Tizennégy

Ezekben az időkben, amikor rálőnek a rendőrpalotára, majdnem elsikkadnak az igazán lényeges dolgok és ügyek. (Tényleg: tudják, miért nincs meg a rendőrpalotára lövöldöző tettes? Mert a nagy sietségben leesett róla az azonosító szám…) Szóval, miközben tele vagyunk a „szörnyű merénylet” részleteivel, s azon töprengünk, vajon megkapja-e Szilvásy György azt az ötmillió forintot, amit Bene László ajánlott fel a nyomravezetőnek – mindeközben a kormány törvénymódosítást kezdeményezett a parlamentben.
A büntető törvénykönyv módosításának egyik pontja: ezentúl ne legyen büntethető az, aki tizennegyedik (14.) életévét betöltött gyermekről pornográf filmfelvételeket vagy fényképeket készít, amennyiben ezt saját, „házi” használatra készíti, s amennyiben a gyermek „beleegyezett” a dologba. Ezt kezdeményezte a Magyar Köztársaság kormánya. A törvényjavaslatot a kormány nevében Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter nyújtotta be a parlamentnek. Az előadó Kondorosi Ferenc államtitkár volt.
Mikor ilyet hall az ember, sokféleképpen, mondhatni színesen tud reagálni. Sajnos a reakciók jelentős része nem leírható, ám könnyedén kitalálható. Azután jön az a szakasz, amikor az ember nekilát érveket gyűjteni, hogy miért is nem lenne jó, ha tizennégy (14) éves gyermekekről nyugodtan lehetne pornófilmeket készíteni, amennyiben ők abba „beleegyeztek”. Mert, ugye, nem kell túl nagy fantázia, hogy az ember elképzelje, hogyan és miképpen lehet rávenni gyermekeket ilyesmire; és milyen gyermekeket, milyen társadalmi közegből; s hogy milyen „kultúrkör” az, amelyik ebben leli örömét. Aztán arra gondol még az ember, hogy tizennyolc (18) éves kora alatt egy gyermek nem ihat meg szabad akaratából egy üveg sört nyilvános helyen, de a kormány szerint egy tizennégy éves gyermek nyugodtan „beleegyezhet” abba, hogy aberrált állatok szexuális játékszere legyen, és akkor nincsen semmi baj, minden rendben van, megint egy kicsit nagyobb lett a szabadság.
A szabadság, amiben gyermekpornózni lehet, traktorral tüntetni meg nem lehet.
Na most, amennyiben szemmel tartjuk a társadalom „sokféleségét”, alapesetben fogadjuk el egy pillanatra a kormány szabadságunkat tágító, nagyszerű kezdeményezését. Csak akkor, hogy ne sérüljön a társadalom sokfélesége, a kormánynak még a héten be kell nyújtania még egy módosítást. Ez a módosítás szintúgy a büntető törvénykönyvet változtatja meg, imigyen: ezentúl nem büntethető az, akinek tizennegyedik (14.) életévét betöltött gyermekéről pornófilmet készítettek, s az illető a film készítőjét egy keze ügyébe kerülő eszközzel agyonverte. Ez azért fontos, mert annak ellenére, hogy a kormány így gondolja, a társadalom mégsem csupán aberrált állatok gyülekezete. Lehet, hogy Gyurcsányék is csak azért gondolják így, mert túl sokat vannak egymás között.
Nos, látható, hogy a társadalom sokfélesége eléggé ellentétes, egymástól felettébb távol eső büntetőtörvénykönyv-módosításokat tenne szükségessé. Ez pedig igen veszélyes folyamatokat indíthatna el. Például előbb-utóbb agyon lenne verve minden pedofil állat, és a Gyurcsány-kormány elveszettnek, dologtalannak érezné magát. Ezért más megoldás lenne üdvözítő: az egész kabinet, Gyurcsány Ferenc vezetésével keressen magának egy szigetet. Csupán két apróságot kell szem előtt tartani: a sziget legyen lakatlan, és legyen nagyon-nagyon messze mindentől, ami lakott. Menjenek oda. És vigye magával mindegyik a családját, az összes gyermekét, meg a nagyit. És vigyék oda, arra a messzi szigetre a pedofilokat és minden egyéb aberrált állatot. És ott, azon a szigeten azt csinálnak majd, amit akarnak. Mindennap készíthetnek pornófilmet a gyermekeikről. A sajátjukról meg a cimborákéról. Ha akarják, minden- nap tarthatnak meleg büszkeség napját, hideg büszkeség napját, pedofil büszkeség napját, nekro- és zoofil büszkeség napját, szado-mazo szeánszot – ha akarják, lehet a szigeten kormányfil büszkeség napja, sőt hete. Bármi. Csak menjenek jó messzire.