A legendás orosz balett élő legendáját, az örökifjú Maja Pliszeckaját ünnepli a napokban a balett világa. A sort néhány hete a spanyolok kezdték, amikor Oviedóban Asturia hercegének díját vehette át, ezekben a napokban pedig legnagyobb sikereinek színhelyén, Moszkvában rendeznek fesztivált a tiszteletére. Az előadások közül természetesen nem hiányozhatnak az életmű legsikeresebb darabjai, a Hattyúk tava, a Don Quijote, az Anna Karenina vagy a Carmen-szvit. Az ünnepségsorozat vasárnap éri el csúcspontját, amikor a művésznő 80. születésnapján gálakoncerten idézik fel az utódok a legemlékezetesebb szerepeket. Ha a deszkákon már csak egy-egy felejthetetlen pillanatra tűnik is fel, e napok hőse kétségkívül az orosz balett utolsó dívája.
Maja Pliszeckaja 1943. április elsején, rögtön a balettintézet befejezése után lett a Bolsoj tagja, s még ebben az évben ismert lett a neve. A balerinavizsgán olyan kiválóan megállta a helyét Glazunov Rajmondjában, hogy ezután szinte magától értetődő volt a Hattyúk tavában Odette/Odilia szerepe. Csajkovszkij csodálatos darabja végigkísérte egész pályafutását. Végigtáncolta vele a világ összes jelentős színpadát, s „a hattyú halála” az ő előadásában vésődött bele mindazok emlékezetébe, akik látták fellépéseit.
Pliszeckaja az orosz balett új csillaga lett. Pályája a hatvanas–hetvenes években ért a csúcsra, amikor ráadásul a szovjet vezetés is külön figyelmet fordított az ország imázsát javító balettra. A kor csillagait nemcsak a hálás közönség, de a hatalom is nagyra becsülte. Pliszeckaja azonban legfeljebb élt, de semmiképpen sem élt vissza ezzel a lehetőséggel. Több pályatársával ellentétben nem flörtölt a hatalommal, soha nem tartozott azonban az ismert disszidensek közé sem. A szó szoros és átvitt értelmében sem lépte át a határokat, ám folyamatosan provokálta a rendszert. Sokan kétkedve tették fel a kérdést, miért nem maradt nyugaton, amikor megtehette volna, akárcsak Barisnyikov. Suttogtak erről-arról, s nehezen hitték például, hogy a KGB főnöke, Szerov meg volt győződve arról, hogy a balerina angol kém. Pliszeckaját bevallása szerint elsősorban az motiválta, hogy otthon, a Bolsoj színpadán érezte magát igazán elemében. Külföldre csak a peresztrojka után költözött, ma van lakása Moszkvában, Münchenben és Litvániában is. „A Bolsoj az Bolsoj! A legcsodálatosabb színház, ahol megfordultam! A színpad kényelmes, szép, a közönség elragadó. S különben is, olyan vagyok, mint a legtöbb futballista, hazai pályán játszom a legjobban” – emlékezett ezekre az időkre a minap az orosz televízió egyes csatornájának nyilatkozva.
Nagyvilági hölggyé valójában akarata ellenére lett. A nagy fogadásokat nem szerette, mint a legtöbb szovjet ember, a csendes konyhai beszélgetésekben érezte magát leginkább elemében. A sors azonban úgy hozta, hogy hamar körülfonta a kor társasági, politikai és kulturális életének hálója. Családja, a Messzerer família eleve képviseltette magát a művészetek szinte minden ágában. Anyja a némafilm korszakának ismert színésznője, egyik nagybátyja a moszkvai Művész Színház színpadát koptatta, a másik, Aszaf Messzerer híres balettmester volt. Annak felesége, Anel Szudakevics festőművész, a nagynéni a Bolsoj primadonnája, akit körülrajongtak a kormány férfitagjai. Az unokatestvér, Borisz Messzerer szintén ismert képzőművész, felesége pedig a hatvanasok nemzedékének híres költőnője, Bella Ahmadulina. A 18 éves Pliszeckaja a kommunális lakásban a szomszédok vendégei között is olyan ismert személyiségekkel találkozhatott, mint az író Katajev, Leonov vagy a zongoraművész Gilelsz. Amikor pedig végre önálló lakáshoz jutott, szomszédja a férfiszíveket keserítő Lili Brik lett, aki talán sok tekintetben utódját látva Pliszeckajában, szívesen kalauzolta a fiatal balerinát a társasági élet labirintusaiban. Az ismerősök és az ismerősök ismerősei között aztán az idők során feltűnt Pablo Picasso, Marc Chagall, Pierre Cardin, Salvador Dalí vagy Louis Aragon. Rajongva beszél róla Nyikita Hruscsov és Robert Kennedy is. Egy szó, mint száz, Maja Pliszeckaja évtizedekig a hazai és külföldi társasági élet kultikus személyiségei közé tartozott.
