Mind gyakrabban váltják le Kubában a pártvezetőket és a minisztereket – az elmúlt hetekben erre figyeltek fel külföldi elemzők. Az egyik másként gondolkodó kubai hétfőn adta meg a magyarázatot, miszerint úgy tűnik, már nem Fidel Castro öccse, Raúl az agg diktátor kiszemelt utódja. Felipe Roque-Pérez, a jelenlegi külügyminiszter az a személy, aki a leváltások hátterében áll.
Az informátor egy kubai író, aki Madridban adta ki könyvét a kubai forradalomról, rövid ideig maga is tevékenyen kivette részét a forradalomból, de hamar kegyvesztett lett. Véleménye szerint a Chávez-párti kubai külügyminiszter vezetése alá tartozó harmincezer, úgynevezett tálib azért váltja fel a kulcspozíciókat elfoglaló régi rendszer híveit, hogy Castro váratlan halála esetén zökkenőmentesen menjen végbe a hatalomátvétel. Ezek a „tálibok” úgy szabadulnak meg a fontos tisztségek viselőitől, hogy korrupcióval vádolják őket. Ezen az irányzaton kívül megjelent a vezetők változást akaró második nemzedéke. A belső nyílt ellenzék kisebbségi szerepe azért figyelembe veendő, mert ha kitör a népharag a szigetországban évtizedek óta felhalmozódott gyűlölet levezetésére, tekintélyük nélkülözhetetlen szerepet játszhat a válságkezelésben, mondja Carlos Franqui. A madridi ABC-nek nyilatkozó kubai ellenzéki író azért ellenzi az Európai Unió büntetőintézkedéseinek lazítását, mert fokozza az ország ellenzéki csoportjaira nehezedő nyomást. Carlos Franqui Európából jól látja az Európai Unió álláspontját, és meggyőződése, hogy amint távozik Castro a politikai életből, az Európai Uniónak döntenie kell: vagy a rendszer, vagy a szenvedő kubaiak, azaz a rendszer áldozatai mellé áll. Márpedig májusban Kubát beválasztották az ENSZ emberjogi bizottságába, amit Kuba óriási diadalnak könyvelt el.
Kemény lépésre készül a transzneműekkel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság














