Comenius Sárospatakon

Heé Veronika tanulmányát, melyben a szerző azt firtatja: miért jött a nagy cseh–morva pedagógus, Jan Amos Komensky, latinos nevén Comenius 1650-ben Magyarországra, azon belül is Sárospatakra a Tekintet című „kulturális szemle” legújabb száma közli. Szerző hivatkozik Katona Imre korábbi művének megállapítására, miszerint a tudós nevelő „igazi célja a Magyarországra vándorolt cseh testvérek és az ugyancsak hozzánk emigrált anabaptisták egyesítése volt”. Ezután a Cseh Testvérek (Jednota bratrská) néven ismert egyházról némi történeti áttekintés után megállapítja: „jelentéktelen kis szektából nőtt a XVI. század folyamán a cseh kultúrtörténet kimagasló tényezőjévé… A fehérhegyi vereség után a cseh testvéreknek éppúgy, mint a többi protestáns irányzat híveinek, el kellett hagyniuk Csehországot. Az ekkor elmenekültek között volt a fiatal Comenius is, a cseh testvéregyház papja és tanítója, aki menekülése során nem csak minden vagyonát, hanem egy járványban fiatal feleségét és két gyermekét is elveszítette.” A későbbi híres nevelő ezután megfordult Lengyelországban, élt két esztendeig (1641–42-ben) Angliában, újabb esztendőkig Svédországban, s innen vetette a sorsa Sárospatakra, ahol 1650-től ’54-ig tevékenykedett.
A tudóst különféle útjai során nemcsak tudományos ambíciói vezérelték, hanem elhagyott hazájának sorsa is. „Ezért választotta második, hosszú külföldi tartózkodása színhelyéül a protestáns Svédországot, amelynek Habsburg-ellenes hadi tevékenysége a tudósban Csehország felszabadításának a reménységét táplálta.” Nem kétséges, hogy hozzánk is hasonló álmok vezérelték, tehát elsősorban nem az emigráns cseh testvérek és az anabaptisták egyesítésének terve, hanem az a radikális Habsburg-ellenesség, amelyet a Rákócziak képviseltek. „Amikor tehát – írja a szerző – Comenius megkapta Lorántffy Zsuzsanna meghívását a sárospataki református kollégium megreformálására, ez a körülmény döntő módon esett latba a tudósnál. Hogy a meghívást el is fogadta, ahhoz a végső elhatározást Comenius volt iskolatársának, Mikulás Drabíknak egy 1643-as jóslata adta, amelyben Pfalzi Frigyes és Rákóczi György Habsburgok feletti győzelmét vetítette előre.”
A sokat hányódott Comenius balszerencséjére a titokzatos Drabík meg a többi híres korabeli jós és látnok (a sziléziai Krystof Kotter meg a lengyel Kristina Poniatowska) reményteli víziója – finoman szólva – nem találkozott a históriai tényekkel. Keserűen kellett konstatálnia, hogy reményei füstbe mentek. Közben azonban az utókor szerencséjére Patakon megírta a Schola ludus (A játékos iskola) és az Orbis pictus (A világ képekben) című híres műveit.