A szibériai fogoly

Huszonhárom rubel és huszonhárom kopejka, azaz kevesebb mint egy dollár az átlagos havibére a kelet-szibériai Krasznokamenszk melletti JaG 14/10-es börtöntelepen a két éve, letartóztatásakor még Európa egyik leggazdagabb emberének számító orosz oligarchának, Mihail Hodorkovszkijnak. Az oroszok többsége nem ejt könnyet érte. Úgy gondolja, a tolvajok, szélhámosok között a helye a nemrég még a Kremlről álmodozó, nagyarányú csalásért és adókerülésért nyolc évre ítélt üzletembernek.
Krasznokamenszk eldugott kisváros a Bajkál-tavon túl, a kelet-szibériai csitai területen, a kínai határ közelében, több mint hatezer kilométerre és jó néhány időzónára Moszkvától. A ritkán lakott területen főképp oroszok, kisebb számban burjátok élnek. Körös-körül a sztyep, az időjárás szélsőségesen szárazföldi, ami azt jelenti, hogy télen átlagosan mínusz 30 fok körüli a hőmérséklet, a nyár pedig rövid és meleg. A környéken nincs természetes vízforrás, ezért az itteniek artézi kutakat fúrtak. A csapadék kevés, a tavasz és a nyár gyakran száraz, s néha még télen sem hull hó. A szél viszont állandóan fúj, s metsző hidege különösen megkeseríti a mindennapokat. A térségben található Oroszország egyik legnagyobb uránbányája és egy ércdúsító kombinát is. Ezek adnak munkát a legtöbb embernek. A környékén levő lakott területek szerepelnek a magas sugárszintű települések jegyzékében, s a várható élettartam negyvenkét év. Maga Krasznokamenszk alapítása is a bányászathoz kötődik. Az első lakosok 1967-ben jelentek meg, ma hatvanegyezren lakják. Alig tízezerrel több az egész járás népessége.
A várostól nincs messze a JaG 14/10-es börtöntelep, ahol mintegy ezer rabot őriznek. Többségükben fiatalok, az átlagéletkor 24 év, és tolvajlásért töltik itt háromtól öt évig tartó szabadságvesztésüket. Ide érkezett meg nemrég Mihail Hodorkovszkij, aki ügyvédei szerint leghamarabb 2009 februárjában szabadulhat. Vele együtt elítélt üzlettársának, Platon Lebegyevnek az északnyugat-szibériai Jamali Nyenyecföldön kell letöltenie büntetését, egy sarkkörön túli börtöntelepen.
Hodorkovszkij olyan barakk emeleti részén kapott priccset, amelynek földszintjén a Kommerszant tudomása szerint egy „nehézsúlyú” bűnözőkből álló brigád lakik. Sorsa azon múlik, hogyan jön ki velük, akik a belső törvényeket szabják az orosz börtönrendszerben. Jellemző, hogy az Izvesztyija értesülése szerint Lebegyev iránt már érdeklődnek a telep keresztapái különböző „jótékonysági adományok” reményében. Az egykori olajbáró egy emeletes ágy felső helyén alszik, a bútorzat a fényképek alapján szerény, kopottas. A helyiek szerint azonban a büntetés-végrehajtási intézet oroszországi viszonylatban komfortosnak számít, hiszen az elítéltek kényelmét állítólag konditerem és szauna szolgálja, olvasható a Travel című orosz hírportálon. Hodorkovszkijt az ilyenkor kötelező vizsgálatok, a karantén után beosztották egy ötvenfős fegyenccsoportba, és három napra meglátogathatta a felesége, Inna. Ezt háromhavonta teheti meg, közben pedig telefonon érintkezhetnek. Oroszország valaha leggazdagabb emberére ezután szokványos börtönélet vár padlómosással, szeméthordással, napi háromszori névsorolvasással. A foglyok csak rendezett sorokban mehetnek ebédre, fürdőbe, zsebpénzüket korlátozzák. Ezen a vidéken uránt bányásznak ugyan, de az elítélteket inkább csak ágyneműszövésben, fafeldolgozásban, asztalosmunkában, netán háztáji állattenyésztésben foglalkoztatják.
