Gyarmati Dezső 80 éves

2007. 11. 02. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem volt valami fényes esztendő 1927. Akkoriban legalábbis nem tűnhetett annak. Még úgy sem, hogy Magyarország minden tekintetben és területen éledezni kezdett a Trianon okozta sokkból, hisz bevezették a pengőt, nemzeti ünneppé nyilvánították március 15-ét, megalapították a Baumgarten-díjat, Móricz Zsigmond pedig elkezdte közölni a Pesti Naplóban Erdély-trilógiája második részét, A nagy fejedelmet. A sportkedvelőket elsősorban az hozta lázba, hogy a Fradi ekkor nyerte tizedik labdarúgó-bajnoki címét – természetesen nem kellett hozzátenni, hogy az NB I-ben –, azt ugyanis nem sejthették, hogy 1927 majd egészen másról lesz nevezetes. Arról, hogy április 2-án megszületett Puskás Ferenc, október 23-án pedig Gyarmati Dezső.
Egyiküket sokan a világ valaha élt legnagyobb labdarúgójaként, másikukat a legnagyobb vízilabdázóként tartják számon. Előbbi véleményt szemtanúk és rajongók támasztják alá, utóbbit puszta számok, tények is. Gyarmati Dezső játékosként ugyanis 1948 és 1964 között öt olimpián szerepelt, ezeken három arany-, valamint egy-egy ezüst- és bronzérmet szerzett, kétszeres Európa-bajnok, a szakemberek szerint ő volt az univerzális pólós. Ha úgy tetszik, egy-egy játékelemben akadtak jobbak nála, de mindent csak ő tudott. Edzőként, azaz szövetségi kapitányként aztán 1976-ban olimpiai bajnoki címre, 1973-ban vb-, 1974-ben és 77-ben Eb-diadalra vezette a válogatottat, Faragót, Csapót, Szívóst, Sudárt, Sárosit megtéve örököséül. Mindmáig ő az egyetlen, aki „vízen és szárazon is” nyert olimpiát, a második világháborút követő fél évszázadnak nem akadt olyan magyar pólósikere, amelynek ne lett volna részese.
Életműve és egyénisége mindmáig olyan súllyal nehezedik a sportágra, hogy tűnjön fel bárhol és bármikor – meccsen, hivatalos fórumon, ünnepségen –, ott azonnal átrendeződnek az erőviszonyok. Nem csoda, hiszen míg kor- és csapattársai megmaradtak bajnoknak, addig Gyarmati a magyar sport- és kultúrtörténelem elemévé vált.
Pengőnk már nincs, de Móricz A nagy fejedelem című regénye vagy március 15. örökre a miénk, mint ahogy két, 1927-ben született héroszunk is. Puskás Ferenc holtában, Gyarmati Dezső éltében, tegnap óta túl a nyolcvanon. Illetve innen a kilencvenen, a százon, hiszen esetében így tanácsos számolni. Mert ahogy elnézzük őt a tribünön ülve vagy általában sarkos véleménye mellett érvelve, az a gyanúnk támadhat: a halhatatlanság talán nem is csak elméleti kategória.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.