Tizenötödik saját szervezésű orgonaestjéhez érkezett a Művészetek Palotája, és a nemi arányokat jól demonstrálva most ült először orgonához művésznő. Sajnos nem kísérte a kifejezetten csinos művésznő budapesti koncertjét különösen nagy érdeklődés, pedig a fiatal lett orgonista a szakma legnagyobb díjait zsebelte be az elmúlt években, lemezei bestsellereknek számítanak és a nemzetközi szakma az elsők között emlegeti. Talán elsőre kissé eklektikusnak tűnő műsorválasztása is indokolta ezt: Bach mellé ugyanis nálunk ismeretlen kortárs balti szerzők műveit tette. Azt, hogy ez mennyire bejött neki, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a koncert után a dedikálás alatt sorba álltak a fiatal orgonisták, azt kérdezve, hol szerezhetik be ezeknek a fantasztikus daraboknak a kottáit. Így aztán, aki nem jött el, csak sajnálhatja.
Annyira sokkolóan jó volt a koncert, hogy nehéz kiemelni egy-egy momentumot, hiszen minden, egészen az apró részletekig átgondolt és pontos volt. Iveta Apkalna első részben látványosabb darabokat mutatott, s mindjárt az elején egy honfitársa, Aivars Kalejs egy Bach-korálra írt toccatáját, Sosztakovics rendkívül virtuóz művét, a Passacagliát a Lady Machbeth című operából, Saint-Saëns Haláltáncát, Bach c-moll passacagliáját és a nemrég orgonaimprovizációjával Budapesten is bemutatkozó Thierry Escaich komoly technikai tudást igénylő Evokációját. Ezzel szemben ment a második rész, amikor a kiváló hangú Victoria kamarakórussal egyházi, liturgiához köthető darabokban hallhattuk az orgona másik arcát, a kísérőt, az együttműködőt, a viszszafogottabbat. Itt sem maradhatott el az orgonazene egyik alappillére, Bach művészete, de emellett a kezdő- és a záródarabot komponáló Arvo Pärt képviselte két jellegzetes művével, a Missa syllabicával és a Beatitudesszal a kortárs egyházi zenét. A Bach–Pärt keretbe zárva Peteris Vasks, a legjelentősebb ma élő lett zeneszerző és a koncertet vezénylő Cser Ádám egy-egy opusa szólalt meg.
Iveta Apkalna teljesítménye azért is bravúros, mert heteken belül szülni fog, és a budapesti koncertet már látványosan nagy hassal adta, s ez a virtuóz pedáltechnikáján egy csöppet sem érződött. Billentését nézni is élmény volt: határozott, mégis nőies mozdulatok, mindenféle erőlködés nélkül. Harmóniát varázsolt a koncertterembe, olyat, amely egész lényéből fakadt. Elképesztő technikai tudása mellett sikere titka valószínűleg ennek a belső békének a kisugárzása.
(Iveta Apkalna orgonaestje, Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 25., 19.30.)
origo.hu
Manfred Weber parancsára ültek Magyar Péter képviselői ukrán zászlós pólóban az Európai Parlamentben
