Kampány Koszovóért

Parlamenti határozatokkal erősítik pozícióikat a Koszovó-tárgyalások előtt Belgrádban és Pristinában, de a koszovói szerbek is nyilatkozatban ismertetnék állásfoglalásukat, mintha már nem lenne tökéletesen világos, hogy a két fél milyen – látszólag sziklaszilárd – állásponttal ül majd a tárgyalóasztalhoz.

A helyi médiumok az utóbbi napokban szinte mást sem tesznek, mint a politikusok nyilatkozatait közlik, hogy mit mondott Borisz Tadics elnök Oroszországban, mit Németországban, hogyan érvelt Vuk Draskovics külügyminiszter Strasbourgban, mit mondtak ennek vagy annak a nemzetközi médiumnak. S megszólaltatják azokat a külföldi diplomatákat, akiknek álláspontját a magukéhoz közelebbinek tartják. Mindkét vezetés nyugodtan állíthatja – parlamenti nyilatkozatok, határozatok nélkül is –, hogy mögötte áll minden politikai erő, a nép, szóval a kisebb taktikai ellentéteket nem számítva teljes az egység mindkét oldalon.
A keményedő retorikával párhuzamosan feszültté vált a helyzet magában Koszovóban. Az UNMIK szóvivője szerint is megromlott a biztonság, gyakorivá váltak az UNMIK és a koszovói rendőrségi szolgálat elleni támadások. Szerda este Pristina központjában robbantottak, tegnap délelőtt pedig a dél-koszovói Strpce városában, itt három szerb fiatal megsérült.
Egyéb kérdésekben mutatkozó hangsúlyozott belgrádi kooperációs készség – legalábbis a retorika szintjén – ugyancsak a koszovói előkészületeknek tudható be. Igyekeznek a nemzetközi közösség nagyobb jóindulatát megnyerni. Valakit ki kell szolgáltatni Hágának december derekáig, jelentette ki Rasim Ljajic, ám nem az európai közeledés elősegítése érdekében, mint ezt nyilatkozta – az még odébb van –, hanem szintén Koszovó miatt. Ha keresik Mladicsot, ezért keresik.