Látható láthatatlanok

Hazánk és az Európai Unió szociálpolitikájában is első helyen szerepel az egymással szoros összefüggésben álló munkanélküliség és a demográfia ügye, az utóbbin belül is a társadalom öregedésének kérdése. Mivel azonban Magyarországon a foglalkoztatás, a munkahelyteremtés inkább az elvek szintjén, semmint a gyakorlatban valósul meg, a következmény kétmillió inaktív magyar ember. Csak ráadás, hogy a tétlenség idővel öröklődik a generációk között.

Nem válogat a munkanélküliség kor, nem, képzettség és területi megoszlás szerint. Magyarországon a legmagasabb a világon az inaktívak száma – bocsátotta előre Bánfalvy Csaba szociológus, aki azonban azt is hangsúlyozta, nem lehet a rendelkezésünkre álló adatok alapján általánosítani. Támpontként ugyanakkor érdemes kiemelnünk, hogy az Európai Unión belül idén rekord mélypontra jutott a munkanélküliség (7,9 százalékos volt), hiszen nem volt ilyen alacsony 1996 óta. E felmérés szerint idén Magyarországon 7,6 százalék az állástalanok aránya. (Ez az adat egyébként hazánk vonatkozásában évek óta folyamatos növekedést mutat.) Az ezt kiváltó okokat és a társadalmi folyamatok hátterét nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ebből ugyanis elsőként derül ki, hogy hazánkban több mint kétmillió felett van azoknak a száma, akik a feketegazdaságban dolgoznak, vagy egyáltalán nem végeznek munkát.
Új fogalom a rendszerváltással
Hazánkban a társadalmi-gazdasági rendszerváltással egy időben kellett megismerkednünk két új, egymással összefüggő fogalomkörrel: a tömeges munkanélküliséggel és a munkanélküliek ellátására szerveződött munkaügyi intézményhálózattal. A rendszerváltással, amikor a nagyipar és a mezőgazdaság összeomlott, elsősorban az idősebb, szakképzetlen és férfi munkaerő került a munkanélküliek táborába. Magyarországon 1991 elején a regisztrált munkanélküliek 16 ezren voltak, két évvel később számuk már elérte a 705 ezret.
Baranyi Károly tanár, aki szociológiai kutatásokat is végez a témában, úgy látja: „a munkanélküliség kialakulása a gazdaságpolitikától függ, de szoros kapcsolatban van az oktatáspolitikával is. Az 1980-as évek végétől az úgynevezett világbanki szakképzési projekt keretében leépítették hazánkban a szakképzést. Azóta szakmát lényegében csak 18 éves kor felett lehet tanulni. Az 1990-es évek elején és közepén pedig a privatizációval megszüntették a munkahelyeket biztosító gyárakat.” Baranyi Károly szerint a globalizációhoz kapcsolódó privatizációval megváltoztatták a termelés szerkezetét, ezáltal csökkent a foglalkoztatás.
Bánfalvy Csaba szociológus is hasonlóképpen látja a múltat: a munkanélküliség mindig kizárólag a piacgazdaságban létezik. – Ekképpen a munkanélkülit úgy definiálhatnánk, hogy ő a bérmunkás munka nélkül – fogalmazott, hozzátéve: 1989 és 1994 között másfél millió ember vesztette el az állását, felük ma regisztrált munkanélküli, és nekik is csak körülbelül szintén a fele az, aki valamilyen segélyben részesül. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai alapján a regisztrált munkanélküliek száma „mindössze” 436 ezer fő. Ez a szám úgy oszlik el, hogy legnagyobb hányadban a 25 évesnél fiatalabbak, a szakképzetlenek és a fizikai foglalkozásúak regisztráltatják magukat.
Fiatalodó inaktív réteg
A kor szerinti megoszlás változott az idő előrehaladtával, fokozatosan fiatalodott a munkanélküliek tartalékserege – írja Bánfalvy Csaba egyik tanulmányában. A munkanélküliség elől az idősebbek korengedményes nyugdíjba menekültek, ez több mint 300 ezer embert érintett.
– Az újabb és újabb elbocsátások pedig mind fiatalabb rétegeket érintettek. Megjelent a tömeges szintű pályakezdő munkanélküliség – idézte fel a szociológus. Ő úgy látja, a foglalkoztatottak közül először a szakképzetlenek kerültek ki, az újabb elbocsátások azonban már a szakképzett rétegeket is érintették. Ilyen módon a mai viszonyok között szakképzettség vagy akár egy friss átképzés birtokában is egyre nehezebb elhelyezkedni.
Bogár László közgazdász úgy fogalmazott: az ország lakóinak legalább egyharmada olyan rossz infrastrukturális körülmények között él, hogy a családban és a háztartásban végzett munka értelmesebb felhasználási módját jelenti a család reprodukciós energiáinak, mint a hivatalos munkavállalás. Köztudott, a legtöbb regisztrált munkanélküli Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található. A szóban forgó terület gondjaihoz tartozik a jelenlegi demográfiai helyzet is, vagyis az egyre öregedő népesség. A gazdaságilag aktív korú lakosság száma ugyanis csökken, most hazánkban 3,93 millió a ténylegesen foglalkoztatottak száma.
Baranyi Károly erre vonatkozóan azt mondta: minden olyan közösségben, ahol a javak áramlásának iránya az együtt élő generációk között az idősebb korosztályoktól a fiatalabb korosztályok felé mutat, szükségszerű a népességdeficit, és ha a javak áramlása a fiatalabb korosztályok felől az idősebb korosztályok felé irányul, biztos a népesség természetes növekedése. A demográfiai helyzeten javítani, a gazdaságot működtetni, az oktatás hatékonyságát növelni olyan gazdasági természetű intézkedéssel lehet, amely az együtt élő generációk érdekeit összehangolja.
