Tegyük fel, hogy én október 22-én vacsorára vagyok hivatalos a Hajós utcában lakó barátomhoz. Már az meglepő, hogy autóval a hely környékére sem mehetek. Így gyalog indulhatnék a vacsorahelyszínre. De odáig nem jutok el, rendőrök állítanak meg a közelben. Hová tartok, kérdik. Mondom, hogy a Hajós utcába. „Ott lakik?” Mondom, hogy nem, vendégségbe megyek. „Na, az nem fog menni” – mondja az őrmester.
Október 22-én este csak az teheti be a lábát az Opera környékére (a Hajós utcába is), aki ott lakik. Az Operaházban szónokol majd Gyurcsány Ferenc, emiatt a kijárási tilalom. Nem látott még ilyet a világ. Egy miniszterelnök hermetikusan elzárva a külvilágtól és az emberektől, akiket képviselnie kellene.
Gyurcsány ülepében ott a zabszem. A pantomimember fél. Gyáva. Mindent lezárnak, amerre jár, hatalmas rendőri biztosítás kíséri. Kövér László ezzel kapcsolatos mondata figyelemre méltó: „Ez szégyenteljes, az ilyesmi csak a diktatúrákra jellemző.” Kövér azt is javasolta a kormányfőnek, ha már úgyis az Operában lép fel, énekeljen egyet, és akkor tökéletesen hasonlítani fog Néróra. (Csak nehogy gyújtogasson is…)
Hogyan tudna bármit is Gyurcsány az ország dolgairól, ha közéjük sem merészkedik? Őrület. Valami baj lehet ennek az embernek a pszichéjével, maga alatt vágja a fát.
És én hol fogok vacsorázni?
heroinozás
Halál lett a közös heroinozás vége a fővárosban
