Sokan úgy vélik, hogy Matolcsy György kedden, a GKI gazdasági fórumán tartott előadásában már egy új gazdaságpolitikát vázolt fel. Valóban készítettek ilyen programot?
– Közel tucatnyi személyes gazdasági konzultáció van már mögöttünk, majdnem félszáz gazdasági szervezet küldte el terjedelmes írásban elképzeléseit, és a www.gazdasagikonzultacio.hu honlapra is már több mint ötszáz javaslat érkezett. Így lassan kikristályosodnak azok a pontok, amelyek a lehet, a kell és az akarjuk háromszögében meghatározhatják a gazdaságpolitika fő irányait. Mindezek alapján három fő irányvonal rajzolódik ki.
Az egyik egy radikális adócsökkentés, ami az új gazdaság alapja. Abban a helyzetben ugyanis, amibe mostanra jutott a magyar gazdaság, találni kell egy olyan sarokpontot, amelyre támaszkodva meg lehet mozdítani a gazdaságot. Nem sok pontban, sok apró lépésben kell gondolkodni, hanem egyben. A radikális adócsökkentés ilyen pont lehet. Főként a foglalkoztatásra rakódó hatalmas járulékterheket említik a gazdasági szereplők, a foglalkoztatás ráadásul társadalmi szempontból is alapvető. Magyarországon a munkaképes korú lakosság 6,8 millió, s közülük 3,9 millióan állnak munkában, vagyis 57 százalékuk. Az Európai Uniót tekintve ennél csak Lengyelországban és Máltán roszszabb a helyzet, Nagy-Britanniában, Dániában és Svédországban viszont 70 százaléknál is magasabb a foglalkoztatottak aránya.
Hazánkban egyrészt 400 ezer munkanélkülit tartanak nyilván, a szürkegazdaság szektorában pedig közel 500 ezren dolgoznak. Egy radikális adócsökkentés azt eredményezné, hogy ezeknek az embereknek a zöme legális munkához jutna. Piacgazdasági viszonyok között a vállalkozók tudnak munkahelyet teremteni, viszont ha közterhekkel agyonnyomják őket, akkor nem képesek erre. Ám ha el lehet helyezkedni, az számos pozitív társadalmi következménnyel jár. Úgy látjuk, egy radikális adócsökkentés lehetővé tenné, hogy új munkahelyek teremtődjenek.
– A jelenlegi kormány kék könyvvel, ekhóval igyekszik fehéríteni a gazdaságot. Mi erről a véleménye?
– A mostani kabinet fordítva ül a lovon, mert a munkavállalót akarja meggyőzni, az ő belátására apellál, hogy váltson ki például kék könyvet. Ezzel szemben mi úgy véljük: a munkaadót kell olyan helyzetbe hozni, hogy nagyobb számban alkalmazhasson munkaerőt. A kabinet az adócsökkentési lépéssorozat kapcsán is olyan ponton változtat, nevezetesen az áfacsökkentéssel, amely nincs közvetlen összefüggésben a foglalkoztatás ösztönzésével. Én ezt egyszerű választási osztogatásnak tartom. Ugyanakkor ez a változtatás egyértelműen költségvetésibevétel-kiesést okoz, amit elsősorban rejtett, bújtatott adókkal igyekszik pótolni. Ám ha a foglalkoztatásra rakódó közterheket csökkentjük, akkor a munkahelyek növekvő száma kompenzálhatja a költségvetésibevétel-csökkenést. Sőt egy átmeneti idő – fél év, egy év – elteltével több bevétel folyhat be.
– A munkahelyteremtés ösztönzésének szándéka mellett ugyanakkor olyan elképzelésekről is hallani, hogy a közszférából 200 ezer alkalmazottat el kellene bocsátani. Ha tehát keletkezne is 500 ezer új állás, a foglalkoztatottak száma 300 ezerrel emelkedne meg?
– Tény, hogy a második fő csapásirány, ami körvonalazódik, az a bürokrácia csökkentése, amely a versenyképességet is növeli. Ennek szükségességéről sokat elárul az az adat, amely szerint egy ötven főt foglalkoztató cég az éves adózásával kapcsolatos papírmunkáit Írországban 76 óra, hazánkban viszont több mint 300 óra alatt végzi el. Az adminisztráció csökkentését azonban nem úgy képzeljük el, hogy meghatározunk egy elbocsátandó százalékot, s végrehajtjuk a menesztéseket. Attól, hogy egy operáció fáj, még nem biztos, hogy használ is. Először az állam, az önkormányzatok és a közintézmények feladatait kell meghatározni, majd fel kell tárni, hogy hol van felesleges tevékenység, s utána megvizsgálni, hogy ez mit jelent létszámban.