Meg lehet élni
a munkanélküli-segélyből?
A kilencvenes években kevés szakember foglalkozott munkanélküliek segítésével, akkor még csak tömegellátásra volt lehetőség – idézte fel Bánfalvy Csaba. Bár a szociális munkások és a pszichológusok száma a szakterületen megnövekedett, a munkanélküliek ellátása továbbra sem nyújt igazi mankót. Hiányzik a rendszerből a differenciáltság, vagyis hogy a segítség szakszerűen az egyes emberek problémáihoz illeszkedjen.
A rendszeres szociális segély eredendően főként a munkára való ösztönzést szolgálná. Jelenleg csaknem 153 ezer család veszi igénybe és átlagosan 27 ezer forintra tehető az összege ebben az évben. Szociális segélyt azonban csak a viszonylag rossz jövedelmi, illetve vagyoni helyzetben lévő háztartásokban élő munkanélküliek kaphatnak. Azok, akik családban élnek, a gyermekek után családi pótlékot is kaphatnak havonta, aminek összege a gyermekek számával nő. Egygyermekes család esetén 11 700, kétgyermekes család esetén gyermekenként 12 700, három- vagy többgyermekes család esetén gyermekenként 14 900 forint. A családsegítőkhöz beérkezett kérelmek között sok az olyan, ahol nem dolgoznak a szülők, így egyfajta „megélhetési gyerekvállalás” is létezik. Több ezer olyan család van, ahol segélyből élnek, aminek teljes összege (nagycsalád esetén, ahol a szülő egyedül neveli gyermekeit) elérheti a 45 ezer forintot is. Összehasonlításképpen meg kell említeni, hogy hazánkban csaknem egymillió olyan idős ember él, akinek nyugdíja ötvenezer forint körül mozog.
A segélyezés másik vetülete, hogy vannak, akik a magas kérelmezési költségek és az elbírálás pontatlanságai miatt nem is folyamodnak segélyért.
Munkanélküliség szellemi szinten
Az állástalanság következményeként az érintett emberek gazdaságilag lecsúsznak, szociális értelemben ellehetetlenülnek, és pszichológiai ártalmak támadják meg őket – mondta Bánfalvy Csaba. Szerinte a munkanélküliek idővel berendezkednek egy munkaerőpiacon kívüli alternatív életformára. – Fontos figyelembe venni, hogy minél több a munka nélkül eltöltött évek száma, annál kisebb az esélye annak, hogy az illető újra elhelyezkedhet – nyomatékosította a szociológus. A legtöbben ugyanis, ha találnak munkát, alkalmazásba már aligha kerülnek.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy más-más problémák jelentkeznek a különböző társadalmi csoportokban, ha munkanélküliségről beszélünk. – Hogy két egymástól eltérő példát említsek, máshogy éli meg az állásnélküliséget egy diplomás, és máshogy egy roma ember – magyarázta Bánfalvy Csaba. Szerinte az előbbinél főként mentálhigiénés gondok jelentkezhetnek, de nem fog éhezni, míg az utóbbinál két hét elteltével már az kerül előtérbe, hogy nincs étel az asztalon.
Az élethelyzetből következő megkülönböztetésből fakad, hogy egy diplomás munkanélküli előbb néz munka után a feketegazdaságban, mint hogy segélyért folyamodjon.
Székely Vince pszichológus elmondta: a tartós állástalanok lélektanilag teljesen ellehetetlenülnek, és kialakul náluk a beletörődés állapota. – A munka nélküli ember igyekszik egy túlélési szintet kialakítani magának, céljait leértékeli, nem él közösségi életet, bizalmatlan, és leromlik egészségügyi állapota – magyarázta. Székely Vince úgy látja, hogy ma hazánkban elmosódik a határ a munka és a munkanélküliség között, mivel az egyén állása annyira bizonytalan, hogy az alkalmazásban lévőknél ugyanazok a tünetek figyelhetők meg, mint azoknál, akik állástalanok. – A foglalkoztatottság flexibilissé vált, amiben az emberek kiszolgáltatottak, és minden kiszámíthatatlan – hangsúlyozta a pszichológus.
A jövőbeni teendők
Aktív állami részvételre van szükség, a magánszektor és a munkavállalók támogatására – mondta Bánfalvy Csaba. A szociológus szerint közvetlen feladat lenne a differenciált ellátás megvalósítása, ami életeket menthet. A szakember arra figyelmeztetett, ha ez a probléma nem oldódik meg, az a gazdaság összeomlásához, valamint politikai, illetve szellemi destabilitáshoz vezet.
Bogár László közgazdász rávilágított: a „kifehérített munkavállaló üzemeltetésének” társadalmi összköltsége lényegesen magasabb, mint a „sötétben bujkálóké.” A legfontosabb lépésről úgy fogalmazott: először alázattal és türelmesen meg kellene érteni, hogy miről is szól a történet, és ezután minél szélesebb egyetértéssel kellene a magyar társadalom stratégiai érdekeit, és nem a legerősebb tőkestruktúrák törekvéseit követve a megoldást keresni.
A közvélekedés igen ingadozó, ha a munka nélküli embert kell definiálni. Szokás lógósnak, szerencsétlennek titulálni az állástalanokat, de mindennek legnagyobb erejű következménye, hogy a nagyarányú munkanélküliség kikezdte a társadalmi szolidaritást is. A mai napig nem terjedt el, hogy a bajba került állástalan ugyanolyan gondoskodást igényelne, mint egy szellemileg mélypontra került embertárs.