Barbár magyarok?

Csepeli György szociálpszichológus a minap kijelentette: szerinte megismétlődhet október 23. Szerintem meg nem. Jelen vizsgálódás azonban nem arról szól, számíthatunk-e a közeljövőben az őszi zavargásokhoz hasonlóra; sokkal érdekesebb, hogy ki ez a Csepeli, s miért mondta, amit mondott.
Az úgynevezett Gönczöl-jelentés, melyet könyv formában tártak tegnapelőtt a nyilvánosság elé, megállapítja: a rendőrség szeptemberi és októberi fellépése jogszerű volt. Leszögezi továbbá, hogy a felelősség a népé, a kormányé, az ellenzéké, a miniszterelnöké és a köztársasági elnöké, vagyis végső soron senkié – quod erat demonstrandum. A dokumentum a kormánynak csupán kommunikációs hibákat tulajdonít, ám egyértelművé teszi, hogy a Fideszt politikai felelősség terheli az eseményekért, valamint hogy a rendőrök is hibáztak: hiányos volt a felszerelésük, kapkodtak is, ráadásul nem kellett volna tudomásul venniük a Kossuth téri tüntetés bejelentését.
Szerintem sok köze nem volt 2006-nak 1956-hoz, de mindenképp analóg az a technika, ahogy a bolsevik típusú, hivatalos történetírás utólag beállítja az eseményeket. Itt van mindjárt a „független szakértői bizottság”, amelyben a kormány holdudvarához tartozó személyek dolgoznak. Gönczöl Katalin, aki magasan kvalifikált egyetemi oktató, 2003-tól miniszteri biztosként segítette a balliberális diktatúra kiteljesedését. Csepeli György szociálpszichológus is e bizottságban tevékenykedett, mondhatni Gönczöl szekerét tolta. S most így szól: „Nagy nyugtalansággal nézek a jövő elébe, hiszen az őszi események megismétlődhetnek”, ám „ha megvalósulnak az ajánlások, amelyeket a bizottság javasolt, akkor csökkenhet a valószínűsége egy következő robbanásnak”. Mondja ezt a független szociálpszichológus, aki honlapján kampányol a kormány mellett. Normális országban akár tisztelhetnénk is a véleményét; azonban nem normális államban, hanem a radikális neoliberalizmus elszabadult poklában élünk, egy minden demokratikus normát felrúgó kormány alatt. E kurzus tapsoncainak véleményét éppúgy nem tisztelem, mint az ordaseszmék képviselőiét. Nos, csakugyan tartalmaz ajánlásokat az irat, például: a Kossuth téren be kell tiltani minden demonstrációt; be kell vezetni a rendészeti szükségállapot fogalmát, mely lehetővé teszi az „irányított, operatív, hatékony fellépést”. S, nyugodjunk meg, „biztosítani kell a jogorvoslatot”, vagyis akinek eztán a rendőr szétveri a fejét, az hívhasson rendőrt, vagy tehessen feljelentést.
Feljelentést persze eddig is lehetett tenni, csak nem ért vele semmit a feljelentő, s ha nem változik a helyzet, eztán se fog; hatékony apparátus igyekszik elsikálni az erőszakkurzus bűneit. Aki panaszkodik, azt utóbb a balliberális sajtóban meg is alázhatják; tegnap például a Hírszerző portál közölt egy fotót, amelyen rendőrök által megvert diáklányok voltak láthatók a következő aláírással: „Krisztina angyalai balra hajtják a fejüket.”
„Ahogy egy földrengések által gyakran sújtott régióban az ember mindig várja a következő földrengést, én várom a következő eseménysorozatot… Csak egy tanulási folyamat eredményeképpen csökkenhetnek a feszültségek a társadalomban” – így Csepeli. Eddig tehát terítették és így kenték el a felelősséget, most már nyíltan kimondják, hogy a népet okolják mindenért.
„Pesszimizmus, öngyűlölet, kishitűség, irigység, felelősség elhárítása, ötlettelenség és fantáziátlanság jellemzi a domináns magyar nemzeti karaktert, melynek alapvonását Móricz annak idején barbarizmusnak jellemzett (sic!)” – jelentette ki ugyanez a Csepeli György az amerikai Montclair Egyetemen 2006 márciusában. (A rikító magyartalanságot bent hagytam a szövegben, mert ő is bent hagyta, mikor a honlapjára tette.) Mármost az a helyzet, hogy Móricz fájdalmas ítélete – Barbárok című, a ridegpásztorok világát lefestő elbeszélésében – a társadalom által magukra hagyott emberek állapotára, nem pedig a magyar nemzeti karakterre vonatkozott. Csepeli ítélete más. Szerinte műveletlen, sötét, veszélyes nép a magyar, amely ráadásul elhárítja a felelősséget.
