyilvánosan megrótta tájékozatlansága miatt. Majd október 10-én felfüggesztette a vadászidényt, egyben elrendelte a madárinfluenza gócpontjainak számító Ceamurlia de Jos és Maliuc község vesztegzár alá helyezését, továbbá a helyi baromfiállomány kényszervágását. Itt aztán a fehér maszkjuk és zöld köpenyük miatt a helyi lakosok által egyszerűen marslakóknak nevezett állatorvosok két hét alatt kiirtották a több ezer aprójószágot.
A H5N1 vírust hordozó szárnyasok elpusztításának elhúzódására egyaránt létezik technikai és politikai magyarázat. Egyrészt a román hatóságok csak akkor ismerték fel igazán a helyzet súlyosságát, amikor az EU nagy-britanniai járványügyi laboratóriumában bebizonyosodott, hogy a ceamurliai csirkék a H5 vírustörzs emberre is veszélyes N1-es változatától kókadoztak. Addig viszont hagyták, hogy az aprójószág levágása csak a látszat kedvéért haladjon, hiszen ha végül kiderült volna, hogy fölöslegesen ölik le az állatokat, az érintett falvakban kitört volna a parasztlázadás, maga után vonva a román kormány hatalmas presztízsveszteségét. Továbbá a Tulcea megyei településeken a szárnyasállomány begyűjtése sem könnyű feladat. Arrafelé nem igazán nevezhető udvarnak a terület, ahol a jószágot tartják, ritkán látni például dróthálóval elkülönített portákat, gazdaságokat. A családok többnyire 120–130 szárnyassal rendelkeztek – egy-egy háztól 60–70 tyúk, 30–40 csirke, 10–15 liba, ugyanennyi kacsa és öt-hat pulyka is előkerült. „Kezdetben persze akadtak, akik szembeszegültek vagy tiltakoztak, de a hatóságok kiszálltak, gyűlést tartottak, közölték, hogy mindenki kártérítést kap a baromfiért, így végül az emberek szót fogadtak, belenyugodtak, hogy elnéptelenedik a baromfiudvaruk” – meséli Ceamurlia de Joson szerzett tapasztalatait dr. Rácz László csíkszeredai állatorvos, aki számos erdélyi kollégájával együtt részt vett a kényszerű deltai madárpusztításban. A járványtani szakfelügyelő mosolyogva mondja el, miként lett belőle „csirkefogó”. Ugyanis a tulceai polgárok számára roppant ellenszenvesek voltak a hatóságok által a baromfik összekapkodására toborzott fogdmegek, valósággal irtóztak attól, hogy megbízhatatlan, kétes személyek járják a portájukat. Így kérésükre az állatorvosok szedték össze a jószágokat, amelyek az utánfutókon lévő konténerekbe kerültek, itt pedig következett az elgázosítás. „Bizony, toll sem maradt utánunk a környéken” – mondja Rácz László, akinek kollégáival ellentétben hamarabb el kellett hagynia a deltavidéket, mivel balszerencséjére – noha kiküldetése előtt emberi influenza elleni védőoltást kapott – alaposan meghűlt. Bevallása szerint meg is ijedt, hiszen az EU-ból érkezett járványügyi szakértők sem zárják ki, hogy a madárinfluenzától megbetegedett ceamurliai szárnyasoktól a lakosság is megfertőződött. Ezért a csíkszeredai orvos a biztonság kedvéért naponta szedi az ismerősök segítségével 720 ezer lejért (ötezer forintért) megvásárolt Tamiflu készítményt, amely Európa-szerte kincsnek számít.
A román lakosság eközben az emberi influenza elleni védőoltást kapkodja szét pánikszerűen a patikákból, kimerítve a készleteket, noha a szakemberek figyelmeztettek: ez a vakcina nem véd a madárvésztől. Visszaesett a baromfihús-fogyasztás is, a nagy áruházláncokban jobbára csak a marha- és sertéshúspolcok ürülnek, annak ellenére, hogy az ország első embere, Traian Basescu államfő immár menetrendszerűen közli: éppen ma reggel is csirkehúst evett 70 fokon sütve, mivel a felesége is azt hallotta, hogy ilyen hőmérsékleten elpusztul a vírus. Viszont a televíziók vezető híreiben, a lapok címoldalán „bérelt helyet” szerzett madárinfluenza miatt a többségen – főleg a városlakókon – páni félelem lett úrrá. A marosvásárhelyi színház Tompa Miklós Társulatának tagjai például nem mertek elutazni a Románia keleti részén fekvő Galacon zajló színházi fesztiválra. „Mihez kezdenék ott a harmincfős truppal, ha oda is betör a vész, és karanténba helyezik a várost?” – indokolja aggodalmát Kárp György, a magyar társulat igazgatója. Sepsiszentgyörgyön az Oroszországból és Ukrajnából érkező varjak miatt retteg a lakosság, mivel Kelemen László, a Rara Avis természetvédő egyesület elnöke szerint a szárnyasok behurcolhatják a madárinfluenza vírusát. Ezért az önkormányzat az állat-egészségügyi hatósággal közösen összehangolt akcióra készül, hogy elriassza a mintegy húszezer fősre becsült varjúsereget a környékről.
Máris akadnak, akik sajátos módon „berendezkedtek” az Ázsiából származó kór megjelenésére. Egy Szeben megyei baromfitelep tulajdonosa egerészölyveket szerzett be, amelyek több kilométernyi távolságban tartják csirkeneveldéjétől a potenciálisan vírushordozó vándormadarakat. Szintén erdélyi „találmány” egy petrozsényi férfié: a magát állatorvosnak kiadó szélhámos tucatnyi Zsil-völgyi lakost csapott be úgy, hogy jó pénzért mosószert sózott rájuk madárinfluenza elleni hatóanyag gyanánt. Ennél nagyobb fejfájást okoz a hatóságoknak, hogy a több mint százmillió példányra becsült romániai baromfiállomány kilencven százalékát olyan háztáji gazdaságokban nevelik, ahonnan rendszeresen kiengedik a szárnyasokat a mezőre, tavakra, így azok zavartalanul érintkeznek a vándormadarakkal. A bukaresti mezőgazdasági minisztérium most rendet kíván teremteni a parasztgazdaságokban, és szigorúan bünteti azokat, akik nem tartják ólba zárva csirkéiket, sertéseiket. Ugyanakkor a Duna-deltában működő idegenforgalmi társaságok fölösleges hisztériakeltésnek tartják a madárinfluenza továbbterjedése ellen hozott óvintézkedéseket és a kormány tagjainak ezzel kapcsolatos megnyilatkozásait. Ennek szerintük leginkább ők isszák a levét: az utóbbi napokban tömegesen mondták le helyfoglalásaikat a deltavidéken rendszeresen túrázó, horgászó turisták (tavaly mintegy százezren keresték fel a környéket), becslések szerint tízmillió euró veszteséget okozva a turisztikai egységeknek. De az idegenforgalom hosszú távú visszaesése mellett a madárinfluenza felbukkanása felbecsülhetetlen károkat okoz a páratlan vadmadár-populációban is. Sándor Attila, a romániai ornitológiai társaság kolozsvári koordinátora úgy vélekedett, fennáll a veszélye, hogy ritka vagy kihalófélben lévő madárfajták tűnnek el végleg a deltából a madárvész keltette pánikhangulat miatt.