Terhelt a családban

Az valóban szörnyű tragédia lehet, amikor terhelt van a családban. Tragédia az a család majdnem minden tagjának. Csakhogy: vannak olyan családi tragédiák, amelyek az országnak jelentenek még nagyobb tragédiát. Ilyen a Szilvásy család tragédiája.
Abban a pillanatban, amikor Szilvásy György kancelláriaminiszter kiállt a nyilvánosság elé, és elmondta, hogy „a Fidesz politikai célokra használja fel családom tragédiáját”, megtalálta az egyetlen kommunikációs stratégiát, amely még nyitva állt előtte. A baj csak az, hogy a Szilvásy család tragédiája felvet néhány kérdést.
Az első kérdés mindjárt így hangzik: Mióta tudható, hogy Szilvásy György kancelláriaminiszter testvére egy képzelt világban él, s vajon a kancelláriaminiszter nemzetbiztonsági átvilágításán felmerült-e ez a körülmény? Ez azért fontos kérdés, mert néhány héttel ezelőtt, amikor kiderült, hogy Szilvásy György kancelláriaminiszter testvére az Egymásért Egy-Másért Alapítványnak dolgozik, akkor úgy szólt a magyarázat, hogy Szilvásy György kancelláriaminiszter testvére az „ország egyik legfelkészültebb, legjobb grafológusa”. Mindenképpen elgondolkodtató, vajon lehet-e az ország egyik legjobb grafológusa az, aki amúgy „egy képzelt világban él”. Vagy Szilvásy Péter csak addig lehet az ország egyik legjobb grafológusa, ameddig meg kell magyarázni, miért kap pénzt egy olyan alapítványtól, amely külföldről behozott konzervekkel csencsel, amelyik milliárdos értékű adót és vámot csal, s amelynek kuratóriumában annak a titkosszolgálatnak a dolgozói ülnek, amely titkosszolgálatot a szegény, „képzelt világban élő”, tragikus sorsú gyermek testvére felügyeli. Aki mellesleg a kancelláriaminiszter.
Ez bizony kérdés. És van még kérdés más is. Például: Hogyan maradhat kancelláriaminiszter az, aki mellébeszélt az augusztusi, emberéleteket követelő vihar után; akinek a felügyeletére bízott titkosszolgálat, ha nem konzervekkel csencsel, akkor a hatalomnak nem tetsző újságírókat vegzál? S akkor még egyáltalán nem beszéltünk nevezett kancelláriaminiszter másik testvéréről, a kórházigazgatóról. Akkor most beszéljünk róla is. Emlékeznek még? Nem is olyan régen – de már a balliberális kormány megalakulása után – volt, amikor pályázatot írtak ki a BM-kórház igazgatói posztjára. Akadt is alkalmas jelentkező, nem is egy, és volt egy nem alkalmas. Úgysem fogják elhinni, pedig igaz: a nem alkalmas jelentkező (aki nem rendelkezett az álláshoz szükséges végzettséggel) nem volt más, mint a kancelláriaminiszter másik testvére. S hogy mi történt? Nem, nem az történt, hogy az alkalmas jelölt nyerte el az állást. Hanem az történt, hogy módosították a pályázati kiírást Szilvásy György kancelláriaminiszter testvérének kedvéért. Majd Lamperth Mónika illetékes miniszter kinevezte kórházigazgatónak Szilvásy Istvánt, a nem terhelt tesókát. Nyilván azért, mert István meg az ország legjobb kórházigazgatója. (És a sajtó? Ugyan… Az a sajtó, amelyik Mikola István fejét követelte, amiért az miniszterként kitüntetést adott át az amúgy kitüntetésre érdemes testvérének, nos, az a sajtó most befogja a száját. A magukfajta sajtó ilyenkor mindig befogja a száját… De ez most mellékes, ez mindössze az ország jövőjét kockáztató tény…) Szóval a Gyuri fiú nem terhelt tesója így lett kórházigazgató, s persze így nem nehéz. Egészen mostanáig. Most ugyanis az történt, hogy összevontak egy csomó kórházat, kirúgtak egy csomó embert, és az új, összevont egészségügyi központ élére ismét kerestek egy megfelelő embert. Soha nem fogják elhinni, de hosszas mérlegelés, töprengés után kiderült, hogy a legalkalmasabb jelölt az új konglomerátum vezetésére Szilvásy István, a kancelláriaminiszter nem terhelt tesója. Fontos körülmény: ebben az új kórházban fogják gyógyítani a fegyveres testületek tagjait, tisztjeit. Így mostantól a rendőrség és a katonaság minden tisztje, de egyszerű alkalmazottja minden betegségéről (például esetleges alkoholizmusukról, kábítószer-függőségükről, ideg- vagy elmebajukról stb.) első kézből értesülhet a nemzetbiztonsági szolgálatot felügyelő kancelláriaminiszter nem terhelt tesója. Vagyis ezek az emberek zsarolhatóvá válnak. Értik már, kezdik kapisgálni, hogyan kell hálózatot építeni?
S akkor végezetül még egy apróság: suttogják, hogy Szilvásy György kancelláriaminiszter kész megválni posztjától. Ugyanis az MSZP–SZDSZ-kormány összevonja az eddig külön cégekként működő állami vagyonkezelőket, ez az új szuperholding fogja kezelni a még megmaradt állami vagyont. Nem fogják kitalálni! Éppen a szocik köréből hallottuk azt, hogy ennek az új holdingnak az élére kívánkozik Szilvásy György. Nyilván azért, mert ő a legjobb vagyonkezelő az országban. Az a Szilvásy György, aki az Antall-kormány (!) államtitkáraként aláírta, engedélyezte Gyurcsány Ferenc „kétes” (de utálom ezt a szót! Aljas és erkölcstelen!) ingatlanprivatizációs ügyleteit. Vagyis ez a Szilvásy falazott Gyurcsánynak vagyongyűjtése közben, a mi kis eredeti tőkefelhalmozásunk korszakában.
Nem is lehet ez másképpen a mai Magyarországon. Így tökéletes minden. S csak szerényen jegyezzük meg, hogy nem csak az terhelt, aki „egy elképzelt világban él”. Terhelt a kleptomániás is meg a moral insanity is.
Nem biztos, hogy a szegény Szilvásy családban – amely titkosszolgálatokat is felügyelő kancelláriaminisztert adott e hazának – Péter, a „grafológus” a legbetegebb. Ez az ország tragédiája.