A társadalmi feszültséget tehát nem az okozza, hogy a baloldalinak mondott kormány demográfiai katasztrófát idéz elő a fináncpolitika buldózerével rombolva öregotthonokat, kórházakat, iskolákat és óvodákat; hogy elsorvasztja a falvakat; hogy liberalizálja a drogkereskedelmet, miközben megakadályozza az értékelvű oktatást; hogy leárazza a nemzeti kultúrát, tönkreveri a magyar vállalkozókat, felszámolja a demokrácia intézményrendszerét; hogy maholnap kiárulja a nemzeti termőföldet; hogy égig emeli az árakat és az adóterheket, miközben a multiknak további kedvezményeket nyújt – a társadalmi feszültségek Csepeli, Gönczöl, Gyurcsány és a többi szerint nem azért keletkeznek, mert egyre többet dolgozunk egyre kevesebbért, s a tetejébe leantiszemitáznak és leprimitíveznek minket, s ha tiltakozunk, kilövik a szemünket, eltörik a kezünket, kirúgják a fogunkat, aztán a nyilvános meghurcolást a sajtójukra, a Hírszerző–Index kaliberű vihogó hiénáikra bízzák. A veszélyes társadalmi feszültség oka a mi tanulatlanságunk.
Megjegyzem, e nyilatkozatok épp Szent György napja után tétettek, április 24-ét pedig nemcsak a sárkányölő legendás emlékezete, s nem is csak a csorda kihajtásának hagyományos időpontja teszi jelessé, hanem az is, hogy ez a rendőrök napja. Az idei rendőrünnepen – eltérve az eddigi gyakorlattól – a szerv minden tagja kapott ötvenezer forintot, s a miniszterelnök kommünikéjében így bátorította őket: aki a rendőröket becsmérli (fordítok: az állami terror ellen szót emel), az a közbiztonságot fenyegeti (értsd: közellenség).
Gönczöl Katalin, mielőtt végrehajtotta volna feladatát, egy rádióműsorban kifejtette: arra döbbentette rá október 23., hogy nincs rendes tüntetéskultúra Magyarországon. A lángoló kukákra gondolt? Nem. Hanem arra, mikor a rendőrség közölte a megafonban, hogy műveleti területté nyilvánítja az utcát, a hidat, a teret és a közt; ám a magyar fiatalok nyugodtan és felelőtlenül beszélgettek tovább, ahelyett, hogy fejvesztve menekültek volna, miként nemzetközi kultúrfiatalokhoz illenék. Nem csoda, hogy ennyi sérülés esett. Csepeli György szavaira reagálva pedig azt mondta a művésznő: szerinte „nem következhet be az őszihez hasonló földrengés, mert a társadalom tanult a saját kárán, és ezt a tanulságot hordozni fogja egy ideig”. Szavaiban ott az őszinte elismerés: elég határozottan vágták pofán a társadalmat ahhoz, hogy most már megüljön nyugton a helyén.
Na, most akkor lesz földrengés meg robbanás, vagy nem?
Nem hiszem. Persze, csak egy barbár magyar vagyok, ellentétben Gönczöllel vagy Csepelivel, akik kiművelt világpolgárok. Viszont hadd mondjak nekik valami nyugtalanítót: a magamfajta alakok fiatalokat nevelnek. Az enyéimet például ekképp tanítom: gyerekek, nem a hatalomé meg a közpénzen vett függetleneké, s nem a megafonembereké az utca, a híd, a tér és a köz, hanem a tiétek. Vigyázzatok rá, hogy a tiétek is maradjon. Elmondom azt is: a kirakatok és az autók nem tehetnek róla, hogy aljas, kizsákmányoló kormány van hatalmon. A morális kómában leledző talpnyalók annál inkább. És hozzáteszem: ora et labora. Vagyis imádkozni és dolgozni kell, sokat és keményen, hogy ezek eltűnjenek. Megéri.