Sorozatunkban szeptember óta nyolc XIII–XIV. századi alapítású román, illetve korai gótikus stílusú falusi templomot jártunk végig a közép-szlovákiai bányavidéken. A Besztercebánya környéki települések közül ezúttal – utolsóként – a várostól 14 kilométerre keletre fekvő Pónikra (Poniky) látogatunk el.
A XIX. század végén már szlovákok lakta község neve 1282-ben tűnik fel először írásban – ad terram Ponik alakban – IV. (Kun) László oklevelében: a király ekkor adományozza a területet Fülöp mesternek. Ipolyi Arnold 1888-ban megjelent településtörténeti munkájában a szóban forgó magisztert más néven, Pónitzként is említi, mint a falu névadó alapítóját, aki fiaival együtt 1310 és 1332 között építtette a község templomát. A Szent Ferencnek szentelt egyház az 1332–37. évi pápai dézsmajegyzékben plébániaként szerepel. Pónik 1373-ban Zólyomlipcse várbirtoka. 1400-ban mezővárosi rangra emelkedik, 1464-ben Mátyás királytól elnyeri az úgynevezett korponai jogokat, majd egészen a XIX. század elejéig megőrzi városi kiváltságait.
Kanyargós, meredek úton kapaszkodunk fel a 800–900 méteres hegyek közt megbúvó, jellegzetes lépcsős formában épült bányásztelepülésre. A dombon álló, torony nélküli templom nagysága is jelzi a hely régi rangját: az épület hossza több mint 22 méter, szélessége 16 méter. A tágas, 17-szer 8,5 méteres belméretű hajóhoz enyhén nyújtott négyszög formájú, egyenes záródású szentély kapcsolódik. A diadalív és a bordás keresztboltozat csúcsíves. Északon sekrestye és mellékkápolna szintén a XIV–XV. századból, az 1976-ban elbontott nyugati előcsarnok mögül előkerült kapuzat velük egykorú. (Az érett gótikus, pálcatagbélletű bejárat fölötti, kőből faragott kalapácsos bányászjelvény hasonmását láthatjuk a nagybörzsönyi gótikus bányásztemplom oromfalán.) A szentély északi falán az 1500 körül készült szentségtartó fülkét szinte szecessziós vonalvezetésű, faágfonatos ornamentika díszíti. A kő keresztelőmedence 1526-ból való; a templom középkori szárnyas oltárai közül a Szent Ferenc életének jeleneteit ábrázoló főoltár látható az eredeti helyén.
A templom legfőbb értékei azonban a bámulatos bőségben és épségben megmaradt falfestmények. Az újkori vakolatrétegek alól napvilágra került, XIV–XV. századi freskók szentjei az itáliai trecento ízlését viselik magukon, míg a hajó északi falán megjelenített Szent László-legenda jellemzően magyar vonásokat mutat.
A középkori magyar bányavárosok virágzó művészetét gazdagon illusztráló, a nagyvilág elől szívósan rejtőzködő póniki templommal veszünk búcsút a Garam folyó vidékétől.
origo.hu
Tigris ikerpár született a Budapesti Állatkertben – videó
