Közel ezer meghívott – értelmiségi szervezetek tagjai, professzorok, egyetemi, főiskolai tanárok, diákok –, akik a piliscsabai Stephaneumban részt vettek a Kultúra és nemzetpolitika című tanácskozáson, amelyet gróf Klebelsberg Kunó születésének 130. évfordulójára rendeztek, gyökeresen másképp tekintenek a XX. század legmeghatározóbb kultuszminiszterének életművére. Eszméiben, tetteiben, a nemzetet szolgáló politikusi attitűdjében bőséges inspirációt éreznek a nemzet jelenkori, jövőbeli felemelésére, minden területen sokasodó problémáink megoldására.
Orbán Viktor, a rendezvény egyik védnöke beszédében kiemelte, hogy a tiszteletet, amit a nagy elődök iránt érzünk, tetteikkel vívták ki. A kultúra szerepét abban látja, hogy a képzettség mindenki kezébe kenyeret ad, a műveltség pedig csökkenti egy nép kiszolgáltatottságát, öntudatát fejleszti, tartja ébren. Szent István óta nagyjából 36 generáción keresztül halmozódtak a tettek, a tapasztalatok, a megvalósított jövőképek, amelyeket ma közös nemzeti hagyományainknak nevezünk. Halálra ítéljük magunkat, ha ezt az örökséget és az ősök iránti tiszteletet nem őrizzük, nem a magyar gyökerekre építünk, és jó gazda módjára nem szaporítjuk. Nem a múlt harcait kell újra és újra megvívnunk – mondta –, hiszen egy nemzetet az tehet sikeressé, ha a holnap csatáit nyeri meg. S minden kor magában hordja az értelmét is: kérdéseit, válaszait, s azt is, milyen ítéletet alakítanak ki róla a későbbiekben. A változás kulcsa elsősorban a tettekben, az elvégzett munkában rejlik, ezt üzeni nekünk Bethlen István és Klebelsberg Kunó életműve – hangsúlyozta a polgári kormány miniszterelnöke, aki – mint mondta – beszéde után Miskolcra indult egy egyházi gimnázium felszentelésére.
A kultúra nem állapot, hanem feladat – állapította meg Pálinkás József akadémikus. A kultúra áldozatosan kimunkált rendezettség, amely az egyénnek biztonságot, szabadságot ad. A kultúra hiánya káoszt, bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot szül. A rendezettség megteremtéséhez hatalmas energia szükséges, ezért, akik a káoszt adminisztrálják, helyzetelőnyt élveznek – utalt napjaink oktatásbeli, nevelésbeli problémáira. Nem mindegy, hogy afféle díszítőelemnek tekintjük-e a kultúrát, vagy olyan fogalomnak, amelynek kifejeződési formái az egész nemzet életét átfogják, s így nemzeti identitásunk letéteményese. A politikus egy olyan államban, amelyben a nemzet megtartja sajátos kultúráját, megbecsült államférfi – fejtegette –, ahol a nemzeti kultúra elsorvad, ott csupán egy névtelen, félreeső tartomány tisztviselője. Pozitív jövőképünk akkor teljesedhet ki, ha a politika és a kultúra együttes célja a köz szolgálata. A közízlés, amelynek védelme, csiszolása, ápolása a kultúra feladata, annak a közjónak egy kifinomult, másik arca, amelynek szolgálata a politika kötelessége (lenne) – mondotta Pálinkás József akadémikus.
Seregély István egri érsek a konferencia védnöke szerint a magyar alkotóerő, a kiművelt emberfők sokasága, gondolkodó ember az, akire jövőképünket alapozhatjuk. Mindenkinek meg kell tennie minden tőle tehetőt, s amit elrontunk, azt ki kell javítanunk.
Szarka László egyetemi tanár, a Németh László Kulturális Alapítvány alelnöke pályázati felhívással fordult az egybegyűltekhez, a középiskolai, főiskolai, egyetemi diáksághoz, pedagógusokhoz és helytörténészekhez. Az ünnepi alkalomra ugyanis a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége a (KÉSZ), a Németh László Kulturális Alapítvány, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Pedagógiai Intézete pályázatot írt ki Klebelsberg Kunó kultuszminiszter örökségének feltárására, szellemi és tárgyi hagyatékának ápolására. A pályaműveket 2006. február 1-jéig várják a KÉSZ postacímére.
