Biztosan, tízpontos előnnyel (54,7 százalékkal) vezetett Alan García, a Szocialista Internacionálé alelnöke Ollanta Humala előtt a szavazatok 84 százalékának összeszámlálása után. García pártja, az APRA azonban kevesebb mandátumhoz (36) jutott a 120 tagú parlamentben, mint a vesztes Humala Perui Egységpártja (45). Humala a kevésbé lakott déli területeken szerzett többséget, míg García a népesebb tartományokban és a városokban: a másodszor megválasztott elnök az ország 24 tartományából mindössze kilencben győzött. Alan García jóval a hivatalos eredmények közzététele előtt diadalt ült, de már akkor kijelentette, hogy kormányzása során megegyezésre fog törekedni. Ollanta Humala elismerte vereségét, és sikernek könyvelte el, hogy kis híján elnöknek választották alig egyéves politikai múltja ellenére. A győztes 1985 és 1990 között legfiatalabb perui elnökként – 36 évesen – egyszer már betöltötte ezt a hivatalt, de olyan politikai és gazdasági káoszt hagyott maga után, hogy 1990-ben inkább távozott az országból. Ezért nem véletlenül választotta kampánya jelmondatának, hogy szakítani akar a múltban elkövetett hibáival.
A választás után azonban nem valószínű, hogy nyugalom jellemzi majd a belpolitikai életet. Továbbra is hiányzik a közbiztonság, nagy a nyomor, megállíthatatlanul terjed a korrupció, és a latin-amerikai politikai pártok válsága ebben az országban is jól láthatóan két részre osztja a politikai élet résztvevőit: Amerika-pártiakra és Amerika-ellenesekre. A perui választások áprilisban tartott első fordulója után különösen kiéleződött Venezuela és Peru viszonya. Hugo Chávez elsősorban azért érzi vereségnek Alan García győzelmét, mert így jóval nehezebben vagy egyáltalán nem fogja elérni, hogy Bolívia után Peru is csatlakozzon az általa kidolgozott másik gazdasági latin-amerikai integrációhoz, az ALBA-hoz. Chávez már kilátásba helyezte, hogy akár meg is szakítja a diplomáciai kapcsolatokat Peruval.
Kemény lépésre készül a transzneműekkel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság














