A multikulturális álom vége

Amikor Flemming Rose, a legnagyobb dán napilap, a Jyllands-Posten kulturális rovatának szerkesztője tavaly szeptember 30-án publikálta a Mohamed-karikatúrákat, bizonyára nem gondolta, hogy az az arab világ és az Európai Unió közötti konfliktussá fogja magát kinőni, amelynek egyelőre még a végét sem látni. A történet azzal kezdődött, hogy egy dán író Mohamedről szóló könyvét akarta illusztráltatni, ám erre egy rajzoló sem vállalkozott, mindenki félt ugyanis a helyi mohamedánok reakcióitól. Ekkor a Jyllands-Posten kulturális szerkesztője tesztelni akarta a dán szólásszabadságot és karikaturistákat kért fel, rajzolják meg elképzeléseiket Mohamedről. Kevesen válaszoltak a felhívásra, és a beküldött tizenkét karikatúrából is csak kettő volt, amit a mohamedánok sérelmesnek találhattak (az egyiken Mohamed turbánja egy égő kanócú bombát formáz, a másikon kést tart a kezében), de ez a kettő több mint egymilliárd mozlim haragját váltotta ki.
E harag már ott tart, hogy szerte a mozlim világban dán, norvég, sőt svájci zászlókat égetnek, és az al-Aksza Mártírjainak Brigádja azt követeli, hogy valamennyi dán és svéd hagyja el a palesztin területeket, akik persze jórészt azért vannak ott, hogy segítsenek a palesztinokon. Dánia figyelmeztette állampolgárait, hogy ne utazzanak Szaúd-Arábiába, mely ország visszahívta nagykövetét Dániából, és embargót hirdetett a dán termékekkel szemben. Az embargót azóta már a többi észak-afrikai és közel-keleti arab ország is életbe léptette. Hogy az iszlám közvéleményt még jobban feltüzeljék, a dániai mozlim vezetők körbeutazták az arab országokat, olyan karikatúrákat is lobogtatva, amelyet egyik újság sem publikált. Ezzel kapcsolatban Rasmussen dán miniszterelnök megjegyezte:
„Eláll a lélegzetem, hogy azok az emberek, akiknek megadtuk a jogot, hogy Dániában éljenek, mely helyet ők saját szabad akaratukból választották, most körbejárják az arab országokat, hogy ellenszenvet keltsenek Dánia és a dán emberek ellen.” Brian Mikkelsen dán kulturális miniszter egy új kulturális háborút hirdetett: „Hazánkban egy párhuzamos társadalom van kifejlődőben, amelyben a kisebbségek gyakorolják középkori értékeiket és demokráciaellenes meggyőződésüket.”
A bevándorló kisebbségek és az eredeti európai lakosság közötti kisebb-nagyobb konfliktusok mára már szinte mindennaposokká váltak Európa nyugati felében – gondoljuk csak Theo van Gogh meggyilkolására, a madridi, majd a londoni robbantásra, a párizsi gyújtogatásra vagy korábbi hasonló eseményekre Nagy-Britanniában és másutt. A jelenlegi dán eset azért figyelemre méltó, mert a dán Európa legendásan befogadó és együttérző társadalma. Amikor Dánia náci megszállása idején a zsidók számára elrendelték a sárga csillag viselését, azt minden dán lakos, élükön a királlyal, kitűzte („csak dán alattvalók léteznek”). Ha a multikulturális modell Dániában nem működik, akkor az bizonyára mindig is csak álom volt.