Schneller István munkáját szeretném folytatni – ezt ön mondta nemrég, amikor Demszky Gábor főpolgármester bemutatta mint olyan ideiglenes főépítészt, aki indul a már meghirdetett pályázaton is. Elődje viszont távozását Don Quijote-i harccal: a kellő várospolitikai támogatás hiányával, a gazdasági-politikai lobbik nyomásával indokolta. Ön nem számol mindezzel?
– Én egy kicsit másként látom. Úgy vélem, nagyon jó időszakban kerülök ebbe a pozícióba, hiszen míg az előző tizenhat év az ingatlanpiac elmaradásának pótlásáról szólt, ma már az ingatlanfejlesztők, a várospolitikusok és a szakma is inkább minőségi fejlődést szeretne. A Don Quijote-i harc valójában arról szól, hogy a városfejlesztési folyamatok nagyon komplexek, és mindenkinek nem lehet megfelelni.
– Hol van itt a minőség? Ha végignézünk Budapesten, inkább az látszik, hogy a rendszerváltozás óta vadfejlesztés dúl, vagyis elsősorban a magántőke szabja meg, hova mi épüljön, nem pedig a tudatos várospolitika.
– Nem értek egyet ezzel az állítással. A fővárosnak van elképzelése, hiszen a közgyűlés 2003-ban elfogadta a városfejlesztési koncepciót, majd 2005-ben a Podmaniczky-programban kijelölte a fő fejlesztési területeket, és ehhez illeszkedik az úgynevezett szabályozási keretterv. Ugyanakkor azt én is látom, hogy Budapesten nagyon sok kiskapu van a kétszintű önkormányzati rendszerben, és a kerületi szándékok gyakran ütköznek az egységes város érdekeivel. Így nemegyszer valóban városképrontó, a hatályos szabályozás kiskapuit kijátszó épületek, építmények születnek.
– A Kálvin téri üvegpalotától kezdve az Árpád híd melletti magas házakig hosszan lehetne sorolni a főváros azon pontjait, ingatlanjait, amelyek a laikus városlakóknak is szemet szúrnak. Mit lehet tenni az ellen, hogy ma már világörökségi területen, például a Belgrád rakparton is azt lehet építeni, amit egy-egy tulajdonos akar?
– Létre kell hozni egy világörökségi kezelői szervezetet, ami a többi magyarországi világörökségi területnél már működik.
– A főpolgármesterrel közösen be is jelentették, hogy kezdeményezik az építési törvény módosítását. Mi ennek a lényege?
– Erről inkább nem mondanék semmit, mert még nem értünk a munka végére. A legfontosabb, hogy olyan épületkomplexumoknál, mint például a tervezett kormányzati negyed vagy egy magas ház építése, a főváros ne kívülállóként szemlélődjön, hanem a keretövezet meghatározásán túl érdemi beleszólása legyen az építészeti minőségbe, az összvárosi elhelyezkedésbe és az infrastruktúrába. Nemcsak törvénymódosításon gondolkodunk, hanem a településrendezési szerződések lehetőségein, illetve a tervpályázat rendszerének felülvizsgálatán is.
– A korábbi főépítész felvetett egy belső problémát is: a Fővárosi Közgyűlés többszöri előterjesztésére sem fogadta el, hogy összevonják a településüggyel és az építésüggyel kapcsolatos hivatali munkát.
– Ezt én is szükségesnek tartom. Mint mondtam, sokszor ellentétes érdekek feszítik a várost. Nézzük például az M0-s híd esetét: az ország és a főváros 15 éve vár arra, hogy az M0-s északi és a körgyűrű keleti szakasza megépüljön. Az Ukrajna–Barcelona folyosó Budapesten keresztülhalad, és a jelenlegi álló helyzet senkinek nem jó. A szakmai és a civil érdekeket valakinek koordinálnia kell, és én vállalom, hogy a főépítész legyen az a szereplő, aki egyeztet, és végül ki tudja alakítani a konszenzust, a legjobb megoldást. Azt pedig egyértelműen Schneller István sikerének tartom, hogy elérte: a belvárosi világörökségi terület az eredeti értékeket megőrző épített környezet maradjon. Az ő szakmai hátterével készült előterjesztések között nagyon kevés volt, amit a közgyűlés ne fogadott volna el.
