Régi olvasója vagyok a Magyar Nemzetnek. A lapot nagy élvezettel olvasom, azonban a november 5-i számban a Dél-Korea önökre figyel című cikket meglepetéssel vegyes felháborodással olvastam, a családunkat érintő témája miatt. A cikk – Jámbor Gyula a szerzője – a dunaújvárosi szocialista ünnepről számol be, és a rendezvény két főszereplőjének teljesítményét a két Latabáréhoz hasonlítja. Ilyen összehasonlításban még soha nem olvastam cikket a nevünkkel összefüggésben.
Érteni vélem a szerzőnek a párosítással kapcsolatos célját, és ezért nem is kívánom a szerző kvalitásait méltatni, talán nem is érdemes, de ezt a megalázó és kegyeletsértő összehasonlítást a családunk nevében visszautasítom. Tudnivaló, hogy a két Latabár a magyar nemzetnek csak jó hírnevet és dicsőséget szerzett, úgy a nagyvilágban, mint idehaza. Ezért a nemzet lelkében a legnagyobbak között vannak. Soha nem voltak semmilyen politika kiszolgálói, direkt politikai rendezvényeken pedig – a korszellemből adódóan – soha nem szerepeltek.
Tudnivaló az is, hogy mindkét Latabár előadói és színészi tehetségét hazai művész és nem művész körökben is csak a „zseniális” jelzővel illetik. A cikkben említett előadás és annak szereplői ebben a tekintetben nem hasonlíthatók hozzájuk semmilyen módon, az egész szóra sem érdemes ebben a vonatkozásban. Ha a szerző a cikkben említett két főszereplőjének előadását mindenáron színészi teljesítménnyel akarta mérni, akkor arra megfelelő, a politika színvonalán működő ripacsokat találhatott volna mondjuk a Nagymező utca túloldalán működő színpadon.
A család nevében tisztelettel:
Latabár Endre, Budapest
Mivel magam is nagy tisztelője vagyok a Latabárok művészetének, sajnálom, ha a család érzékenységét megsértettem. Az említett helyszíni riportban egy hangulat, egy benyomás érzékeltetésére használtam a kifogásolt hasonlatot. Mentségemre szolgáljon, hogy a „két Latabár” a magyar színpad történetében olyan fogalommá vált, amelynél jobbat a két egyívású, láthatóan előadói párost alkotó politikus jellemzésére nem találtam.
Jámbor Gyula

Orbán Viktor: 2010-ben egy csődtömeg volt az ország, ma egymillióval többen dolgoznak