Noha a Gyurcsány-kormány igazán nem vádolható túlzott hajlammal a gazdasági patriotizmusra, az Európai Bizottság kétszer is megintette még Budapestet is: egyszer azért, mert Magyarország korlátokat állít a növényvédő szerek, a bio-növényvédőszerek és a gyógynövényalapú termékek kereskedelme elé – akár Spanyolország és Belgium –; másodszor pedig azért, mert nem enged teret külföldi cégeknek, hogy a sportfogadás terén konkuráljanak a hazai tulajdonú magyar cégekkel.
Ezek az intések azonban meszsze eltörpültek a volumenét tekintve legfájdalmasabb intézkedés mellett, amelyet Párizsnak címzett az Európai Bizottság. Az unió ugyanis a múlt kedden eljárást kezdeményezett a francia hatóságok ellen azért, mert a párizsi kormány tizenegy gazdasági szektort „stratégiai” fontosságúnak minősítve – közöttük a játékkaszinókat – korlátozásokat vezetett be az ezen területeken kivásárlási szándékkal jelentkező külföldi cégekkel szemben. Miután a bizottság hónapokon át keményen óvta Párizst, türelme fogytával végül is figyelmeztető levelet küldött a Villepin-kormánynak, ami a közösségi vétségek létrájának első foka, amelyen a következő fok a luxemburgi bíróság.
A franciák elsősorban az energiaszektorukat féltik, hasonlóan a spanyolokhoz és a luxemburgiakhoz. A gallokat először az dühítette fel, hogy az amerikai PepsiCo cég be akarta kebelezni a Danone-t, s e düh vezetett a „patrióta gazdaság” politikájának meghirdetéséhez. A kérdés persze az, hogy Brüsszelnek mekkora a hatalma, vagyis miként képes rábírni a patrióta gazdaság vonatára – értsd: a nemzeti érdekek erős képviseletére – felszállt országokat arra, hogy szálljanak le róla. A kérdés egyelőre megválaszolatlan, ugyanis – hangozzék bármily furán – még az EU bírósági döntései sem garantálják azt, hogy az unió akaratát érvényesíteni tudja, annak ellenére, hogy az uniós szerződés értelmében jogilag Brüszszelnek van igaza. Elméletben. A gyakorlatban a helyzet azonban nem egészen így néz ki.
2005 júniusában például a luxemburgi bíróság döntésében elmarasztalta a római kormányt, hogy energiaszektorában egy 2001-es törvényre hivatkozva illegálisan akadályozza a külföldi beruházást. Hogy erre mit tett Olaszország? Fütyült a luxemburgi bíróság döntésére, és makacsul kitartott saját törvénye mellett. Sőt igazi olasz arcátlansággal – hangoztatják Brüsszelben – Róma nem átall azért panaszkodni az Európai Bizottságnál, mert Franciaországnak bezzeg megengedi az energiavállalatai külföldi kivásárlását. Amire kedden Brüsszel azzal válaszolt, hogy Olaszországot a 2001-es törvény megtartása miatt ismét a luxemburgi EU-bíróság elé viszik.
José Manuel Barroso elnöknek a jelek szerint mindebből elege lett, s arról panaszkodott, hogy az uniós törvények semmibevétele a 460 millió lelket számláló Európai Unió jövőjét veszélyezteti. Mint mondta: fél évszázadon át az unió törvényeinek tisztelete biztosította a szupranacionális szervezetben a békét és a prosperitást. Csakhogy időközben egy és más változott. Például az, hogy az Európai Unió alkotmányát Franciaországban és Hollandiában tavaly népszavazáson elutasították, s azóta az unió lakosságának egyáltalán nem elhanyagolható része Brüsszelre mind sandább szemmel néz, amely akkor hangoztatja csupán elvhűségét és szilárd eltökéltségét, amikor neki az hasznos. Mert – kérdezik többek között a lengyelek is, akik bankjuk védelmében álltak ki Brüsszellel szemben – miként van az, hogy az unió az egyik alapelvét (az egységes piacon a verseny teljes liberalizálását) oly komolyan veszi, míg más alapelveit, például a szabad munkavállalást, szemtelen frivolsággal hágja át? Mert ez történt a volt holland biztos, Bolkestein nevéhez fűződő irányelvvel, amely a szolgáltatások terén is teljes liberalizációra törekedett – ettől olyannyira tart Nyugat-Európa. Pontosabban attól, hogy egy magyar vagy litván munkavállaló például Németországban a magyar törvényeknek megfelelően bejegyzett és működtetett cégével végezzen szolgáltatást Berlinben. Ami ellen hatalmas szakszervezeti ellenállás és tüntetés bontakozott ki többek között a strasbourgi parlament épülete előtt, ahol tízezrek vonultak fel – nem is a legbékésebben utcai politizálva –, szavazóként is értésükre adva az európai parlamenti képviselőknek, hogy igencsak nem szeretnék a „származási ország elvét”, hanem annak ellenkezőjét: vagyis követelték, hogy a szolgáltató a szolgáltatás végzésének helyén érvényes törvények szerint működjön. Amit a parlament el is fogadott, miközben a német szociáldemokrata Evelyn Gebhardt, a téma felelőse háláját fejezte ki a „kedves Charlie-nak”, vagyis a máskor oly liberális Charlie McCreevy biztosnak, amiért a bizottság megtartotta adott szavát az Európai Parlamentnek, s nem teszi tönkre a „szociális Európát”. Azért igazán jó tudni, hogy a legliberálisabb szív is képes a kellő pillanatban az érdekek menti meghasadásra.
origo.hu
Újabb csapás érte a rács mögött ülő Kiss László óbudai polgármestert
