Erdélyben a romániai magyarság létszámcsökkenése, a lesújtó demográfiai mutatók miatt időről időre megkongatják a vészharangot. Mik a lehetséges okai a népességfogyásnak: a gazdasági helyzet, a kisebbségi lét, az asszimiláció, az elvándorlás?
– Az 1992-es és a 2002-es romániai népszámlálás közötti népességfogyás egyik fő oka – amely a fogyás mintegy ötven százalékát eredményezte –, hogy kevesebben születnek, mint ahányan meghalnak. A másik jelentős ok a kivándorlás, ami további, mintegy negyvenszázalékos arányt képvisel. A fennmaradó öt-tíz százalék nevezhető úgynevezett asszimilációs veszteségnek. Ez jelentheti a klaszszikus asszimilációt, amikor valaki egy generáción keresztül elrománosodik, de olyan esetet is, amikor egy roma népesség egy része korábban magyarnak vallotta magát, míg ma már nem. A népességfogyás egyik legfontosabb oka a gazdasági helyzet. Közép- és Kelet-Európában a népesség jelentős része számára életszínvonal-csökkenést hozott a rendszerváltás, s ez főleg a gyermekvállalásra hat ki, amit persze más tényezők is befolyásolnak. A kisebbségi lét elsősorban a kivándorlás útján járul hozzá a létszámcsökkenéshez. Természetesen ennek is a gazdasági helyzet a fő oka, de az a sajátos helyzet, hogy az erdélyi magyarok Magyarországra mint anyaországba vándorolhatnak, megkönnyíti mindezt. Az utóbbi években viszont már az a tendencia, hogy a romániai magyarok többsége – a románokhoz hasonlóan – nyugatabbra megy dolgozni, nem pedig Magyarországra. Az asszimiláció megint csak kapcsolatban áll a kisebbségi helyzettel, főleg abban az értelemben, hogy a szórványban élő magyarok jobban ki vannak téve ennek a veszélynek. Elsősorban a természetes aszszimilációra gondolok, amikor kis létszámuk miatt a párválasztás jelentős mértékben románok közül kerül ki, de szórványhelyzetben a magyar oktatási és kulturális intézmények viszonylagos hiánya is ezt erősíti.
– Mi hozhat előremutató megoldást e téren?
– Pozitív tendencia, hogy Románia gazdasági helyzete javul, ezáltal kismértékben, de nő a gyermekvállalási kedv. Fontos szempont még az ország család- és népességpolitikája, például a kétéves gyermeknevelési szabadság idején a 60 ezer forintnak megfelelő állami juttatás, amely szintén serkentő hatású. Ugyancsak a gazdasági helyzet javulása jelent gyógyírt a kivándorlás csökkentésére, viszont ebben az esetben Románia várható EU-csatlakozása nem egyértelműen gátló tényező, sőt elképzelhető, hogy a hullám eleinte nem csökken. Azok, akik eddig a korlátozó rendszer miatt nem hagyták el szülőföldjüket, az új lehetőségek közepette lehetséges, hogy elindulnak szerencsét próbálni. Középtávon viszont valószínűleg megáll a trend, és a gyors gazdasági fejlődés meghozza gyümölcsét. Az asszimilációs veszteségek csökkenésére viszonylag sok pénzzel kevés eredményt lehet elérni. E téren fontosnak tartom a magyar állam által nyújtott oktatási-nevelési támogatást, hiszen szegényebb kategóriák esetében motiváló tényező lehet a magyar iskolaválasztásra, szórványban pedig alapfeltétele annak, hogy a gyermek a magyar nemzeti közösséghez tartozzon felnőttkorban is.
– Hogyan határozza meg jelenleg önmagát az erdélyi magyar közösség egyrészt a románsághoz, másrészt az anyaországi magyarsághoz képest?
– Az erdélyi magyarok a magyar kultúrnemzet tagjának tekintik magukat, ugyanakkor ennek az identitásnak olyan rétegén keresztül azonosítják be magukat, amely regionális komponenssel rendelkezik. Ha választhatnak az erdélyi magyar, romániai magyar vagy szimplán magyar kategória között, akkor a válaszadók nagy többsége az úgynevezett jelzős magyart választja. Mindazzal együtt, hogy érzik a kulturális közösséget, igényt tartanak ennek kinyilvánítására, képesek megfogalmazni, hogy miben különböznek a magyarországiaktól. Hasonlóképpen megkülönböztetik magukat az erdélyi, általában a romániai románoktól is, viszont tény, hogy a társadalmi távolság terén azért mégis a magyarországi magyarokhoz állnak közelebb, mint az erdélyi románokhoz. Vagyis a regionális identitás nem erősebb a nemzetinél.
– Sokan és sokat bírálják a mindenkori budapesti kormánynak, valamint az anyaországi társadalomnak a viszonyulását a határon túli magyarokhoz. Milyen téren elhibázott a határon túliakkal kapcsolatos anyaországi társadalmi-politikai gondolkodásmód, illetve milyennek kellene lennie?
– A mindenkori magyar kormányzatok felvállalják, hogy létezik egy magyar kultúrnemzet, az állampolgári közösségen kívül még vannak olyan kisebb közösségek a szomszédos országokban, amelyekkel foglalkozni kell, amelyekért felelősséget éreznek. Más kérdés, hogy mindez nem mindig váltja ki a határon túli magyar közvélemény, a kisebbségi vezetők teljes elismerését, viszont azt is el kell mondani, hogy bizonyos anomáliák is kialakultak. Itt van például a civil szféra esete, amely nagymértékben a magyarországi támogatásoktól függ. Ez kényszerhelyzetet teremt, hiszen másképp nem tudna megélni, de meglehet, hogy nem is próbálja beszerezni a hagyományos forrásokat. Tény, hogy nem tesz jót a magyarországi magyar, határon túli magyar viszonynak, ha olyan helyzeteket alakítunk ki, mint például a kettős állampolgárság ügyében rendezett népszavazás. Ezt jobb lett volna elkerülni. Egyébként hamarosan hangsúlyosabban szétválik az uniós és az unión kívüli határon túli magyarokkal való foglalkozás és a támogatáspolitika, hiszen Románia integrációjával a Kárpát-medencei magyarok mintegy 95 százaléka az EU-n belül fog élni. Emellett megjelennek új kihívások, például hogy alanyi jogon tanulhatnak Magyarországon határon túli magyarok, és ezt már nem szabályozhatja a magyar kormány a határon túli szervezetek kérésére, mert nem engedi az uniós tagság. Ez egyrészt a nemzetegyesítés nagyon jó eszköze, másrészt viszont a határon túli magyarok szülőföldön maradásának veszélyeit is magában rejti. Tény, hogy az erdélyi magyarságnak továbbra is szüksége lesz anyaországi támogatásra. Szórványhelyzetben ugyanis – és ebbe beletartozik Kolozsvár is – olyan sajátos kihívásokkal kell szembenézni, amihez nagyon jól jön egy plusztámogatás, amelyhez a román állami finanszírozások nem elégségesek.
origo.hu
Fordulat a 16 éves, gyilkossággal gyanúsított lány ügyében
