Tavaly 96 millió eurót (körülbelül 24 milliárd forintot) fordított hazánk nemzetközi segélyezésre, amely nemzeti jövedelmünk 0,12 százalékát tette ki – derül ki az Európai Bizottság adataiból, melyet a HAND Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség ismertetett a napokban. A legszegényebb országoknak juttatott magyar támogatások egyrészt az ENSZ, a Világbank-csoport s egyéb nemzetközi szervezetek tagdíjaiból tevődik össze, másrészt olyan kétoldalú megállapodásokból, amelyeket hazánk a segélyezett országgal köthet. A 2006-os évre elkönyvelt adatok szerint a legnagyobb adósságelengedési akció Irakot érintette; az ázsiai országnak hazánkkal szemben fennálló teljes adóssága 230 millió dollár volt, ennek 60 százalékát engedtük el. A mintegy 25 milliárd forintos gesztust azonban a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) előírásainak megfelelően nem lehetett teljes egészében hivatalos segélyként betudni. Bár az OECD szerint csak az elengedett kamat számítható be hivatalos nemzetközi támogatásnak, az így is 67 millió dollárra (12 milliárd forintra) rúgó kamatteher elengedése az egész éves magyar segélyezési keret felét teszi ki. Vagyis a legszegényebb és legeladósodottabb országok s a hazánk számára biztonságpolitikai szempontból kiemelkedően fontos délszláv régió támogatására ezért arányaiban is kevesebb jutott. A HAND kimutatásai szerint az utóbbi évek legfőbb magyar adósságelengedései a következők voltak: 2004-ben Nicaraguának 22 millió dollárt (közel 4 milliárd forintot), 2005-ben Jemennek 19,6 millió dollárt (3,5 milliárd forintot), Tanzániának 18,8 millió dollárt (3,4 milliárd forintot), 2006-ban Irakon kívül Etiópiának 6,4 millió dollárt (1,1 milliárd forintot) engedtünk el.
– Nemzetközi civil szervezetek álláspontja szerint az adósságelengedés nem minősíthető segélynek, mert nem történik új pénzbeáramlás, amely lehetővé tenné a fogadó ország fejlődésének elősegítését – mondta a magyar nemzetközi fejlesztéspolitikát elemző tanulmány szerzője, Kiss Judit. A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének munkatársa kiemelte: hazánk jóval elmarad az Európai Unió első 15 tagállamának segélyezési átlagától a 2010-re vállalt célkitűzéseinket valószínűnek, a 2015-re vonatkozót már irreálisnak tartja. A külügyminisztériumi forrásokra támaszkodó HAND tanulmányából kiderül, hogy 2003 és 2006 között hazánk mintegy 300 projektben vett részt 27 országban, ami szintén a nemzetközi fejlesztéspolitikánk része. Az értéket tekintve a legfőbb partnerek Szerbia és Montenegró. Ez Tomaj Dénes, a Külügyminisztérium osztályvezetője szerint elsősorban biztonságpolitikai okokkal magyarázható. Ugyanakkor érthetetlen Irak 12 százalékos, Afganisztán s Dél- és Délkelet-Ázsia 11-11 százalékos, valamint Vietnam 8 százalékos aránya. Kiss Judit szerint az országpaletta túl széles és széttöredezett, s nem a legkevésbé fejlett országok állnak a fókuszában. A magyar vállalatoknak államilag támogatott hitelt és biztosítást jelentő, a segítendő országban megvalósítandó projekteket felölelő, úgynevezett kötött segélyhitelek alakulásában szintén akad néhány furcsa pont. A Bosznia-Hercegovinában építendő ivó- és szennyvíztisztító, valamint a montenegrói oktatási beruházások támogatása még csak-csak érthető, a vietnami erőműre vonatkozó segélyhitel-felajánlás azonban több sebből is vérzik. A HAND ajánlásai szerint az áttekinthetőbb nemzetközi fejlesztéspolitikához szükség lenne szabad hozzáférésre a statisztikákhoz és közérdekű adatokhoz, valamint a segélyek valós hatékonyságának mérésére is.
Peter Szijjarto Makes Major Announcement on Energy Security
