Apró, az angyal

Apró Antal mint földi angyal? Káprázat, ha nem közli a sztorit a Népszabadság. Egy dr. Czvalinga István nevezi őt így Zsindely Ferenc életrajzát ismertetve, annak Isten szabad ege alatt című könyvének a végén.
Bátornak, de legalábbis különcnek kell ahhoz lenni, hogy az úgynevezett Horthy-korszak Magyarországáról „osztály-hovatartozás nélkül” nélkül szabadjon mondani valamit. Nem a marxista történetírás dialektikus materializmusának tüzében égő, lassan tarthatatlan baromságát. Kicsiny, civil megfigyelést.
Ha az úgynevezett felszabadítás után nem telepítik és irtják ki, ha nem üldözik el és kergetik Nyugatra a magyar arisztokrácia és a polgári értelmiség javát, akkor ma Magyarország lakossága tudna viselkedni. Tudna köszönni, ismerné a megszólítások közti árnyalatokat, nem túrná az orrát a villamoson, nem ásítozna torkát mutogatva, nem csámcsogna a Mekiben, és érezné, hová, mikor, mit illik felvenni. Eszébe sem jutna a színházban a második felvonás alatt mobilozni „a” Dzsoninak. Meg sok más egyéb, aminek az eróziója 1945 áprilisával kezdődött. S Apró Antal koszorút vitt Zsindely Ferenc sírjára? Mindjárt sírok. Arról a Zsindely Ferencről van szó, aki miniszter volt a Kállay-kormányban, és angolbarátként lemondott a német megszállás idején. Zsindely felesége fogalom, korának tündöklő csillagkeresztes nagyasszonya: Tüdős Klára. Istenhegyi úti villájukban, valamint Darányi miniszterelnök házában vészelte át számtalan baloldali és zsidó honfitársunk a nyilasok és a Gestapo őrjöngését, többek közt ők bújtatták Apró Klárit és Schifferné Szakasits Klárát is, két kisgyerekkel plusz egy csecsemővel.
Hála? Népszabadságban a válasz. Apró Antalék koszorút vittek Zsindely Ferenc sírjára!
Látványos. Az ember vesz egy koszorút, és leteszi a sírra. Ezért ’56 után lovas rendőr járta. Apró Antalnak azonban, mint a rendszer bérletes kegyeltjének, nem volt félnivalója. Nézzünk dr. Czvalinga könnyes pillái mögé! Az élet egyik oldalán a Tartozik, a másikon a Követel rubrika található. Zsindelyné Tüdős Klára és Zsindely Ferenc elévülhetetlen érdemeket szereztek a Győrffy-kollégium megalapításában és működtetésében. A pártfogói testület tagjaiként sokat tettek a tehetséges parasztgyerekek egyetemre jutásáért. Tüdős Klára az Operaház vezető jelmeztervezőjeként a Háry János színrevitelében vállalt komoly szerepet, és Pántlika nevű ruhaszalonjában először élesztette fel a magyar folklórt köznapi viseletre szelídítve. Tervezője volt a Corvin áruháznak, filmet és drámát rendezett, ez az energikus, szép arcú, fekete hajú nő irigyelt asszonya volt a korszak társasági életének.
Csakhogy bátor is volt, és amikor kockáztatni kellett, nem habozott, nem méricskélt, és nem osztályozott. Zsidók és baloldaliak, neki egyre ment, bújtatta őket, főzött-mosott rájuk, és hamis papírokkal látta el őket.
Miért tartom ezt fontosnak? Mert Zsindely Ferencet 1945 után a sok üldözött hálájából kifolyólag rátették a háborús főbűnösök listájára. Állítólag Apróék intézkedtek, hogy erről lekerüljenek, de a kitelepítés őket is elérte.
Sokakért harcolt Kodály Zoltán vagy Gobbi Hilda. Zsindelyékért nem állt ki a több száz bújtatott közül senki, de a Győrffy-kollégisták sem.
Azt írja a „független” Népszabadság, hogy Zsindelyék Balatonlellén éltek a kitelepítés alatt.
Hogyne. Csak a lényegről hallgatnak, hogy Zsindely Ferenc miniszter és államtitkár, valamint Tüdős Klára jelmeztervező és honleány, zsidók és kommunisták mentője viceházmesterek voltak egy nyaralóban. Kőkemény protestáns hitük tartotta életben őket.