Sorozatos figyelmeztetéseket kap a magyar kormány az Európai Uniótól a költségvetés állapota miatt. Ön szerint mennyire súlyos a helyzet?
– A költségvetésnek nálunk három baja van: magas a hiány, nagy az újraelosztás terjedelme és rossz a költségvetés szerkezete. Az újraelosztással az a probléma, hogy a megtermelt jövedelem több mint felét a költségvetés elvonja, majd más szerkezetben osztja szét. Csakhogy az állam nem képes hatékonyan elosztani a pénzt. Ráadásul ha nagy terheket rovunk a vállalkozásokra és a lakosságra, akkor fékezzük a gazdaság növekedését. A költségvetés szerkezete sem szolgálja a gazdaság bővülését, de a társadalmi igazságosságot sem. Az állam nem hoz létre jó minőségű, mindenki által egyenlő eséllyel hozzáférhető közjavakat.
– Mit vár el a kormánytól, a pénzügyi vezetéstől?
– Azt várom, hogy tegye rendbe az államháztartást, amihez komoly és átfogó szerkezeti reformokra van szükség. Magyarország nem bírja el, hogy 3-4 százalékos növekedés mellett évi 6-7 százalékos legyen a hiány. Ez előbb-utóbb elviselhetetlen mértékűre duzzasztja az államadósságot, ami a jövőbeni nemzedékek terhe lesz. A költségvetés egyensúlyának helyreállítása nemhogy ellentétben lenne a gazdasági növekedés és a társadalmi igazságosság követelményeivel, hanem kifejezetten megfelel annak, igényli azt. A költségvetés egyensúlyának látványos javítása nélkül Magyarország sosem fog elérni magasabb szintű, egyensúlyőrző, így hosszú távon is fenntartható növekedést. Tehát mind a hiányt, mind pedig az újraelosztás terjedelmét csökkenteni kell.
– Ön hol faragna le a kiadásokból?
– Nem szeretem a lefaragás szót, mert az azt sugallja, hogy fontos területekre, például gyógyítás, oktatás, kevesebbet kellene költeni. Inkább átcsoportosításban gondolkodom. Ezekre a területekre a költségvetésnek kevesebbet, de az állampolgároknak közvetlenül többet kellene költeniük. Fontos azonban, hogy az emberek tudják, mire költik a pénzüket és azt is, hogy azért milyen szolgáltatást kapnak.
– A jövő évi költségvetés ön szerint választási büdzsé?
– Ennek megítélése ízlés dolga. A kormány egyfelől rájött, hogy nem engedhet meg magának olyan túlköltekezést, ami négy évvel ezelőtt megfigyelhető volt, mert az ma öngyilkosság lenne. Másfelől szomorú a helyzet, mert a hiány, amely 2002–2004 között azért évről évre csökkent, idén ismét emelkedni fog. A jövő évi költségvetés viszont az idei évre épül. Még ha újfent csökkent is a hiány, ennek mértéke távolról sem elégséges.
– Ön szerint a 100 lépés program megfelelő válasz a társadalmi-gazdasági problémákra, vagy csupán politikai fogás?
– Vannak hasznos, semleges és káros elemei. Az elsőbe sorolom a családi pótlék emelését és a családtámogatások jelentős részének kiemelését a személyi jövedelemadó rendszeréből. Nagyjából tüneti kezelést jelentenek az egészségüggyel kapcsolatos változások. Káros viszont a közteherjegy bevezetése, mert a munkaerőpiac kifehérítése ürügyén megtöri annak egységét és stabilitását.
– Mi a véleménye a jövő évi adómódosításokról?