Mint arról a védencüket meglátogató ügyvédek hírportáljukon (khodorkovsky.ru) beszámolnak, Hodorkovszkij szép lassan beilleszkedik a szibériai börtönéletbe. Anton Drelj és Albert Mkticsev híradásukban leírják, hogy az olajmágnás az itt rendszeresített fekete ruhában, ám a szokásos széles mosollyal köszöntötte őket. Elmondása szerint Hodorkovszkij október 9-én indult útnak Moszkvából, és hat nap múlva érkezett meg Krasznokamenszkbe. Kísérői végig titkolták előle a célállomást, ám az egyik állomáson a hangosbemondó információiból kikövetkeztethette, hogy vagonjukat a Moszkva–Csita szerelvényhez csatolták. A helyszínen az oligarcha a nyolcas számú csoportba került, s mintegy száz elítélt alszik egy helyiségben. Mint mondta, nem panaszkodhat, hiszen rossz emberekkel nem találkozott. Az ellátással sincs különösebb problémája, feleségétől is csupán gyümölcsöt kért. Az ügyvédek megjegyezték, hogy védencük jobban érzi magát itt, mint az előzetesben, hiszen szabad levegőn lehet. Elmesélték azt is, hogy Hodorkovszkij még nem állt munkába, mivel azonban a telepen ő az egyetlen diplomás, szabad idejében szívesen oktatná matematikára vagy kémiára többnyire iskolázatlan társait. Hodorkovszkij, aki egyébként vegyész és pénzügyi szakértő, disszertáció írására akarja használni az időt. Témája a védők elmondása szerint „a Távol-Kelet rejtett kínai gyarmatosítása”. E célból két bőrönd könyvet hozott magával, érdeklődött az újság-előfizetési lehetőségekről, s kérte, juttassák el neki Szolovjov, Kljucsevszkij és Alekszandr Meny néhány művét, egyéb vallástörténeti, filozófiai és politológiai munkákat, s Tolsztoj Háború és béke című monumentális regényét.
A látogatást is felhasználta a Kreml keményen bírálatára. Ügyvédjei szerint ironikusan megköszönte az orosz hatóságoknak, hogy olyan kelet-szibériai vidékre küldték büntetésének letöltésére, ahová a cári önkényuralommal szembeszegült dekabristákat száműzték. Azt üzente támogatóinak, hogy nem fog megtörni a délkelet-szibériai börtöntelepen, hanem folytatja harcát a Kreml ellen, hazája modernizálásáért. „A Kremlben azt remélik, hogy Hodorkovszkijt hamarosan elfelejtik. Meg akarnak győzni titeket, barátaim, hogy a harcnak vége, hogy bele kell törődni az önző bürokraták uralmába. De ez nem igaz. A harc csak most kezdődik. A szürkék ideje lejárt, a hősöké következik. Bátor, becsületes és következetes emberekre van szükség, akik nem félnek attól, hogy politikai foglyokat támogassanak, és mernek nemet mondani a bűnös bürokrácia elnyomó gépezetének” – áll Hodorkovszkij üzenetében.
Hodorkovszkij tehát folytatja szélmalomharcát a Kremllel, sokak szerint azonban azért állítja be magát mártírként, hogy elfeledtesse privatizációs és adócsalásait. Az egyszerű oroszok zöme egyetért elítélésével. Tény, hogy 2008-ig, az elnökválasztásig aligha lesz lehetősége a nagypolitika befolyásolására, nagy hasznukra lehet ellenben a krasznokamenszkieknek. A város ugyanis abban reménykedik, hogy híres „vendége” jóvoltából turistaközponttá nőheti ki magát. Mihail Hodorkovszkij érkezésének hírére Krasznokamenszkben valóban beindult az élet. A városkát birtokba vették az újságírók, akik lefoglaltak minden szállodai szobát. Nem volt nehéz, hiszen lényegében csak a Centralnajának (központi) elnevezett hotel jöhetett szóba. Azok, akik későn ocsúdtak, a helybélieknél kénytelenek szobát bérelni háromszoros áron. A világ minden tájáról odasereglett tollforgatók hatására a helyi hatóságok igyekeznek kicsinosítani a városkát. A járhatatlan utakat rendbe teszik, beindult a rég várt távfűtés. A hírügynökségi beszámolók szerint a vállalkozók (is) igyekeznek megcsinálni a szerencséjüket a volt olajmágnásra építve, akit a helyiek csak a jukoszbéli Misa néven emlegetnek. Akad üzletember, aki szállodát építtet, van, aki Hodorkovszkij-túrákat szervezne a turistáknak, sőt egyesek múzeumot terveznek a volt olajmágnás tiszteletére, bár azt még senki sem tudja, milyen műtárgyakkal büszkélkedhetne az intézmény.