Figyelte a magyarokat a Stasi

A kommunizmus válsága címmel 2008 elején gyűjteményes kötet kerül a német könyvpiacra, amelynek egyik dolgozata a hidegháború mindeddig ismeretlen jelenségére hívja fel a figyelmet: a keletnémet állambiztonsági minisztérium (MfS) megkülönböztetett figyelmet szentelt az NSZK-ban működő magyar emigráns szervezeteknek. A Stasi fennmaradt iratainak feldolgozásával foglalkozó hivatal adataiból kitűnik, hogy az NDK titkosszolgálata 1960-ban úgynevezett Balkán-aktát létesített, kiterjesztve felderítő munkáját az Albániából, Bulgáriából, Romániából és Magyarországról menekültekre. A Nyugat-Németországban megalakult magyar emigrációs körök – nyilvánvalóan az 1956-os forradalom hatására – kiemelt jelentőséggel bírtak a kelet-berlini felderítés számára. E munka a magyar nagykövetségen berendezett ügynöki rezidentúra kezdeményezésére indult, azt követően, hogy annak vezetője, Huszár József már 1955 májusában levelet intézett az MfS élén álló Erich Mielkéhez, és olyan iratok kiadását kérte, amelyek elősegíthették az ÁVO titkosszolgálati tevékenységét. Budapest tehát már akkor operatív csoportot tartott fenn, érdeklődést tanúsítva a NATO-országok hadseregeiben vagy a nyugati titkosszolgálatokban szerepet vállaló magyar származású személyek, a Szabad Európa Rádió, a menekülttáborok lakói és az emigránsokat összefogó szervezetek, így a Nyugat-Berlinben működő „magyar kolónia” iránt.
A Stasi már a forradalom előtt hatvan emigráns személyi adataival rendelkezett, és igyekezett körükből besúgókat toborozni, meglehetősen szerény sikerrel. A forradalom leverését követően ugrásszerűen megemelkedett az MfS akcióinak intenzitása, több ügynökét sikerült az NSZK-ba átdobnia. Jelentéseik alapján alakult ki az a meggyőződés, hogy az Ausztriában és az NSZK-ban létrejött csoportok a „Magyar Népköztársaság ellen uszítanak, kémkednek és szabotálnak”, közvetlenül azonban nem jelentenek veszélyt az NDK-ra.
Kelet-Berlin 1965-ben hivatalosan lezárta a Balkán-aktát. Georg Herbstritt – a Stasi-iratok kiértékelésével foglalkozó munkatársak egyike – szerint azonban a Stasi érdeklődése a magyar emigráció iránt az 1980-as évekig tartott.