Össztűz a nagykoalícióra

Megoszlanak a vélemények az új német nagykoalícióról, de a legtalálóbban talán a Neue Zürcher Zeitung fogalmazott, amikor „régi bor új hordóban” jellemzéssel minősítette a berlini nagykoalíció megállapodását.

Bekövetkezett az, amire számítani lehetett: a német nagykoalíció létét biztosító szerződés kritikák sorozatát váltotta ki. Politikusok, gazdasági szakértők meg a sajtó véleménye: a csaknem százötven oldalas megállapodás negatívumai többségben vannak az elfogadható döntésekhez képest. Dietrich Austermann, Schleswig-Holstein tartományi gazdasági minisztere (CDU) hiányolja a jövőre vonatkozó impulzusokat, a munkapiac helyzetének javítását, a gazdaság fellendítését. Az általános forgalmi adó 2007-re tervezett háromszázalékos emelése növeli az illegális munkavállalást, és a szegény polgári réteget sújtja. A gazdasági szakembernek számító Friedrich Merz a szerződésen nem ismeri fel pártja, a CDU kézjegyét, és úgy véli, hogy Angela Merkel kancellárságának érdekében a konzervatívok túlzott engedményeket tettek az SPD-nek.
A leköszönő gazdasági miniszter, Wolfgang Clement (SPD) szerint a nagykoalíció túl gyorsan áldozatául esett az áfaemelésnek. Gregor Gysi, a posztkommunista PDS-frakció vezetője a szociális egyensúly és ésszerűség hiányára panaszkodott, a forgalmi adó emelését egyenesen aszociálisnak nevezte, és a szerződésben a Schröder-féle neoliberális politika folytatását látja. Renate Künast, a Zöldek frakcióvezetője azt kifogásolta, hogy a szövetségi állam visszahúzódik az oktatásból és tudományos kutatásból. A Stuttgarter Nachrichten kommentárja: „A tárgyalások során a legkisebb közös nevezőt keresték, és több központi témát elnapoltak.” A bulvárstílusban fogalmazó Bild csődnyilatkozatnak nevezte a szerződést, mert olyan hitelezőkre támaszkodik, akik nem tudnak védekezni – azaz a polgárokra.
Angela Merkel beismerte, hogy nehéz út áll a nagykoalíció előtt, már csak azért is, mert a jövő évi költségvetés megsérti az alkotmányt, és az EU stabilitási törvényének is legfeljebb 2007-re sikerül eleget tenni. A három pillérre – szanálni, reformálni, invesztálni – támaszkodó szerződés elleni sajtótámadásokra utalva a köztársaság valószínűleg első női kancellárja kijelentette: „Nem fogjuk feladni azt, amit helyesnek tartunk, akkor sem, ha jeges szél csap az arcunkba.”