Tibet annektálása, 1951 óta próbálkozik a kínai vezetés azzal, hogy bekapcsolja az ország vérkeringésébe az 1,2 millió négyzetkilométer területű, magas hegyektől őrzött tartományt. Épültek közutak Szecsuán és Tibet, illetve Csinghaj és Tibet között (korábban csak karavánúton lehetett megközelíteni a területet), a hatvanas években pedig megindultak a belföldi repülőjáratok is. Mindezek azonban együttesen sem tudták kielégíteni az áru- és személyszállítási igényeket. A vasútvonal megépítését évtizedek óta tervezték, a technikai fejlődés azonban csak most tette lehetővé, hogy a tervből valóság legyen, a sínpár elérjen Lhászáig, s az építők le tudják győzni a természet állította hatalmas akadályokat.
A most elkészült Csinghaj–Tibet vasút, vagy ahogyan emlegetik, a Csing-Zang (a rövidítés második fele, a „zang” Tibet kínai elnevezéséből, a Xizangból származik) első, 814 kilométeres, Hszining és Golmud közötti szakaszát már 1979-ben befejezték, most pedig a Golmud és Lhásza közötti 1142 kilométeres folytatás is elkészült. A vonat Golmudból 2800 méter magasságban indul, és megmászva a Tibetet őrző óriáshegyeket, 3650 méteres tengerszint feletti magasságban érkezik meg Lhászába. A vonal kiépítése négy évig tartott, ára 26,2 milliárd jüan (hatszázmilliárd forint) volt. A vasútvonal legmagasabb pontja a Tangla-hágón eléri az 5072 métert, s ezzel a rekorddal a Csing-Zang megelőzi az eddigi legmagasabban közlekedő járatot, az Andokban 4830 méterre felkapaszkodó vonatot. A Tang-la-hegységben lesz a világ legmagasabb állomása is, 5068 méteren.
A kínai tervezők és építők valóban egyedülálló, emberfeletti munkára vállalkoztak. A sínpár 960 kilométer hosszan, tehát a teljes vonal több mint nyolcvan százalékán négyezer méter tengerszint feletti magasságban halad. Az építők szélsőséges időjárási körülmények között, gyakran mínusz negyven Celsius-fokos hidegben dolgoztak, a négy–ötezer méter magasságban ritka levegő miatt gyakran oxigénpalackkal a hátukon. A világnak ezen a részén a föld mindig fagyos, és e fagyott földbe kellett lefektetni a síneket olyan technológiával, hogy ellenálljon a szélsőséges időjárási viszonyoknak. A tervezők ezért felhasználták orosz, kanadai és amerikai szakemberek tapasztalatait, akik már építettek vasútvonalat hasonló éghajlati viszonyok között. A kínaiak azt ígérik, hogy új technológiai megoldásuk nyomán az ő vonatuk száz kilométeres sebességgel haladhat majd, míg más, jeges pályán közlekedő vonatok kénytelenek ötven kilométerre korlátozni a sebességüket. Az utazás így a tervek szerint Peking és Lhásza között csak negyvennyolc órát vesz igénybe, ebből a Csinghaj és Lhásza közötti szakasz egy teljes napot. Mostanáig egyhetes kemény utazás várt arra, aki a nyugat-kínai Csinghaj tartomány székhelyéről, Hsziningből el akart jutni a tibeti fővárosba. Nem is az út hossza, hanem a kiszámíthatatlan körülmények teszik gyötrelmessé a közlekedést.
A különleges vasútvonalhoz különleges kocsik is kellenek, amelyeket a kanadai Bombardier cég fejleszthet ki. 2006-ig 361 olyan vagont kell leszállítania, amelyek alkalmasak a különleges körülményekre. Az utasok, mint a repülőben, nyomáskiegyenlített és az ultraibolya sugárzás elleni védelemmel ellátott kabinokban utazhatnak, a vonaton és az állomásokon elsősegélynyújtó helyeket alakítanak ki külön oxigénellátó rendszerrel, hogy a ritka levegőben mindenki biztonságban lehessen. Az utazás ugyanis nem csak a fantasztikus táj miatt lesz lélegzetelállító. Biztosítják emellett, hogy a vagonokból ne kerüljön szennyező anyag a környezetbe, összegyűjtik a szennyvizet és a hulladékot. Ötvenhárom vagont pedig különleges kivitelben szállítanak, hogy a luxusturisták igényeit is kielégíthessék.
A Csing-Zang nemcsak rendkívüli paraméterei miatt kerül majd be a legek könyvébe, hanem azért is, mert a kínai kormány kiemelten kezelte az építkezés során a környezetvédelmi problémákat, amelyekre az összköltség nyolc százalékát (több mint kétmilliárd jüant) fordítják. Szigorú környezetvédelmi megfigyelőrendszert építettek ki, ezzel ellenőrzik az építkezés környezetre gyakorolt hatását, és okulva az 1950-es évek hatalmas környezetátalakító építkezéseiből, amelyek nyomán sok helyen azóta sem nő ki a fű, több százezer négyzetméter területet füvesítettek újra.
Az ökológiai előrelátásra igen nagy szükség is van, Tibetben ugyanis meghaladja a négyezer négyzetkilométert a környezetvédelmi terület nagysága, ökoszisztémája a világon egyedülállóan gazdag és különleges, ugyanakkor rendkívül sérülékeny, a zord körülmények között nagyon lassan regenerálódik. A vasút menti területek számos, csak ott honos, fokozottan védett állat és növény lakóhelyét érintik. A sínek sok helyen kettévágják az állatok vándorlási útvonalát, emiatt számtalan hidat és vízelvezető csatornát is építettek az állatok új útvonalául. Kérdés, fogják-e használni.
A környezet- és jogvédők máris aggodalommal figyelik a kínai civilizáció terjeszkedését, és nem csak a még érintetlen és páratlan tibeti táj miatt. Már a Bombardiert is érte kritika Kanadában amiatt, hogy bekapcsolódott az üzletbe. A cég szemére vetették, hogy segíti a kínaiak tibeti betelepedését, emiatt a tibetiek kisebbségbe szorulnak saját országukban, valamint hozzásegíti Kínát, hogy kizsigerelhesse a tibeti természeti forrásokat. Aggodalmat kelt sokakban, miként tudják megóvni a tibetiek kultúrájukat, életformájukat és vallásukat, ha elözönlik az országot a turisták. A kínai vezetés azonban éppen a turizmus fellendülésében látja a fejlődés útját. A hivatalos nyilatkozatok szerint az új vasútvonal megváltoztatja a tibeti gazdaságot és társadalmat. Tíz éven belül a turizmus, a bányászat, a bioélelmiszer-termesztés és a hagyományos tibeti gyógyászat lesz a legfejlettebb ágazat a hárommillió lakosú, Franciaországnál kétszer nagyobb területen. A szakemberek évente kilencszázezer utast várnak az új vasútvonalra, közülük sok kínai betelepülőt.
Néhány év múlva elválik, kinek van igaza. Hu Csin-tao kínai államfőnek-e, aki szerint a vasút megépítése az emberi történelem példa nélkül álló győzelme, vagy azok járnak közelebb az igazsághoz, akik azt jósolják: Tibetből Kína lesz. S vajon ez-e a tibetiek álma?
origo.hu
Még a konvoját is megállította Ferenc pápa Budapesten, hogy odamehessen a gyerekekhez
