Fel kell tüntetni az élelmiszereken a származási helyet, az összetételt és a szavatossági időt a ma hatályos jogszabály szerint. Ha mindez megvan, az áru legfeljebb vásárlói érdektelenségbe ütközhet; de szegényedő országban élünk, egyre többen viselik el a kilónként pár száz forintos virsli mellékízét. A minőségre vonatkozóan nem köteles információt feltüntetni a forgalmazó, minden következmény nélkül kiválónak titulálhatja a silány alapanyagból készült árut is.
A hazai hús-, baromfi- és tejfeldolgozás együttes jövedelmezősége tavaly radikálisan csökkent. Igen rossz állapotban van a halfeldolgozás, a malomipari termékek gyártása, a tartósítás, valamint a bor- és a pezsgőkészítés is. A szomorú leltár egyik oka a megfelelő élelmiszer-biztonsági és -minőségi ellenőrzés hiánya, amely minden jogszabály ellenére lehetővé teszi, hogy vitatható minőségű, ám olcsó külföldi áruk árasszák el a boltokat. Ráadásul – a Vágóállat és Hús Terméktanács szerint – a húságazatban a rejtett haszonszerzés aránya meghaladja a forgalom harminc százalékát.
Legyen szó dioxinos csirkéről, aflatoxinos fűszer- és édespaprikáról vagy húshulladékról, az élelmiszerbotrányok főszereplői általában multinacionális cégek és/vagy nagyáruházaik. A kiskereskedők könnyebben ellenőrizhetők, anyagilag sebezhetőbbek, s jobban kell vigyázniuk a presztízsükre.
A néhány hete kirobbant botrány, amikor kiderült, hogy ezerhétszáz tonna bajor vágóhídi hulladékból származó hústerméket adtak el hét uniós országban, pazarul illusztrálta, mennyire hatékonyak a hazai élelmiszer-biztonsági szervek. A vágóhídi maradványokat kizárólag kutya- vagy macskaeledelként lett volna szabad feldolgozni. A nyesedéket akciós készítményekhez keverték, s a származásról hamis tanúsítványokat állítottak ki. Az egyik üzemből elbocsátott hentes elmondta: „A bűzlő húst kicsontoztuk, lefaragtuk, ami ehetőnek látszott; azután lefagyasztottuk, és eladták élelmiszer-alapanyagként.”
Itthon az FVM szóvivője a botrány kirobbanásakor azt nyilatkozta: nem kezdenek hozzá annak kiderítéséhez, van-e a hulladékból a hazai pultokon, amíg erről nem érkezik hivatalos irat. A Pest Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomáson közölték: nem vizsgálódnak, mert fogalmuk sincs, mit keressenek. Virsinger György, az állomás igazgatója szerint olyan széles a szóba jöhető termékek palettája, hogy lehetetlenség áttekinteni. „Érkeznek néha bizonyos húspépek, amelyeket Nyugat-Európában nem tudnának eladni, de itthon igen” – mondta az igazgató egy internetes hírportálnak nyilatkozva.
A Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal megkérdezte a német illetékeseket, juthatott-e Magyarországra a hulladékból, mire azt felelték, sejtelmük sincs. Az eltelt idő alatt persze elillant az esély, hogy a hatóságok a hulladék nyomára bukkanjanak. Megettük. Mint az egyébként néha érkező „bizonyos húspépeket”, amelyeket, figyeljünk csak, nyugaton nem lehet eladni, nálunk igen.
A magyar hatóságok különös mód nem észlelték: ilyen mennyiségű, uniós okmányokkal ellátott alapanyag érkezett az országba. Ezért javasolta a Húscéh az összehangolt hatósági ellenőrzést, amely a tettenéréssel hozhat eredményt – mondja Remény Ervin, a Húscéh (teljes nevén Vállalkozó Húsiparosok és Húskereskedők Szövetsége) ügyvezető igazgatója. Remény Ervin úgy látja, az unión belüli szabad kereskedelem nemcsak a tisztességes piaci magatartást tanúsítóknak biztosít nagyobb lehetőségeket, hanem az élelmiszer-hamisítóknak is. A forgalmazás szabályait rögzítő Magyar élelmiszerkönyv máig nem írja elő, hogy a gyártó nevét is fel kell tüntetni az élelmiszereken. Remény szerint az olcsó termékeket kiemelten kellene ellenőrizni, a fogyasztó pedig jól tenné, ha megbízható, márkás termékeket vásárolna, és csak olyat, amelyen a gyártó céget pontosan megjelölték. A Húscéh alelnöke szerint a honi termelők hazai pályán lemaradnak az importőrökkel szemben, mert képtelenek jó minőséget kínálni alacsony áron; az alapanyagok jóval drágábbak itthon, mint külföldön. Mindezek következtében magyar sertéshúsból egyre kevesebb van a piacon. Egy példa: a minőségi virsli összetevői kilónként legalább ötszáz forintba kerülnek, ám szilveszterkor a Húscéh adatai szerint a boltokban lehetett száztizenkilenc forintos baromfivirslit is kapni, holott e termék minőségi változatának átlagos ára nyolcszáz forint felett van. Az olcsó hústermékekben szinte biztosan kifogásolható minőségű, gyakran ellenőrizetlen forrásból származó anyagok (bizonyos húspépek) lapulnak, s azt is biztosra vehetjük, hogy a feketepiac valahol beavatkozott a disznóóltól a konyhaasztalig tartó folyamatba.
