Napjaink modern Török Köztársasága és az Oszmán Birodalom között ugyan lehet párhuzamot vonni, de nem igazán érdemes. A Musztafa Kemal Atatürk irányította világi állam és a hanyatló szultánság nem sokban értett egyet. A történelem mégis úgy hozta, hogy Atatürk mai tanítványainak az Oszmán Birodalmat kell megvédeniük az 1915-ös vérfürdő kapcsán. Azt egyetlen török történész sem állítja, hogy nem történtek atrocitások a törökországi örmények ellen az I. világháború idején. A kérdés számukra inkább az, hogy valóban másfél milliós tömegről van szó, és az örmény nép szisztematikus kiirtását célzó pogromot hajtott végre a hadsereg, vagy csak olyan jelenségnek kell értékelni a gyilkosságokat, amelyek háborús helyzetben majdhogynem elkerülhetetlenek. A politika régóta rátelepedett a történelemtudományra ebben a kérdésben. Ankara a török nemzetállam védelmében következetesen kiáll elődei döntéseiért, így – miközben elismeri, hogy sok örmény halt meg azokban a napokban – törvényt hozott a népirtás szó tilalmáról. Véleményével határozottan szembeszáll a világ húsz országa, ahol a helyi törvényhozás genocídiumnak nevezi az 1915-ös eseményeket. Köztük van Argentína, Belgium, Kanada, Franciaország, Olaszország, Oroszország és Uruguay is, míg az Egyesült Államok most készül belépni a szűk klubba. Párizs 2006-ban döntött a népirtás elfogadásáról, ezt követően Franciaország és Törökország felfüggesztette katonai együttműködését.
Törökország tervei között szerepel ugyan az EU-ban való részvétel, s többek között ezért is okoz gondot a nézeteltérés Ankara és Párizs között. Az unió álláspontja azonban nem olyan határozott, mint Franciaországé, így az örmény ügy hivatalosan nem akadálya a török EU-tagságnak.
origo.hu
Fordulat a 16 éves, gyilkossággal gyanúsított lány ügyében
