Utoljára 2004. augusztus 25-én landolt katonai gép a taszári légibázis betonján. Az iraki al-Hillahban szolgálatot teljesítő 197 magyar katona ünnepélyes visszafogadása volt az utolsó említésre méltó esemény a múlt év végén bezárt repülőtéren. Közben katonapolitikai döntés született a egykori harci repülőezred maradék egységének megszüntetéséről is, így a repülőtér után a taszári laktanya kapujára is lakat került. A katonásan gyors és határozott leépítéssel Taszáron megközelítően négyszáz katona, illetve civil honvédségi alkalmazott munkahelye szűnt meg. Negyven tisztet, tiszthelyettest nyugdíjaztak, százhatvan szerződéses katonának pedig más helyőrséget ajánlott fel a honvédelmi tárca.
A repülőtér bezárása után azokat a technikai eszközöket is elszállították Taszárról, amelyeket az amerikaiak még ott hagytak. A magyarok leszerelték a pályafényt is, amelynek következtében elsötétült a korábban fényárban úszó kifutópálya, és – elkerülendő, hogy civil célra használják – a honvédelmi tárca kiüríttette a legkorszerűbb navigációs műszerekkel felszerelt irányítótornyot is.
– Ami még megmaradt a bázison, azt is lopják. Széthordanak mindent, ami mozdítható – kesereg a kétezer lelkes falu polgármestere. Pataki Sándor azt mondja: ellopják Taszár jövőjét. Ám gyorsan hozzáteszi: nem a tolvajok okozzák a legnagyobb kárt, hanem az állam. Azzal, hogy veszni hagyja a két-három milliárd forintra taksált bázis, a repülőtér és laktanya ingatlanjait, a tizennégy hektáros kaszárnya területén lévő kilencven épületet, a helyőrségi klubot és a tiszti szállót.
A polgármester gyanúja szerint az állam – Taszár és a Somogy Megyei Közgyűlés többszöri kérése ellenére – azért nem adja önkormányzati tulajdonba az egykori honvédségi ingatlanokat, mert azok eladásából többmilliárdos bevételt remél. Ám mire vevőre talál, jó ha csak az emléke marad meg az időközben szétlopott államkincstári vagyonnak – vélekednek a taszáriak. És vannak, akik azt mondják: nagy kár volt a magyar kormány részéről „elengedni” a tengerentúli katonákat.
A minap Taszáron járt Simicskó István, a Fidesz katonapolitikusa, s elmondta: – Az a furcsa a bázis elmúlt négyévi történetében, hogy a kormány részéről nem történt egyetlen megoldást ígérő lépés sem. Itt van egy a földrajzi elhelyezkedés szempontjából is kiváló adottságú légibázis, itt található az ország második legnagyobb kifutópályájával rendelkező repülőtere, amit nagy kár volna veszni hagyni. Várható volt, hogy a délszláv válság megszűnése után az amerikaiak kivonulnak innen. A mostani kormánynak korábban kellett volna megoldást találni erre a helyzetre. A politikus szerint még mindig nincs minden veszve. Taszár ugyanis – egy jól átgondolt terv megvalósulása során – idegenforgalmi, kereskedelmi, szállítási központja, logisztikai bázisa lehet a dél-dunántúli régiónak. Felvetette: miközben Kaposvárott található a magyar honvédség legnagyobb logisztikai egysége, az Afganisztánban vagy korábban Irakban állomásozó katonáink élelmét és hadfelszerelését nem közvetlenül a somogyi megyeszékhelyről, hanem Szolnok közbeiktatásával szállítják külföldre. Megfontolandó: nem lenne-e célszerű Kaposvárról a taszári bázisra költöztetni a Boconádi Szabó József logisztikai ezredet, ami nem zavarná a bázis polgári célú fejlesztését.
Miközben a katonai szakértők és katonapolitikusok jó része és a munkahelyük elvesztése miatt megkeseredett helybeliek érthetetlennek tartják a bázis jövőjét megpecsételő kormányzati döntéseket, Kolber István regionális fejlesztésekért felelős miniszter, aki az év elején Taszár miniszterelnöki biztosává avanzsált, és hivatala több tíz milliós tervekkel keres befektetőt a bázis civil repülőtéri szektorának fejlesztéséhez. Kolber volt az, aki a Somogy Megyei Közgyűlés elnökeként több mint tíz éve felvetette és azóta is szorgalmazza a polgári légi forgalom taszári tervét, és szinte megszállottként dolgozik a civil repülőtér megvalósításáért. Csakhogy neki sem – és a mai kormányban, illetve a kabinet közelében dolgozó somogyi politikusnak sem – sikerült kilobbizni Taszár fejlesztésének állami támogatását. Így helyi forrásokból – több mint 600 millió forintból – épült fel a katonai repülőtér egyik sarkában a majdani polgári repülés álmát jelző terminál, amelyet a civil légi forgalom, a személy- és az áruszállítás repülőtere torzójaként emleget a három csalódott beruházó, Taszár és Kaposvár önkormányzata, valamint a Somogy Megyei Közgyűlés.
Kolber István több külföldi befektetővel is tárgyalt Taszárról, a múlt ősszel Gyurcsány Ferenccel Kínában ajánlotta pénzemberek figyelmébe a bázist. – Egyre több kínai cég veti meg a lábát Közép- és Kelet-Európában, így Magyarországon is. Hazájuk földrajzi fekvése ideális, ennél fogva Taszár a kínai cégek európai hídfőállása lehet – mondta lapunknak a múlt év augusztusában Zhu Zushou, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete, miután megtekintette a bázist. A diplomata azóta többször is megerősítette: hazája vállalkozói részéről van érdeklődés Taszár iránt, ám azt is hozzáfűzte, hogy kormánya ez ügyben nem dönthet, csak ajánlatot tehet országa befektetőinek.
– Elképesztő „szuttyogás” folyik Taszárral kapcsolatban – fogalmazott a minap nem titkolt ingerültséggel és sajátos somogyisággal Kaposvár polgármestere. Szita Károly szerint a bázis ügyében évek óta csak annyi történt, hogy 2001 és 2002 között a három önkormányzat megépíttette a 650 milliós polgári terminált, a kormány pedig 2005 végén bezáratta a repülőteret meg a laktanyát.
Szita közölte: a somogyi megyeszékhely önkormányzata – feltéve, hogy a taszári és a megyei önkormányzat mellett tulajdonrészt kap a bázisból – egymilliárd forintot áldoz a civil légikikötő fejlesztésére. – Az is feltétele városnak, hogy kerüljön vissza a bázisra a repülőtér üzemeltetéséhez szükséges, HM által leszerelt és elszállított navigációs technika.
origo.hu
Nagy bejelentést tett Szijjártó Péter
