Két évvel ezelőtt, amikor a hat Bach-szólószonátát játszottam a zsinagógában, akkor kezdődött el ez a sorozat, a kultúrák, a jó emberek összefogása – kezdi a beszélgetést Szenthelyi Miklós hegedűművész. Nem hallgatja el, hogy a helyszín is motiválja őket, hiszen a zsinagóga háromezer ember befogadására alkalmas, kitűnő akusztikájú épület. A zsidó–keresztény összefogás talán mindennél jobban a művészetben, azon belül is a muzsikában valósul meg, a kiváló zsidó származású művészek, zeneszerzők, az ihletet-témát adó bibliai történetek, zsoltárszövegek számos kapcsolódási pontot nyújtanak, és nem mellékes az a szál sem, hogy a klasszikus zene mindkét fél számára érthető nyelvezete mindig jó alkalom a párbeszédre.
– Reméljük, hogy a célunk nem naiv, bár tudjuk, hogy a művészeknek nem akkorák a lehetőségei, mint mondjuk a politikusoknak, mégis azt hiszem, ha mindenki teszi a dolgát, akkor azért valamit hozzá tudunk tenni ahhoz, hogy jobb legyen ebben az országban élni – fogalmaz Szenthelyi Miklós. Elmondja: a mai magyar valóságot nézve kézenfekvő megoldás a művészemberek összefogása a nemes célokért, hiszen ők a társadalom minden rétegét meg tudják szólítani. – Sikerült olyan neveket megnyerni az ügynek, akik a maguk műfajában nagyon ismertek és kiválóak: Fekete László főkántort és ifjabb Sántha Ferenc hegedűművészt, akivel Vivaldi B-dúr kéthegedűs versenyművét játsszom majd – teszi hozzá a koncerten közreműködő Magyar Virtuózok Kamarazenekar alapítója, művészeti vezetője, szólistája és karmestere, akinek ezen az eseményen a felesége, Faludi Judit gordonkaművész játssza Vivaldi h-moll csellóversenyét.
Faludi Judit a koncert koncepciója miatt választotta ezt az egyik legnehezebb, ám talán legszebb csellóversenyt Vivalditól, az F-dúr hegedű-cselló versenymű pedig adott volt mint a zeneszerző egyetlen erre a hangszerpárosra írt koncertje. A műsor ugyanis két részből áll, az első felében Vivaldi három versenyműve és a Juditha triumphans oratórium egyik részlete, Oziás áriája szólal meg, a második rész pedig önagában is pazar és rendkívüli teljesítmény: Szenthelyi Miklós Paganinitől a virtuóz technikai tudást igénylő 12 Caprices-t játssza. Ez a mű lényegében kuriózum a hangverseny-repertoárban, hazánkban pillanatnyilag csak Szenthelyi Miklós és egyik tehetséges egykori tanítványa, Lendvay József vállalkozik a megszólaltatására, hiszen komoly felkészültséget és állóképességet követel meg az előadótól.
A Szenthelyi–Faludi páros egy ideje rendszeresen áll együtt színpadra. – Amikor megismerkedtünk, én még az Operaház tuttijában ültem, ami közel sem szégyenletes, de mégsem lehet azzal összehasonlítani, amikor szólistaként vagy kamaraművekben egyedüli csellistaként mindenki rám figyel – mondja Faludi Judit. Amikor tizenegy éve veszélyeztetett terhes lettem a nagyobbik fiunkkal, Krisztiánnal, ott kellett hagynom a zenekart, nyolc éve pedig megszületett a kisebbik gyermekünk, Kristóf. Amikor egész kicsik voltak és itthon maradtam velük, akkor egyszer csak Miklós megkérdezte, hogy eljátszanám-e vele Kodály Duó hegedűre és gordonkára című művét, és ezzel bedobott a mélyvízbe. Ez volt az első közös koncertünk. – Egyre sűrűbben jöttek a felkérések, most pedig már ott tartunk, hogy nélkülem nem is tud koncertezni, mert mindenhol ott vagyok – teszi hozzá a zenekari művészből időközben ismert szólistává vált Faludi Judit.
A művész pár a Magyar Virtuózok Kamarazenekarral az idén márciusban egy másik kulturális világgal is szembesült: a kultusztárca felkérésére három rendkívül sikeres koncertet adtak Indiában, abban a feltörekvő országban, ahol – mint mondják – ijesztően szélsőséges emberi helyzetekkel találkoztak, a szörnyű nyomorral és mellette a gazdagsággal, egy klasszikus zenén nevelődő, jó értelemben vett sznob közönséggel. Ennek köszönhetően úgy vélik, évtizedeken belül India is eljuthat oda, ahová Japán: megtiszteltetés lesz náluk koncertezni.
Szenthelyi Miklós a koncertekre való felkészülés mellett a tanításban is rendkívül lelkiismeretes: december 11-én a Zeneakadémián egy műsorában is érdekes hangversenyt rendez, amelyen egyik ígéretes, tizennyolc éves tanítványát, Nyári Lászlót szeretné bemutatni a nagyközönségnek, aki Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét játssza majd. Ezen a koncerten dirigálja első alkalommal nagyzenekarral feleségét, aki Bruch Kol Nidrei című művét játssza, amely egy zsidó gyászének csellóra, és ebben a műsorban egy másik ritkán játszott alkotás is szerepel: Beethoven Skót dalai.
A házaspár és a Magyar Virtuózok jövőre sem unatkoznak majd, hiszen olyan komoly kihívásoknak kell majd megfelelniük, mint egy amerikai, egy dél-amerikai és egy hosszabb olasz–spanyol turné, emellett természetesen folytatódnak a parlamenti és zeneakadémiai koncertjeik is.
origo.hu
Halálos tűz volt Csömenden
