Aki harmóniát varázsol

H A N G – J E G Y Azt, hogy mennyi előítélet köt minket gúzsba, sokszor észre sem vesszük. Az mindenesetre biztos: Iveta Apkalna rácáfolt a szőke nőkről kialakult véleményre és az orgonistatársadalomról alkotott képre is. Egy fiatal, bájos és rendkívül csinos hölgy lépett színpadra, aki azt is bizonyította: a tradíciókkal ellentétben az orgona sem köthető az erősebbik nemhez.

2007. 11. 07. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tizenötödik saját szervezésű orgonaestjéhez érkezett a Művészetek Palotája, és a nemi arányokat jól demonstrálva most ült először orgonához művésznő. Sajnos nem kísérte a kifejezetten csinos művésznő budapesti koncertjét különösen nagy érdeklődés, pedig a fiatal lett orgonista a szakma legnagyobb díjait zsebelte be az elmúlt években, lemezei bestsellereknek számítanak és a nemzetközi szakma az elsők között emlegeti. Talán elsőre kissé eklektikusnak tűnő műsorválasztása is indokolta ezt: Bach mellé ugyanis nálunk ismeretlen kortárs balti szerzők műveit tette. Azt, hogy ez mennyire bejött neki, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a koncert után a dedikálás alatt sorba álltak a fiatal orgonisták, azt kérdezve, hol szerezhetik be ezeknek a fantasztikus daraboknak a kottáit. Így aztán, aki nem jött el, csak sajnálhatja.
Annyira sokkolóan jó volt a koncert, hogy nehéz kiemelni egy-egy momentumot, hiszen minden, egészen az apró részletekig átgondolt és pontos volt. Iveta Apkalna első részben látványosabb darabokat mutatott, s mindjárt az elején egy honfitársa, Aivars Kalejs egy Bach-korálra írt toccatáját, Sosztakovics rendkívül virtuóz művét, a Passacagliát a Lady Machbeth című operából, Saint-Saëns Haláltáncát, Bach c-moll passacagliáját és a nemrég orgonaimprovizációjával Budapesten is bemutatkozó Thierry Escaich komoly technikai tudást igénylő Evokációját. Ezzel szemben ment a második rész, amikor a kiváló hangú Victoria kamarakórussal egyházi, liturgiához köthető darabokban hallhattuk az orgona másik arcát, a kísérőt, az együttműködőt, a viszszafogottabbat. Itt sem maradhatott el az orgonazene egyik alappillére, Bach művészete, de emellett a kezdő- és a záródarabot komponáló Arvo Pärt képviselte két jellegzetes művével, a Missa syllabicával és a Beatitudesszal a kortárs egyházi zenét. A Bach–Pärt keretbe zárva Peteris Vasks, a legjelentősebb ma élő lett zeneszerző és a koncertet vezénylő Cser Ádám egy-egy opusa szólalt meg.
Iveta Apkalna teljesítménye azért is bravúros, mert heteken belül szülni fog, és a budapesti koncertet már látványosan nagy hassal adta, s ez a virtuóz pedáltechnikáján egy csöppet sem érződött. Billentését nézni is élmény volt: határozott, mégis nőies mozdulatok, mindenféle erőlködés nélkül. Harmóniát varázsolt a koncertterembe, olyat, amely egész lényéből fakadt. Elképesztő technikai tudása mellett sikere titka valószínűleg ennek a belső békének a kisugárzása.
(Iveta Apkalna orgonaestje, Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 25., 19.30.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.