A jövőjükért zenéltek

Óriási érdeklődés övezte a végveszélybe került szimfonikus zenekarokért és énekkarokért rendezett figyelemfelkeltő hangversenyt csütörtök este a budapesti Szent István-bazilikában. A koncerten a Beethoven C-dúr miséjét megszólaltató együttest, amely az ország vezető zenekarainak tagjaiból szerveződött, Medveczky Ádám Liszt-díjas karmester vezényelte, a szólót Kertesi Ingrid, Meláth Andrea, Mukk József és Sólyom-Nagy Sándor énekelte.
Kodály Zoltán úgy vélte: „a zene múlhatatlan része az egész emberi műveltségnek.” A Kodály-emlékévben végveszélybe került jó néhány patinás szimfonikus zenekar működése. A költséghatékonyság jegyében példátlan leépítési hullám tizedeli az együtteseket. Félő, hogy százéves szellemi és anyagi javak mennek veszendőbe. Fenyegetetté váltak a Szegedi Szimfonikusok, a Szombathelyi Szimfonikusok, a Duna Szimfonikus Zenekar, a MÁV Szimfonikusok, a Telekom Szimfonikusok, az MR Szimfonikusok és az MR Énekkar, s a legújabb hírek szerint az Operaház is. Ezeket a zenekarokat néhány év elmúltával, egy kultúraérzékenyebb korban már nem lehet feltámasztani. „Tiltakozzon ön is a kultúra- és zeneellenes intézkedések ellen! Hogy a magyar zenekultúra továbbra is része maradhasson az egyetemes műveltségnek…” – olvashattuk a bazilikában osztott röplapon.
Beethoven C-dúr miséje a bazilikában imádságként csendült fel a magyar kultúráért, a magyar művészetért, amelynek rangját a közreműködők adták: a négy csodálatos hangú szólista, Kertesi Ingrid, Meláth Andrea, Mukk József és Sólyom-Nagy Sándor, a muzsikusokért mindig is keményen kiálló, nagyszerű karmester, Medveczky Ádám, és az a sok remek zenész és énekes, akik vagy maguk is érintve vannak, vagy, mint például a Nemzeti Énekkar több tagja, szolidaritásból álltak ki kollegáikért. Ők pontosan értik Bay Zoltán fizikus szavait: „Az a civilizáció, amelyik elhidegül a tudományától és a művészetétől, vagyis a kultúrájától, az pusztulásra van ítélve. Az életét adja föl, elsorvad, elpusztul atombombák nélkül is.”