Glatz Ferenc akadémikus Klebelsberg kultúrpolitikusi pályafutását mutatta be. Klebelsberg Kunó mielőtt vallási és közoktatási miniszter lett, belügyminiszterként volt az előző kormány tagja. 1920 után népszerűség és elismertség szempontjából gróf Bethlen Istvánnak a választásokon ő lehetett volna az egyetlen érdemi vetélytársa. Klebelsberg akkor maga kérte Bethlentől a kulturális tárcát. A miniszteri címet ugyanis nem hatalmi, politikai pozícióként, hanem az állam és a nemzet szolgálataként értelmezte. Klebelsberg – bár maga konzervatív politikus volt, s apai ágon arisztokrata család sarja – bárkivel, bármilyen párt tagjával hajlandó volt egy asztalhoz ülni, kész és képes volt szót érteni – méltatta emberi nagyságát Glatz Ferenc. Bár a magyar kultúra, az oktatás-nevelés területén olyan jelentős életművek előzik meg Klebelsberg tevékenységét, mint báró Eötvös Józsefé és gróf Apponyi Alberté, a szakma igazi alapjait – hangsúlyozta az akadémikus – gróf Klebelsberg Kunó rakta le. 1926-ban hozta létre a tanyasi iskolai körzeteket, a tanítók számára a szolgálati lakásokat. A trianoni békediktátummal elveszített két egyetem helyett (Kolozsvár, Pozsony) sokat tett azért, hogy másik hasonlóan két rangos univerzitása legyen az országnak. Ő találta fel a magyar kulturális külpolitikát, és alapította meg a külföldi magyar kulturális intézeteket, az ő működése nyomán vállalhattak a múzeumok, közgyűjtemények állagmegőrző, feldolgozó, kutatói szerepet. Ő győzte meg Horthy Miklóst, hogy jelentős anyagi eszközökkel mentse meg a nehéz helyzetben lévő Magyar Tudományos Akadémiát. 1927-től az ő kezdeményezésre adtak a rádióban ismeretterjesztő műsorokat, amelyek a népművelésben komoly áttörést jelentettek. Olyan művelt nemzetet képzelt el, amely a világ mércéjével méri magát.
A Szegedi Tudományegyetem tanára, Bernáth Árpád beszéde nem nélkülözte a szigorú szavakat napjaink oktatáspolitikája kapcsán. A mai törekvéseket Miksa német-római császár oktatáspolitikájával állította párhuzamba, aki elrendelte, hogy minden tartományában nyíljon egyetem. Az intézmények java része nem válhatott igazi univerzitássá, nem állt rendelkezésre elegendő anyagi forrás a fejlesztésre, sem képzett tehetséges oktatói bázis. A birodalom nem is olyan soká széthullott. Ezzel szemben a napóleoni csatákban vesztes Poroszországban elhatározták, nem katonai, hanem kulturális eszközökkel védik meg nemzetüket, ez a döntés alapozta meg az annyi zsenit a világnak adó porosz iskolarendszert. E mintát hasonlíthatjuk a klebelsbergi elképzelésekhez és megvalósításokhoz, amelyek valós eredményeket hoztak. Veszélyes tendenciának látja Bernáth, hogy ma a közpénzt folyamatosan kivonják az oktatásból, s a képzést üzleti alapokra helyezik. A hetvenes évektől egyre nagyobb kudarcokat hozó, iskolamennyiségben gyarapodó példát sem látja pozitívnak.
Lezsák Sándor előadása elején elmesélte a ma 95 éves Búza Barna szobrászművész történetét, aki 17 éves kalaposinas volt, amikor érettségi nélkül felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára. Vizsgadarabja olyan jól sikerült, hogy levelet írhatott a kultuszminiszternek, akitől az érettségi alóli felmentését kérhette. Az igenlő választ futár hozta a minisztertől a fiatal tehetségnek. Két esztendeje avatták fel a szobrász domborművét, mely gróf Klebelsberg Kunót ábrázolja. Klebelsberg több olyan intézményt is létrehozott, amely a Búza Barnához hasonló, hátrányos helyzetű tehetségeket hozta helyzetbe. A Nemzeti Közművelődési Alapítvány ösztöndíjakat osztott ilyen célra, a pályaválasztási tanácsadó a tehetségek felfedezését szolgálta. E célra 1925-ben törvény is született. Lezsák szerint a jövő évi választásokkal bárki kerüljön is hatalomra, Klebelsberg szellemében kell irányítania a nemzeti kultúra, az oktatás-nevelés ügyét, s bárki üljön is a bársonyszékbe, a klebelsbergi kultúrpolitikát számon fogják kérni rajta.
origo.hu
Három ember meghalt az M1-es autópályán történt balesetben