Életét azonban leginkább a tánc töltötte ki. Saját stílust alakított ki, az egész testével táncolt. Ha erről kérdezik, előszeretettel idézi tanítómesterét, Agrippina Vaganovát, aki azzal bocsátotta útjára, hogy soha ne utánozzon senkit. Ha rosszul is, de mindig önmagát adja. Így is tett. Felépítve önmagát, utánozhatatlan stílust teremtett. A színpadon ő nem egy balerina, hanem Maja Pliszeckaja volt. Hasonló nagy táncszínpadi alakításban részesítette közönségét az ötvenen túli táncos szerepében. Tíz évvel ezelőtt, a 70. születésnapján is elkápráztatta Moszkvát, amikor eltáncolta „a hattyú halálát”. A biztonságos tánctudást megőrizte a karbantartott test és a művészi személyiség. A fölényes ellenőrzés alatt tartott technika, a mesteri színpadi tudás, fegyelem, összpontosítás ritkaságszámba menő élményt adott a Bolsoj nézőinek. Egy gazdag lelkű aszszony diadalmas öniróniáját, szellemi fölényét és szikrázóan dús személyiségét. A jövő nemzedékének pedig csak annyit üzen, hogy soha ne békéljen meg a helyzettel, hiszen a kitartás, a meggyőződés még a totalitárius rezsimeket is meghátrálásra kényszerítette.
Életművét egy szóban összefoglalva, Pliszeckaja igazi díva. Sokkal több, mint elsőrendű balerina. Egyszerre legenda, szexszimbólum, istenítik és irigylik, nyilvános pletykák tárgya. S ez azért is különösen csodálatra méltó, mert a díva mint olyan manapság szép lassan eltűnik a kulturális életből. A forradalom előtti Oroszországban ilyen díva volt az élettel teli Matilda Kseszinszkaja vagy ellentéte, az isteni Anna Pavlova. A Szovjetunióban a rejtélyes és zárkózott Galina Ulanova, aki imázsát leginkább egy másik díva, Greta Garbo mintájára építette fel. A Maja Pliszeckaja utáni mai orosz balettban már nincsenek dívák. Ott van a csodálatos Uljana Lopatkina, neki azonban nincs igazi aurája, otthon van a színpadon, ám nem uralja a nyilvánosságot. Vagy vegyük a szépséges Anasztaszija Volocskovát, aki viszont korántsem olyan jó táncos. Világszerte ismerik a hazájában, Grúziában kulturális-politikai karriert felépített Nyina Ananiasvilit, ő azonban nem elég karizmatikus. Pliszeckajában mindez együtt van meg. A színpad legendája, világi dáma, elismert értelmiségi, ráadásul még politikai súllyal is bír. Ezt bizonyítják a Moszkvát elborító óriásplakátok, amelyeken a „mi elnökünk”, Vlagyimir Putyin és a „mi testvérünk”, Szergej Bodrov mellett mint a „mi legendánk” jelenik meg Maja Pliszeckaja. S az orosz emberek számára ő valóban az élő legendák egyike.
origo.hu
Ezekről a törvényekről döntött az Országgyűlés
