Feltehetően a két sikeres doktori iskolának és a város toponári részében kiépült korszerű campusnak is tulajdonítható, hogy a doktoranduszszövetség tagjai a Kaposvári Egyetemet választották az idei konferenciájuk helyszínéül. Az ország legfiatalabb egyetemén 1994-ben indult a doktori iskola, és azóta egyre többen jelentkeznek a kutató-fejlesztő igazgatói tisztség betöltésére is feljogosító képzésre. – Doktori iskoláinknak, az állattudományinak és a gazdálkodási-szervezésinek együttesen 65 hallgatója van. Úgy látjuk, az itt végzettek nem feltétlenül a tudományos, hanem inkább a gazdasági életben, az iparban és mezőgazdaságban kívánnak elhelyezkedni – mondta lapunknak Babinszky László professzor, az universitas tudományos rektorhelyettese.
Horn Pétert, az egyetem rektorát a doktoranduszkonferencia megnyitója után arról kérdeztük, hogy miként épültek ki az Egyesült Államok után Európában is a doktori iskolák, illetve van-e kereslet a fiatal magyar kutatók iránt a fejlett európai országokban és Amerikában.
– A doktorjelöltek, illetve a fiatal kutatók alkalmazását tekintve Európa nagy hátrányban van az Egyesült Államokkal szemben. Az európai cégek agyelszívó képessége, eltökéltsége jóval kisebb, mint a tengerentúliaké. Ez egyébként nem új jelenség, kontinensünk, így Magyarország is már évek óta érzi ennek kedvezőtlen hatását. Ugyanakkor látni kell: kutatóink – akiktől a doktoranduszi évek gyakran igen szigorú, mondhatnánk mazochista mentalitást követelnek – sok területen versenyképesek, a nemzetközi tudományos életben jó hírét keltik hazánknak. Fiatal kutatójelöltjeink elismerését mutatja az is, hogy szakcikkeik, tanulmányaik ma már a legrangosabb nemzetközi folyóiratokban is olvashatók. A gyógyszeripar nagyon komolyan hasznosítja ezt a tudományos potenciált, de az ipar más területei részéről is egyre határozottabb az igény a PhD-fokozatot szerző fiatalok iránt. Ha azt kérdezi, hogy kevés vagy sok az ez idő szerinti nyolcezer doktori iskolás, s hogy fel tud-e venni a hazai felsőoktatás, a kutatási szféra és az ipar ennyi fiatal kutatót, oktatót, azt kell válaszolnom: nem. Mivel Európa a fiatal kutatóknak a felét sem képes befogadni, számolni kell a túlképzés veszélyével is. Egyébként a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kontinensünkön doktori fokozatot szerzett kutatóknak a fele az Egyesült Államokba megy.
– Elsősorban nem a PhD-fokozatos, hanem a posztdoktorális mezőny képviseli a legnagyobb értéket a nemzetközi piacon. De nem is baj, ha a magyar kutatók megméretnek a nemzetközi versenyben. A lényeges kérdés, hogy visszajönnek-e a külföldre távozók – mondja Fésüs László debreceni professzor. A Magyar Akkreditációs Bizottság elnöke szerint a hazai doktoranduszképzés erős ugyan, mindazonáltal több területe is változtatásra szorul. – Nagyobb figyelmet érdemelnek, erőteljesebb képviseletet és hatékonyabb önszerveződést igényelnek a doktori iskolák. Indokoltnak tartom, hogy az új kormány rendeletet alkosson a feszültségek feloldására. Elmozdulás szükséges például a predoktori ösztöndíjak terén is. A tapasztalatok szerint a doktori képzéshez kevés a három év, és kritikus időszak a jelöltek számára a doktori értekezés elkészítéséhez szükséges, ösztöndíj nélküli negyedik év is. Ami pedig a végzettek elhelyezkedési lehetőségeit illeti: jogosak az ezzel kapcsolatos aggodalmak. Jut-e oktatói vagy kutatói hely a tanszéken, átadja-e a helyét a kiöregedett, idős oktatógárda a fiataloknak, bekövetkezik-e az egyetemek oktatói karában a nemzedékváltás?
