Romamédia: putri vagy palota?

Szükség van-e romamédiára? Ha igen, miért nincsen? Már hogy miért nem akad e nagy médiaversenyzésben élelmes vállalkozó, aki meglátja benne az üzletet? Azért, mert alighanem nincs benne üzlet. Nem látszik ugyanis olyan központi gondolat, amelyikkel egységes egésszé lehetne kovácsolni egy műsorfolyamot. Talán csak egyetlenegy közös nevező van, a zene, a Rádió C ebből él. Mindaz, ami ott két zeneszám között elhangzik, csak próbálkozás, a fővárosi cigányság érdeklődése felkeltésének kísérlete. A Rádió C megalakulása óta vergődik. Időnként érkezik egy-egy mentőöv, amelyik megállítja a hajó süllyedését, de e médium komoly szponzorokra nem számíthat. Ha valaki felveti, miért nem támogatják a gazdag cigányok, a jogvédők rögtön ördögöt kiabálnak, azt hajtogatják, a romarádió életben tartása a többség érdeke. A többség viszont, ne szépítsük a dolgot, nem kíváncsi rájuk, megelégszik azzal, amit a hétköznapokban tapasztal.
Miről szólna vajon egy nem is magyar, de egyenesen kelet-európai romatelevízió? És főleg kinek? Puporka Lajos, e műfaj hazai atyamestere arról beszélt Varga Ilonának a Cigányfélórában, hogy létrejött egy alapítvány auschwitzi központtal (lehetett volna szerencsésebb székhelyet is választani), amelyik megpróbálja összegründolni a nemzetközi romatelevíziót. Hit már van, pénz meg persze nincs, csak kormányzati-politikai lózungtömeg. Mindenesetre Puporka Lajos megtette az első lépéseket, az általa vezetett alapítvány kiképezett tizenhárom roma tévést. Nem a Rózsadombról gyűjtötte őket, hanem a telepről. A cigányvilágból. Most ezek a fiatalok helyzetre várnak.
Ám miről és kinek is szólhatna egy milliós nézettségű televízió? Aligha lehetne mélyszegénységről, hátrányos helyzetről szóló dokumentumfilmekkel telerakni, márpedig manapság, ha a cigányság kerül szóba, azonnal érkezik a putri-vágókép. De érdekli-e a hajónyi Mercedeszéből kikecmergő, rózsaszín stukkópalotában élő cigány embert a testvérek nyomora? És érdekli-e a putrilakókat a rózsaszín paloták népe? Van-e ma közös gondolat, kultúra, amelyik összetartaná, valóban testvérekké tenné őket? Ha pénzre, támogatókra van szükség, melyiktől lehet kérni? Puporka, aki stábjával kisebbségvédelmi műsorokat gyárt, vélhetően töri már a fejét azon, mit is lehetne mindezzel kezdeni, bár a Varga Ilonával folytatott beszélgetésből úgy tűnt, inkább illúziók vannak, mint konkrét elképzelések. Varga Ilona régóta készíti a közrádióban a Cigányfélórát. Ha romamédiát terveznék, vele biztosan számolnék. Aligha van ma nála tapasztaltabb szerkesztő e tárgykörben. Igaz, neki könnyebb a dolga, egy héten csupán harmincpercnyi közérdeklődésre számot tartó témát kell összeszednie. Hol van ez a műsorfolyamtól!
(Cigányfélóra, Kossuth rádió.)