A kétszázezres szám valóban felvetődött, néhány gazdasági érdek-képviseleti szervezet készített ilyen számítást, ám ez nem jelenti azt, hogy nekünk ezt egy az egyben át kellene vennünk. A mi oldalunkon senki nem beszél 200 ezer fő elbocsátásáról. A felesleges, illetve ismétlődő bürokratikus eljárásokat viszont fel kell számolni, ami nem jelent feltétlenül létszámleépítést, mert léteznek olyan területek is, ahol munkaerőhiány van, ami átcsoportosítással orvosolható.
– Az említett konferencián akkor is sokan felkapták a fejüket, amikor Matolcsy György 2009-es euróbevezetésről beszélt, hiszen meghatározó londoni elemzőcégek már 2012-re, 2013-ra teszik az uniós valutára való átállás lehetséges dátumát. Mi a realitása a négy év múlva történő bevezetésnek, különösen annak tükrében, hogy ehhez 1300 milliárd forintos megszorítás szükséges?
– Furcsa a helyzet: az az állítás is igaz, amely szerint a lehetőségek szerencsés összejátszása esetén 2009–2010-ben bevezethető az euró, de annak is igazat adhatunk, aki évekkel későbbi időpontot jelöl meg. Ha ugyanis komolyan veszszük azokat a számokat, amiket a magyar kormány közöl az államháztartás jelenlegi helyzetéről, akkor reális lehet a 2009-es, 2010-es dátum. Ám az elmúlt három évben mindig bebizonyosodott, hogy azok az adatok, amiket mondanak, nem igazak, nem tarthatók.
– Ebből persze az következne, hogy 2010 utánra tolódik ki a bevezetés éve…
– Sajnos jelenleg nem látni egy olyan hiteles makrogazdasági pályát, amelyen haladva négy-öt éven belül el lehet jutni az euró bevezetéséhez. Ám ha egy új kormány korrekt, kiszámítható makrogazdasági pályát alakít ki, amelynek hitelt adnak a vállalkozók és a befektetők, akkor a 2009 vagy 2010 tartható. Viszont ezt veszélyezteti, hogy nem látni tisztán a makrogazdasági ügyekben. Nagyon sok ismeretlen tétel bukkanhat fel egy újonnan alakuló kormány számára. Kérdés, milyen rejtett kötelezettségvállalásokra, könyvelési trükkökre derül majd fény, milyen csontvázak esnek ki a szekrényből.
– Visszatérve a gazdasági konzultációkon tapasztaltakra, a harmadik pillérről, a patrióta gazdaságpolitikáról is szeretnénk néhány szót hallani…
– Feltétlenül változtatni kell az utóbbi három esztendő gyakorlatán, hogy – a nemzetközi szokással ellentétben – a magyarországi fejlesztési beruházásoknál a hazai vállalkozások a közbeszerzési eljárások során a megrendeléseknek csak a töredékét kapják meg. Az sem helyes, hogy sokszor a beruházástól ötven-száz kilométerre lévő cégek előnyt élveznek a helyi társaságokkal szemben. Változások szükségesek tehát a közbeszerzés terén, hogy azonos ajánlati feltételek mellett a hazai vállalkozások élvezzenek elsőbbséget.
A gazdasági konzultációkon az is kirajzolódni látszik, hogy felül kell bírálni a jelenlegi kormány szemléletét, amely a gazdasági növekedés helyett az elosztásra helyezi a fő hangsúlyt. Ez nem jelenti azt, hogy a hátrányos helyzetűeken nem kell segíteni. Nem elvi kérdésként kell ezt kezelni, az elveket senki sem vitatja, sokkal inkább a gyakorlat a fontos. Nem az a lényeg, hogy a tortát miként szeleteljük fel, hanem az, hogy a tortát meg kell növelni. Az igazságosság térnyerése, a rászorulók kellő mértékű támogatása is csak alapvető gazdasági fordulattal valósítható meg, hiszen ha nagyobb a gazdasági produktum, akkor a rászorulók is jobban részesülhetnek a tortából.
Az új program elemei
· radikális adócsökkentés
· 500 ezer új munkahely
· a bürokrácia csökkentése
· euróbevezetés 2009–2010-ben
· patrióta gazdasági szemlélet
· a gazdaság növekedésének ösztönzése
· Kárpát-medencei gazdasági övezet létrehozása