Szilágyi Szilvia, aki a Debreceni Egyetem matematika szakán végzett, és most a miskolci universitas informatikai doktori iskolájának a hallgatója, az úgynevezett diszkrét matematika, főleg a rendezett halmazokkal foglalkozó kutatásokban kíván elmerülni. – Az abszolutórium előtt állok, két évet adok magamnak a disszertáció elkészítéséhez és a PhD-fokozat megszerzésére – mondja magabiztosan a fiatal hölgy. – Külföldön megbecsült a tudomány, és megfizetett a kutató. Itthon kevés olyan hely van, ahol csak kutatásból meg lehet élni. Ezért a kutatónak – feltéve, hogy van lehetősége – oktatást vagy más kiegészítő munkát kell vállalnia. Arra, hogy visszajönnek-e az ösztöndíjjal külföldre került fiatal magyar kutatók, csak a szűkebb ismereteim alapján válaszolhatok. A barátaim közül senki sem jött vissza.
– Japánban kutathattam a múlt tanévben, most a Budapesti Műszaki Egyetem informatikai doktori iskolájának hallgatója vagyok. Heti hat órában a Műszaki Egyetemen tanítok, s mint látja, szervezőként én is a Tavaszi szél konferencián serénykedem – mutatkozik be Lasztovicza László, a Doktoranduszok Országos Szövetségének elnöke.
– Az egyesületként tevékenykedő szervezetünknek 1200 tagja van, ebből 200-250 nevezhető aktívnak. Melyek a legfőbb gondjaink? Talán nem tévedek, ha azzal kezdem, hogy minden doktorandusznak van valami méltányolható panasza. Azt látjuk, hogy az egyetemek nemigen tudják a helyén kezelni a doktori képzést. Szomorú tény, hogy a szervezett képzés színvonala több helyütt is alig magasabb az egyeteminél. Nincs elég energiájuk az egyetemeknek, hogy rendbe tegyék a doktori képzést, és sajnos sok esetben hiányzik a képzés stratégiája is. Most, miközben kapkodva zajlik a felsőoktatás bolognai képzésre történő átállítása, a káosz jeleit mutatja több universitas is. Gond továbbá, hogy a tömegessé vált egyetemi képzés miatt a túlterhelt oktatóknak nem jut elég idejük a doktoranduszokra. A fokozat megszerzésének göröngyös útját járjuk. Horn Péter rektor találóan fogalmazott: mazochizmus kell a doktori iskolához.
Hogy mi a helyzet külföldön? Az egy-két évet külországban töltő társaink szerint nem olyan feszített a tempó, mint idehaza. Ott nem nehezednek rád a megélhetési körülmények, csak a kutatás a dolgod. Nem hittem a szememnek, amikor Japánban egy asztali és egy hordozható számítógéppel, kézikönyvtárral és a kutatásomhoz szükséges legfontosabb publikációkkal berendezett kutatóhely várt. Idehaza előfordul, hogy miután a tudományos pályát választó fiatal kutató számítógéphez és ülőhelyhez sem jut, jobb híján a laborban húzza meg magát. Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de ma Magyarországon az egyetemisták jóval több lehetőséget kapnak a tanulmányaikhoz és az elhelyezkedésükhöz, mint a doktoranduszok. A tudományos életpályára készülők ma nem élvezhetik az erőfeszítéseiket méltányoló támogatást, a magyar munkaerőpiacon nincs értéke a tudományos fokozatnak.
origo.hu
Csipke Józsika: Elolvastuk Magyar Péter genderaktivistájának LMBTQ-meséjét, hogy Önnek már ne kelljen
