Nem volt valami fényes esztendő 1927. Akkoriban legalábbis nem tűnhetett annak. Még úgy sem, hogy Magyarország minden tekintetben és területen éledezni kezdett a Trianon okozta sokkból, hisz bevezették a pengőt, nemzeti ünneppé nyilvánították március 15-ét, megalapították a Baumgarten-díjat, Móricz Zsigmond pedig elkezdte közölni a Pesti Naplóban Erdély-trilógiája második részét, A nagy fejedelmet. A sportkedvelőket elsősorban az hozta lázba, hogy a Fradi ekkor nyerte tizedik labdarúgó-bajnoki címét – természetesen nem kellett hozzátenni, hogy az NB I-ben –, azt ugyanis nem sejthették, hogy 1927 majd egészen másról lesz nevezetes. Arról, hogy április 2-án megszületett Puskás Ferenc, október 23-án pedig Gyarmati Dezső.
Egyiküket sokan a világ valaha élt legnagyobb labdarúgójaként, másikukat a legnagyobb vízilabdázóként tartják számon. Előbbi véleményt szemtanúk és rajongók támasztják alá, utóbbit puszta számok, tények is. Gyarmati Dezső játékosként ugyanis 1948 és 1964 között öt olimpián szerepelt, ezeken három arany-, valamint egy-egy ezüst- és bronzérmet szerzett, kétszeres Európa-bajnok, a szakemberek szerint ő volt az univerzális pólós. Ha úgy tetszik, egy-egy játékelemben akadtak jobbak nála, de mindent csak ő tudott. Edzőként, azaz szövetségi kapitányként aztán 1976-ban olimpiai bajnoki címre, 1973-ban vb-, 1974-ben és 77-ben Eb-diadalra vezette a válogatottat, Faragót, Csapót, Szívóst, Sudárt, Sárosit megtéve örököséül. Mindmáig ő az egyetlen, aki „vízen és szárazon is” nyert olimpiát, a második világháborút követő fél évszázadnak nem akadt olyan magyar pólósikere, amelynek ne lett volna részese.
Életműve és egyénisége mindmáig olyan súllyal nehezedik a sportágra, hogy tűnjön fel bárhol és bármikor – meccsen, hivatalos fórumon, ünnepségen –, ott azonnal átrendeződnek az erőviszonyok. Nem csoda, hiszen míg kor- és csapattársai megmaradtak bajnoknak, addig Gyarmati a magyar sport- és kultúrtörténelem elemévé vált.
Pengőnk már nincs, de Móricz A nagy fejedelem című regénye vagy március 15. örökre a miénk, mint ahogy két, 1927-ben született héroszunk is. Puskás Ferenc holtában, Gyarmati Dezső éltében, tegnap óta túl a nyolcvanon. Illetve innen a kilencvenen, a százon, hiszen esetében így tanácsos számolni. Mert ahogy elnézzük őt a tribünön ülve vagy általában sarkos véleménye mellett érvelve, az a gyanúnk támadhat: a halhatatlanság talán nem is csak elméleti kategória.
Szijjártó Péter: Brüsszel nagyon rossz irányba megy
