Amerikai gulág

Dana Priest, a Washington Post újságírója szerint az amerikai hírszerző hivatal, a CIA a szovjet korszakból visszamaradt kelet-európai fogolytáborokban dugja el a világ elől és vallatja azokat a foglyokat, akiket az al-Kaida tagjainak tart. Az információk a helyzetet ismerő amerikai és külföldi hivatalos személyektől származnak. A kelet-európai titkos táborok egy fogolytáborrendszer részei, amelyet a CIA az elmúlt négy évben mintegy nyolc országban, közöttük Thaiföldön, Afganisztánban, Egyiptomban, Jordániában, a kubai Guantánamón és néhány újsütetű kelet-európai demokráciában hozott létre. Az érintett kelet-európai demokráciák nevét az újság, informátorainak kérésére, nem fedte fel, a CIA repülőit figyelő emberjogi szervezetek azonban tudni vélik, hogy az iraki háborúban az amerikaiakkal szorosan együttműködő Lengyelországról és Romániáról van szó. E titkos globális börtönhálózat a CIA terrorizmus elleni, nemzetközi egyezményeket sok esetben figyelmen kívül hagyó háborújának központi eleme. Mivel a hálózat egyes jellemzői sokakat a valamikori Gulag-szigetcsoportra emlékeztet, az új hálózatot – némi malíciával –akár Cilagnak (Central Intelligence’s Lagers) is nevezhetjük.
Az amerikai kormányzati dokumentumokban a Cilag fedőneve „fekete hely”, talán a csillagászati fekete lyukak analógiáját követve, ahonnan, mint tudjuk, ha valami belekerült, nem tud többé szabadulni. A Cilag, illetve „fekete helyek” létezéséről az Egyesült Államok csak néhány magas rangú tisztségviselője tud, és az érintett országokban is csak az elnök és néhány hírszerző tiszt. Gyakorlatilag semmi sem tudható arról, hogy a „Cilag-szigetcsoporton” kiket tartanak fogva, milyen kihallgatási módszereket alkalmaznak velük szemben, és minek az alapján döntenek fogvatartásukról és annak időtartamáról. Miközben az amerikai védelmi minisztérium az iraki Abu Graib-i és a Guantánamón lévő börtönökben történtek kapcsán számos tudósítást és vallomást publikált, a CIA saját börtönhálózatát nem is említette.
A Cilag létrejöttének oka tulajdonképpen az amerikai törvénykezésben keresendő, amely az Egyesült Államok területén tiltja a foglyok ilyen mértékű elszigetelését és titkos börtönök létrehozását. Jogi szakértők szerint azonban a CIA internálási gyakorlata a táborokat vendéglátó országok jogrendjével is ütközik, amennyiben az lehetővé teszi, hogy a letartóztatottak ügyvédhez forduljanak vagy védekezzenek az ellenük felhozott vádakkal szemben. A vendéglátó országok aláírták a kínzás és más kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés elleni ENSZ-egyezményt, mégis a Cilag vallatóinak ezeken a helyeken joguk van használni a CIA által jóváhagyott, „fokozott kihallgatási technikákat” (enhanced interrogation techniques), amelyek némelyikét az ENSZ-egyezmények és az Egyesült Államok katonai törvényei is tiltanak. A harminc legfontosabb al-Kaida-foglyot a külső világtól való teljes elszigeteltségben, sötétben, egyes esetekben föld alatti cellákban tartják. Semmilyen joguk nincs, és a CIA emberein kívül mással nem beszélhetnek, sőt nem is láthatja más őket. Ezt egyébként a Bush-adminisztráció teljesen rendben lévőnek tartja, hiszen megítélése szerint a terroristák elleni háború nem tartozik a hadifoglyokra vonatkozó genfi egyezmény hatálya alá.
Most az Európai Bizottság igyekszik információkat szerezni az Amerikában gyakorlatilag tényként kezelt kelet-európai börtönök létéről, amelyet azonban a gyanúsított országok határozottan tagadnak. Az aktuális botrányon túlmenően azonban van egy mélyreható tanulsága az ügynek, különösen a németek és a franciák számára. A botrány röntgensugárként világította át az unió szerkezetét, amelyből kitűnt, hogy a Párizs–Berlin-tengely az angolszász hatalmak szövetségeseivel gyakorlatilag be van kerítve.