– Ezek a változások a költségvetés jelenlegi helyzetében nem időszerűek, el kellene őket halasztani, s beágyazni jövőre egy átfogó, a költségvetés kiadási oldalát is érintő reform kereteibe. Ha akkor megvalósul majd némi adócsökkentés, akkor se legyenek azonban illúzióink, hogy netán több pénz maradna lakossági fogyasztásra. Az állampolgároknak érdekük és kötelezettségük lesz érdemben növelni közvetlen hozzájárulásukat legalább a gyógyítás és a felsőoktatás finanszírozásához.
– Ezért mit kapnak cserébe?
– Nagyobb egyéni választási szabadságot, hatékonyabb versenyt és ennek nyomán várhatóan sokkal jobb minőségű közszolgáltatásokat.
– Vannak olyan nemzetközi példák, amelyek azt bizonyítják, hogy az egészségügy magánosítását követően az intézményeknél komoly problémák jelentkeztek. Ennek fényében szükség van-e a kórházak privatizációjára?
– Nem a gyógyító intézmények tulajdonformáját tartom kulcskérdésnek, hanem a finanszírozásukat. Ezt kell többcsatornássá tenni. Ma a gyógyító intézmények túlnyomó többsége csak a társadalombiztosítás pénzéből kap, és közvetlenül az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEP) áll alkuban. Minden kórház meg tudja zsarolni az OEP-et, így ez utóbbi a rossz minőségű munkát is rendre megfinanszírozza. Ilyen helyzetben nem a kórházak versenyeznek a betegekért, hanem fordítva.
– Mi a kiút?
– A betegek gyenge alkupozícióban vannak. Helyzetüket megerősítendő szükség lenne egymással is versengő magán egészségbiztosítási pénztárakra, amelyek kegyeiért a kórházak, a rendelőintézetek szállnának versenybe.
– A politika a rendszerváltás óta nem mer vagy nem akar hozzányúlni e területhez. Ön szerint miért?
– A politikai osztály egyfelől nem érti, hogy a gyógyítás rendjében milyen szakmai-közgazdasági követelményeknek kellene érvényesülni. Másfelől a mai pazarlóan nem hatékony rendszer fenntartásában bizonyos csoportok rendkívül keményen érdekeltek. Mivel a rendszer fordítva működik és a betegek versenyeznek a szolgáltatásokért, ezért az intézmények vezető munkatársai uralkodó pozícióban vannak, amit nem kívánnak feladni. Sokuk jövedelmének jelentős része nem nyilvános, és elkerüli az adózást. Van, aki ezt úgy hívja, hogy hálapénz, én korrupciónak nevezem.
– Ha a világban elismert képzett magyar orvosok bérét viszonyítjuk nyugat-európai, észak-amerikai kollégáikéhoz, akkor fizetésük aprópénz. Vagy ön szerint nem alacsonyak a bérek?
– Van, aki jól keres, s van, aki nincs megfizetve. Reform nyomán a jó orvos akár tízszer annyit is kereshet majd, mint most, a rosszak viszont munka nélkül lesznek.
– Prognosztizálható-e az állami nyugdíjrendszer összeomlása az öregedő lakosság és a magánpénztárak megjelenése miatt?
– A nyugdíjrendszerben már létrejött a többcsatornás finanszírozás. Az első pillér az állami nyugdíj, a második a kötelező magánnyugdíj, a harmadik pedig az önkéntes. A reform nyomán átmeneti hiány keletkezett az első pillérben, mert sokan beléptek a magánnyugdíjpénztárakba. Ők a járulékot a továbbiakban nem az állami nyugdíjkasszába fizetik be, hanem saját, egyéni számlájukon gyűjtik. Az egymást követő kormányok még ennél is nagyobbra növelték az állami nyugdíjkassza hiányát azzal, hogy a bevételektől teljesen elszakítva politikai alapon emelgették a nyugdíjakat. A helyzetet tovább rontja a lakosság öregedése és a munkavállalók arányának alacsony szintje.
– Mi a megoldás?
– Egyéni számlát kellene kialakítani, aminek eredményeképpen nem politikai populizmus, parlamenti szócsaták kérdése, hogy mennyivel nő a nyugdíj, hanem mindenki megnézheti saját számláját, mennyi pénz van azon.
