Szervezett bűnözés más, a szocialista rendszertől idegen dolgokkal egyetemben a Szovjetunióban hivatalosan nem létezett, e jelenséggel azonban természetesen szembesülhettek már a korabeli rendvédelmi szervek is. A ma népszerűen csak orosz maffiának nevezett bűnszervezet valahol a múlt század 70-es éveiben ütötte fel a fejét, és fejlődésének viszonylag korai szakaszában többé-kevésbé összefonódott a hatalom köreivel is. Egyes elemzők Tatársztánt tartják a modern kori orosz szervezett bűnözés bölcsőjének. A mai bűnözői struktúra előképe a Tyjap-Ljap nevű kazányi banda volt, amely nevét a város egyik kerületéről kapta. E csoport belső felépítése a földalatti szervezetek klasszikus elvén alapult parancsnokkal, helyettesekkel és ötfős sejtekkel, amelyek a felső vezetéssel nem, csakis közvetlen környezetükkel tartották a kapcsolatot. A Tyjap-Ljap felszámolására különleges operatív csoport alakult, amelynek tagja volt a későbbi belügyminiszter, Viktor Jerin is. A határozott fellépést követően huszonnyolcan kerültek a vádlottak padjára, akik közül négyet halálra ítéltek. Bíróság elé egyetlen állami hivatalnok sem került, pedig nyílt titok volt a banda kapcsolata a hatalommal. A 80-as évek közepére Kazányt a bűnözés fővárosának kezdték nevezni, Tatársztánban pedig több mint 60 szervezett csoport működött. A vezető szerepet közöttük kemény és legendásan kegyetlen harcok után a Hadi Taktas nevű banda vívta ki magának.
Moszkvában és Szentpéterváron, az akkori Leningrádban a szervezett bűnözői csoportok a 80-as évek elején jelentek meg. Az udvarokat rettegésben tartó elszórt csoportokat ekkor szervezték egységes rendszerbe az úgynevezett tekintélyes emberek – köztük a ma Svájcban élő Szergej Mihajlov, alias Mihasz – vezetésével, akik kiszorították a bűnözés dobogójának legfelső fokáról a „törvényes tolvajokat”. A szervezett bűnözői csoportok fővárosi úttörőjének az izmajlovóit tartják, amelyet a 80-as évek közepén Oleg Ivanov vezetésével a Moszkvába költözött kazányiak alapítottak. A szervezet magját fiatal bűnözői bandák korábban elítélt tagjai alkották, s véres harcot folytattak a „ljuberciekkel”. Ezt követően sorra jelentek meg más területi, pontosabban kerületi alapon szerveződő csoportok is, így például az „orehovóiak” vagy a később nagy ismertségre szert tett „szolncevóiak”. Ehhez a csoportosuláshoz tartozott az Amerikában elítélt, majd hazatoloncolt Vjacseszlav Ivanykov, alias Japoncsik.
A szervezett bűnözői csoportok a 90-es évek közepére megjelentek Oroszország összes nagyvárosában. Közülük néhány kevesellte a provinciális lét adta lehetőségeket, és a fővárosi bandák ellen fordultak. Moszkva és Szentpétervár véres leszámolásokkal kísért kriminális belháboró terepévé vált, amelyben visszaverték a feltörekvők támadást. Ezt követően jelentek meg a városokon túlnyúló, regionális befolyással rendelkező szerveződések, amelyekből szadizmusukkal kitűntek az Afganisztánból hazatért, az állam által sorsukra hagyott veteránok. A banditák igyekeztek rátenni a kezüket az ország nagyüzemeire, és hidegvérrel számoltak le mindazokkal, akik ellenálltak annak, hogy a maffia befolyást szerezzen az orosz nagyiparban. Az egyre szervezettebbé váló csoportok mindent igyekeztek igájuk alá hajtani, ami haszonnal kecsegtetett. Sokat beszéltek ez idő tájt a kriminális szféra és a Ladákat gyártó togliatti gyár összefonódásáról, de általában gomba módra nőttek ki a bűnözői csoportok a különböző nagyvállalatok bázisán. Az egyértelmű vesztese eme agresszív nyomulásnak az állam volt, a csinovnyikokat ugyanis kilóra megvette a maffia. Aki pedig akadékoskodott, az már rég nincs az élők sorában.
Megjelentek bérgyilkosságra specializálódott csoportok. Közülük a legvéresebbek Moszkvában a „kurgániak” voltak. Ezt a pár tucatnyi kemény fiúból álló bandát személyesen az „orehovóiak” Szilvesztr gúnynéven ismert vezére, Szergej Tyimofejev verbuválta. Segítségükkel számolt le legnagyobb vetélytársaival, a „baumaniakkal” és a „koptyevóiakkal”. A bérgyilkosok közül a legnagyobb név Alekszand Szolonyik, alias Szása Makedonszkij volt. Ő végzett a „baumaniak” két vezérével, Bobonnal és Globusszal. Letartóztatása után Szolonyik megszökött a híres moszkvai börtönből, a Matrózcsendből, s Görögországba menekült, ahol 1997-ben meggyilkolták.
Külön fejezetként tárgyalja a kriminalisztikatörténet az úgynevezett sportmaffiákat. A bűnözői csoportok ellenőrzést szereztek a különböző export-import kedvezményekkel bíró sportklubok, afgán veteránszervezetek, s még egyes egyházi alapítványok felett is.
Az új évezred Oroszországban a tulajdon egyfajta újrafelosztását hozta. S ha ebben a folyamatban a 90-es évek a brutalitásukkal, a véres leszámolások sorával tűntek ki, akkor az utóbbi öt-hat év legfőbb jellegzetessége, hogy mindehhez immár nem fegyver, sokkal inkább rengeteg pénz kell. A kriminális szféra eme része jelentősen átalakult, a rendvédelmi szervek a hatalmi elit és az üzleti körökkel korrupción alapuló szoros kapcsolatot ápoló szervezett bűnözői formációkról beszélnek. A belső elemzések is elismerik, hogy nem sikerült megakadályozni kriminális szféra beszivárgását az államapparátusba és az üzletbe. Mindez egyre nyilvánvalóbban akadályozza az állam és a gazdaság hatékony működését.
origo.hu
Alapjogokért Központ: Lengyelország, a globalisták kísérleti terepe
