Harmincöt hársfa

k ö n y v e s h á z

Ma is csodáljuk karcsúságát, hajkoronáját, s szívesen kipróbálnánk titkos szépségreceptjeit. A divatos, modern nő, Sisi újra és újra a figyelem középpontjába kerül. A Kossuth Kiadó Erzsébet királyné emlékezete képeslapokon címmel megjelent impozáns kötetét több kerek évforduló is életre hívhatta: Wittelsbach Erzsébet 170 esztendővel ezelőtt született Münchenben, uralkodó férjével, Ferenc Józseffel épp 150 éve látogatott először Magyarországra, és 140 esztendeje koronázták magyar királynévá a budai Nagyboldogasszony-templomban. Magyarország „védangyalát” már életében legendák övezték, tragikus halála után pedig valóságos kultusz bontakozott ki körülötte, amelyet eddig el nem törölt (az 1950-es évek „igyekezete” sem), legfeljebb koptatott az idő. A „megdicsőült királyné” tiszteletére meggyilkolása után két hónappal, 1898. novemberben „Erzsébet királyné emlékfák” ültetését rendelte el a földművelésügyi miniszter, s 1899 júliusáig „2 787 413 Erzsébet-emlékfa, -cserje és -bokor vert gyökeret a magyar földben”. Természetszeretetét források, ligetek, parkok, fasorok, utazási vágyát szállodák, vendéglők, utcák, terek, hidak neve tükrözi, a szegények, elesettek iránti jóindulatát kórházak, szanatóriumok, árvaházak örökítik meg. Gőzhajó, -malom, -fürdő, sóbánya, kávéház, pince, söröző, tudományegyetem, nőiskola, kisdedóvó intézet viselte-viseli nevét – úgy tűnik, nincs még egy történelmi személyiségünk, akinek jelenléte ilyen gazdag volna a mindennapi életben, mint a kiegyezés nagyasszonyának. A XX. század első évtizedének szoborállítási lázáról nem beszélve!
Ugyanilyen töretlen népszerűségnek örvendenek a képes levelezőlapok (egy-egy régi darab hihetetlen összegekért cserél gazdát az aukciókon), amelyek aranykorukat a XIX–XX. század fordulóján élték. Minden jelentős eseményt (hadgyakorlat, iparkiállítás, közintézmény megnyitása, szoboravatás, természeti katasztrófa) megörökítettek képeslapon. Maga I. Ferenc József is gyűjtötte őket: több mint kétszázezer darabbal rendelkezett. Erzsébet halála után szinte új korszak kezdődött a magyar képeslapkiadásban: sorra jelentek meg az emlékhelyeket ábrázoló lapok.
A Kossuth Kiadó albuma 235 számozott képeslapon mutatja be olykor érdekes információkat is tartalmazó képszövegekkel, hogy az ábrázolt helység, épület, tárgy hogyan kötődik Erzsébethez. Tudtuk-e például azt, amit egy képeslap büszkén hirdetett 1903-ban, hogy a kecses budapesti Duna-híd akkor a legnagyobb fesztávolságú volt a világon („Niagara-híd 258 méter – Erzsébet híd 290 méter”)? A kötet összeállítói a jobb áttekinthetőségért külön közlik a fővárosi lapokat, majd a városok betűrendjében (a megyéket feltüntetve) következik a „vidéki” anyag. A könyv végén képjegyzéket találhatunk, amely a gyűjtők, kutatók számára is értékes, pontos adatokkal szolgál. A szerzők egyszer-egyszer humorukat is megcsillogtatják, megtörve a néhol unalmas leltárt. A székelyföldi Előpatakról például így írnak: a királyné emlékére „a fürdőtelepen tíz fenyőfát, az állami iskola udvarán harmincöt hársfát ültettek. A képen látható Erzsébet-forrást sajnos nem róla, hanem a fürdőszövetkezet elnökének feleségéről nevezték el…”
A recept egyszerű: végy egy szeretett, szépséges királynét, néhány száz hozzá kötődő, ódon képeslapot, fűszerezd kis nosztalgiával, s kész a jól ajándékozható, reprezentatív album – és mellesleg felsejlenek a boldog békeidők!
(Erzsébet királyné emlékezete képeslapokon. Kossuth Kiadó, Budapest, 2007. Ára: 5990 forint)