– Kevés, de valószínűleg azok kritikus pontok. Amint hírül vették, hogy Schneller távozik, máris felerősödtek a felhőkarcolók építéséről szóló hírek. Az Árpád híd pesti hídfőjénél már terveznek is egyet, és több olyan feltételezés látott napvilágot, hogy az új főépítész kezdeményezi majd a magassági korlátok eltörlését. Ezt ön már első nyilvános szereplésén cáfolta. Nem tart a nagy nyomástól?
– Jelenleg a Budapesti városrendezési keretszabályzat nem ad alkalmat toronyház építésére. Az ennek megváltoztatását sürgetők, az ingatlanfejlesztők, a progresszív változást hirdetők évek óta lobbiznak az úgynevezett felhőkarcolók építése mellett, és Budapest XXI. századi imázsváltását látják ebben. Álláspontom határozott: komoly szakmai előkészítés nélkül kizárt ilyen döntés, és úgy tudom, a jelenlegi városvezetésnek nincs is olyan szándéka, hogy Budapest építészeti arculatát egy csapásra megváltoztassa. Értem az erőltetők szándékát, hiszen a főváros első három toronyháza valószínűleg nagyon jól eladható lesz, és extraprofitot hoz az építtetőknek. Ugyanakkor ha körülnézünk a világban, a magas épületeknek kevesebb mint 10 százaléka nevezhető szépnek, és ezeknek is mind egy mérnöki iroda tervezi a szerkezetét. Mintha nem is lenne olyan könnyű szépet és jót csinálni, nem beszélve arról, hogy azt sem tudjuk: bírja-e egyáltalán Budapest altalaja a megterhelést, mi az előnye, és mi a hátránya. Előbb a jelenlegi rendszerben kell biztosítani jobb minőséget, mielőtt magasabbra törünk.
– Visszatérve a konfliktusokra, azt ön sem tagadhatja, hogy a közelmúltban óriási vitát váltottak ki a Hajógyári-sziget déli részének beépítéséről vagy Észak-Csepel privatizációjáról, az ott építendő tízezernyi lakásról hozott határozatok. A Kőbánya–Kispest metróvégállomásnál újabb pláza épül, és közhelynek számít a fővárosi zöld területek vészes csökkenése is. Mi a véleménye ezekről az itt élő embereket is megosztó ügyekről?
– A Hajógyári-szigetnél a fejlesztővel és a III. kerülettel olyan háromoldalú szerződésben rögzítettük a garanciákat, amelyek biztosítják az ásatások teljes körű elvégzését, a szükséges infrastruktúrát pedig a beruházó a saját költségén építi. Nem állhat elő olyan helyzet, hogy esetleg meglepődünk: Hoppá, eltűntek a fák, még sincs Hadrianus-palota! Észak-Csepel esetében jelenleg még dolgozunk a terület beépítési feltételein. A zöld területek kérdésében ismét csak elődöm munkáját dicsérhetem, és meggyőződésem, hogy nem, illetve nagyon kis mértékben épült be Budapest természetes környezete ahhoz képest, amekkora nyomás nehezedett erre. Sokkal inkább az agglomerációs zónában készültek zöldmezős beruházások, és ezt a jelenlegi kimutatások is alátámasztják. Ami a kispesti metróvégállomás körüli területeket illeti, úgy tudom, hogy a fejlesztők a megszűnő erdők zöldjét visszapótolják.
– Tetőkertekkel, műnövényzettel és dézsás fákkal, mint azt más nagy bevásárlóközpontok esetében is látjuk?
– A budapesti zöld területek funkciója, hogy a város jobb levegőjét és a lakosság igényeit biztosítsák. Utóbbit nyilván nem szolgálja egy tetőkert, viszont létesítésük egyértelműen szükséges ahhoz, hogy a főváros ne legyen egy szmogos nagyváros. A belvárosi zöld felület növelésben én nem hiszek, inkább a meglévő utcákat, tereket, a belső udvarok rendszerét kellene újra egy zöldhálózat, úgynevezett passzázsrendszer formájában újjáéleszteni, revitalizálni.
origo.hu
Menczer Tamás: Magyar Péterék nem akarják, hogy mi döntsünk a jövőnkről! - videó