Az uniós élelmiszer-biztonsági stratégia az önszabályozás elvére épül, eszerint az élelmiszer-forgalmazó láncok figyelik egymást, és kiszorítják azt, aki veszélyezteti a fogyasztók érdekeit. Az önellenőrzés Remény szerint azt jelenti, hogy a helyi hatóságoknak – az állat-egészségügyi állomások koordinációjával – nagyobb mozgásteret kell biztosítani.
Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) adatai szerint folyamatosan javul az élelmiszer-biztonsági helyzet: míg a rendszerváltás idején az élelmiszerek tizenöt százaléka volt kifogásolható, ma ez a szám csupán három százalék. Csakhogy a látszat csal. A kiskereskedelmi forgalom számottevően emelkedett tizenöt év alatt, és bár a szabálytalanságok száma nőtt, százalékban kifejezve kevesebbet mutat. A magyar élelmiszer-ellenőrzési rendszer az optimista jelzések ellenére számos sebből vérzik.
A hatáskörök tekintetében teljes a káosz, ezért sincs mód gyors és hatékony intézkedésre egy esetleges nagymérvű mérgezés esetén. Az ellenőrzésben több hatóság illetékes: a fogyasztóvédelem, amely az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumhoz, az állat- és növény-egészségügyi hatóság, amely az FVM-hez, valamint az ÁNTSZ, amely az Egészségügyi Minisztériumhoz tartozik. A múlt héten járt le az ÁNTSZ laborhálózatának megvásárlására kiírt pályázat határideje; az értékesítés miatti átszervezés azonban további zavarokat okoz az állomások működésében. (Az ÁNTSZ Laboratórium Kft. egyébként csak tíz százalékban lát el hatósági feladatokat, kilencven százalékban fizetős szolgáltatásokat végez.)
Boródi Attila, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) ügyvezető elnöke szerint azért nőhetett ilyen sokat az EU-csatlakozás óta a gyenge minőségű importtermékek aránya, mert az élelmiszerlánc egyes szereplői nem fizetik rendesen az áfát. Boródi szerint meg kellene teremteni annak a törvényi lehetőségét, hogy a szakmai szervezetek jelzést küldjenek a hatóságoknak, ha visszásságot észlelnek, s azoknak ilyenkor intézkedniük kelljen.
Végveszélybe került az intézmény júniusban a Fővárosi Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás által végrehajtott ötvenszázalékos kényszerű létszámcsökkentés miatt. A Nemzeti Akkreditáló Testületnek újból el kellett volna végeznie a szükséges minősítést; ennek ötszázezer és egymillió forint közötti összegre rúgó költségét nem állta az illetékes, azaz a Gráf József vezette agrártárca. A kabinetnek sikerült elérnie, hogy a labor ne végezhessen jogkövetkezménnyel járó hatósági vizsgálatokat; ezek az amúgy is túlterhelt Országos Élelmiszer-vizsgáló Intézetre (OÉVI) hárulnak át. A megyei vizsgálatokat végző gödöllői laboratórium korábban bezárt.
Az idén történt, hogy a Fejér megyei hatósági állatorvosok szúrópróbaszerűen ellenőrizték az egyik uniós tagtársunktól érkezett baromfihús-szállítmányt, és felfedezték, hogy a 729 kilogrammnyi tétel szalmonellával fertőzött. A szalmonelláról pedig ne egy szimpla hasmenésre asszociáljunk: ez a betegség akár halált is okozhat. A nyáron egy Pest megyei áruházat néhány tízezer forintra büntettek, mert csaknem száz szalmonellás baromfit találtak a raktárban. A Pest Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás által kiszabható bírság ötvenezer forinttól bármeddig terjedhet, ennek ellenére tavaly mindössze harminchatmillió forintnyi büntetést szabott ki az intézmény. Öszszehasonlításként: a nagyobb élelmiszer-forgalmazók bevétele több száz millió forint is lehet naponta.
origo.hu
Halálos baleset történt az M1-esen
