Van egy dolog, ami biztosan nem változott. A magyarok barátságos természete – írta lapunknak küldött válaszlevelében Ali Hasszán el-Tájeb szudáni üzletember, aki a napokban tért vissza hazájába magyarországi látogatása után. Ali Hasszán legutóbb tizenöt évvel ezelőtt, azt megelőzően az 1970-es években járt hazánkban. Öt évet élt Budapesten, a Műszaki Egyetem vegyészmérnöki szakán szerzett diplomát. „Magyarország számomra szép és felejthetetlen élmény marad. Amikor itt éltem, otthon éreztem magam, egy évig még magyarul is tanultam” – mesélte a középkorú férfi, amikor legutóbb a magyar parlamentben nyilatkozott a Magyar Nemzetnek.
Az úriember és szudáni honfitársa, Mohamed Hasszán Oszman Szili Katalin, az Országgyűlés elnökének meghívására érkeztek május 25-én a parlamentbe, ahol a sajtó munkatársai előtt a Szudáni Magyarabok Szövetségének küldötteiként lettek bemutatva. Az információ azonban részben tévesnek bizonyult. Ali Hasszán el-Tájeb nem magyarab, sőt elmondása szerint nem is járt még Núbiában, azon a területen, ahol 50-60 ezer, magát magyar származásúnak valló afrikai ember él. Mohamed Hasszán Oszman szintén nem a magyarab közösség tagja, de mivel tökéletesen beszéli a magyar nyelvet – Szegeden tanult gyógyszerészként –, és jó viszonyt ápol a núbiai törzs néhány tagjával, megválasztották szóvivőjüknek.
Noha sem nyelvükben, sem kultúrájukban, sem kinézetükben (bőrük színe sötét) nem hasonlítanak a Dél-Egyiptomban és Észak-Szudánban – vagyis a Núbiában – élő magyarab közösség tagjai a magyarokra, a tudósok történelmi források és antropológiai vizsgálatok alapján hitelesítették történetüket.
A monda szerint a közösség őseit a törökök hurcolták el a XVI. században Afrikába, ahol a török hadsereg kötelékében szolgáltak. A magyarok némelyike azonban megszökött, és az akkor még az Oszmán Birodalomhoz tartozó Núbiában telepedett le. A magyarabok ősei magyar származástudatukat nemzedékeken át megőrizték, de a magyar nyelvet és kultúrát mára már elfeledték. Nevükben és szívükben magyarok maradtak, nem véletlenül hívják őket magyarabnak, vagyis magyar törzsnek (az „ab” szó arabul törzset jelent).
– Csak egyetlen olyan külső tulajdonságról tudok, ami erőteljesen megkülönbözteti a magyarabokat: a szemük színe. Világos szemük van – fejtette ki Ali Haszszán. Kultúrájukról és szokásaikról beszélve Oszman elmondta: ma már teljes mértékben felvették az arab és az afrikai szokásokat. A magyarul tökéletesen beszélő férfi felidézte a magyarab falvakban tett látogatását, székely hímzésű asztalterítőkről és falakra akasztott tányérokról beszélt, mint amilyeneket vidéki magyar házakban látni. A szudáni vendégek felismerték azt a három, interneten fellelhető közmondást, amelyeket egy magyar website magyarab szólásokként közöl: „A magyar nem imádkozik mecsetben”; „A magyar feje kemény, mint a kő”; „A magyar kalapot visel” (azaz nem turbánt).
A közösség képviselőinek első hivatalos útja Magyarországra 1992-ben volt, amikor részt vettek a magyarok III. világkongresszusán Budapesten. A négy évvel későbbi negyedik kongresszusra szintén ellátogattak. A magyarabok most azzal a kéréssel fordulnak a magyar kormányhoz, hogy a törzs tagjai magyarországi ösztöndíjat kaphassanak, hiszen ezzel megerősödnének a magyarok és a magyarabok közti kapcsolatok – mondta el Ali Hasszán, aki szerint mostani látogatásuk elsősorban a szudán–magyar gazdasági és kulturális kapcsolatok felvirágoztatását szolgálta.
Lapunk néhány nappal ezelőtt felvette a kapcsolatot Ali Hasszánnal, aki magyarországi élményeiről beszámolva elmesélte: az EU-hoz csatlakozásunk láthatólag jót tett hazánknak, ennek ellenére negatívumnak nevezte az árak drasztikus emelkedését és a sikeres magyar gyárak és vállalatok privatizációját.
origo.hu
Elbénázott bankrablás – saját bombája végzett egy nővel Görögországban