– Mi a véleménye a gazdaság helyzetéről?
– Vegyes a kép. Vannak kiugróan jól teljesítő ágazatok, szektorok és tevékenységek. Ezek között az exportorientált vállalatok találhatók, amelyek mára nagyban függetlenítették magukat a magyar költségvetéstől és a magyar pénzügyi élet rezdüléseitől. E körre tapadnak rá a magyarországi ipari, kereskedelmi, szolgáltatói, banki szektorok, amelyek szintén jól teljesítenek. És vannak olyan ágazatok, melyek nagyon nehéz helyzetben vannak. Ez a megosztottság a társadalomra is kihat. Aki az első körbe tartozik, az jól él és képes felhalmozni, míg aki a másodikba, az napi megélhetési gondokkal küzd.
– Mely ágazatokat emelné ki mint a magyar gazdaság kitörési pontjait?
– Nem gondolom, hogy íróasztal mellől el lehet dönteni, mit kell támogatni, melyek legyenek a húzóágazatok. Ezt majd a piac eldönti.
– De a sikeres országok között több is meghatározta, meghatározza, mely szektorokra épít.
– Bizonyos ipari kultúrákat, a kutatást-fejlesztést támogatták, támogatják. Azt nem vitatom, hogy Magyarországnak többet kellene költenie alap- és alkalmazott kutatásra.
– A kis- és középvállalkozók döntő részt képviselnek a foglalkoztatásban, s a profit érdekében egyik napról a másikra – szemben a multikkal – nem teszik át székhelyüket, telephelyüket másik országba. Ön miként támogatná e tőkeszegény, forráshiányos szektort?
– Nem támogatással, hanem alacsonyabb adókkal és közterhekkel kellene segíteni boldogulásukat. Ha pedig nem elég hitelképesek, akkor részleges garanciákat kellene biztosítani számukra.
– Sokak szerint a gazdaság bővülésének egyik gátja lesz, hogy kevés a megfelelő szakember, szakmunkás Magyarországon. Gazdasági racionalitás alapján nem lenne célszerű beengedni a külföldi munkaerőt, különösen a magyar ajkú, határon túlra szakadt magyarokat?
– Egyszerre van és lesz jelen a munkaerőhiány és a munkanélküliség az országban. Ennek oka a duális gazdasági szerkezet. A jobb minőségű, exportképes ágazatokban hiány van, s várják a többletmunkaerőt. Itt van esély a külföldi állampolgárok beengedésére. Sajnos a magyarországi munkaerőnek van egy olyan része is, amely nem rendelkezik piacképes szakmával, ezért nem talál munkát. Róluk a helyhatóságoknak kellene gondoskodni, s megteremteni a lehetőséget, hogy ezek az emberek valamilyen módon, alacsonyabb bérrel, de visszatérhessenek a munka világába. Például közmunkával. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a határon túli magyaroknak döntően a szülőföldjükön érdemes boldogulniuk.
– Ha úgyis szükség lesz újabb munkaerőre, akkor miért nem a nyelvi problémákkal küzdő határon túli magyaroknak adunk esélyt?
– A problémát az EU megoldja. A szabad munkaerő-áramlás, munkavállalás eredményeképpen a magyarok ott dolgoznak majd, ahol akarnak. Mivel tíz éven belül Szerbia is a közösség tagja lesz, így már csak a kárpátaljai magyaroknak jelent ez problémát.
– Ön szerint a következő kormány mennyiben kényszerül majd reformokra?
– Ha az ország érdekét nézem, akkor ezek a változások már nagyon régóta esedékesek lennének.
– És ha elmaradnak?
– Akkor egyre rosszabb színvonalú szolgáltatásokat kapnak az emberek.
origo.hu
Három ember meghalt az M1-es autópályán történt balesetben
