Belga menekültek Magyarországon

Egy hat évtizede történt eseményről emlékezett meg a Nouvelle Gazette de Hongrie. A lap beszámolt arról, hogy 25 belga hadifogoly érkezett hazánkba. A háború után hazatért katonák arra kérték a szövetségeseket, hogy ugyanolyan jól bánjanak a magyar hadifoglyokkal, amilyen jól a magyarok bántak velük.

(Brüsszel)
Majdnem pontosan 64 éve történt: 1943 októberében 25 belga hadifogoly lépte át Sopronnál az osztrák–magyar határt. Az esetet egy kis példányszámú lap, a Nouvelle Gazette de Hongrie ismertette. Ebből kiderül, hogy az első menekültcsoport hat tisztből és tizenkilenc közlegényből állt.
De menekültek franciák is: volt olyan eset is, amikor mintegy kétszáz francia katona érkezett egyszerre. A belga katonák Siklósra kerültek, 1944 elején tizenegyet közülük Szigetvárra küldtek, Almássy Pál gróf birtokára, húszat pedig Balatonboglárra, Gaál Gaszton kisgazdapárti képviselő birtokára, illetve Gaál Gaszton lányához, Szeibeth Gusztávnéhoz irányítottak. A németek azonban elfogták, és a fővárosba szállították őket. Utassy Lóránd ezredes – őt a háború után a Francia Köztársaság Becsületrendjével tüntették ki – közbenjárt érdekükben a német hatóságoknál, akik hajlottak az ezredes kérésére, és a belga katonákat szabadon engedték.
A menekültek Magyarországon bizonyos mértékű szabadságot élveztek, mivel Belgium – Franciaországhoz és több más szövetséges országhoz hasonlóan – nem állt háborúban Magyarországgal. Azt viszont szigorúan ellenőrizték, hogy a katonák minden este 10 óráig visszatérjenek szálláshelyükre. A belgák egyébként a háborús viszonyokhoz képest jó körülmények között éltek Budapesten. Rendkívül népszerűek voltak, sok magyar családtól kaptak ebéd- és vacsorameghívást, egyéb támogatást, gyógyszert, ruhát.
Az írott források mintegy száz belga katonáról tudnak, akik 1942 és 1944 között a német táborokból megszökve Magyarországon találtak otthont. A Magyar Vöröskereszt takarókat, valamint havonta több száz kiló élelmiszert adott nemcsak nekik, hanem a szlovákiai, csehországi és németországi táborokban fogva tartott honfitársaiknak is.
A Chinoin Gyógyszergyár a Magyar Vöröskereszten keresztül sokszor küldött nekik és belga gyermekeknek gyógyszereket és D-vitamint. De segített ebben az akkor már 1923 óta Magyarországon élt belga Gabrielle Minam de Borier is.
A háború után, de még a határokon húzódó vasfüggöny lehullása előtt, a hazájukba visszatért belga menekültek közül nem egy szegény sorsú magyar gyereket fogadott vakáció idején. Legtöbbször olyan családok gyermekeit, akiknek szüleivel a belga katonák a magyarországi Philips-, a Mávag- vagy a Gamma-gyárban dolgoztak együtt.
Hazatérésük után négy belga katona hálából köszönőlevelet írt a magyar népnek, amelyből a Nouvelle Gazette részletet is közöl. Ebben azt is kérik a szövetségesektől, hogy ugyanolyan bánásmódban részesítsék a magyar hadifoglyokat, mint amilyenben nekik, illetőleg a Magyarországra menekült franciáknak, lengyeleknek, briteknek és amerikaiaknak részük volt.