Hatalmas pénzért uniós eszmecsere

Magyarul az Európai eszmecsere nevet kapta az a módszer, amelyet a kilencvenes években a kaliforniai Stanford Egyetemen tanító James Fishkin és a Texas Egyetemen (Austin) dolgozó Robert Luskin fejlesztett ki. Módszerüket először az Egyesült Királyságban tesztelték, majd ezután számos országban, beleértve Magyarországot. A módszer lényege, hogy első lépésben szondázzák a kiválasztott polgárok véleményét különféle kérdésekben. Ezt követően a megkérdezetteket – ahogyan a módszer kidolgozói állítják – pártatlan szakemberek okítják, azaz látják el információval a témában. A harmadik fázis a kiscsoportos eszmecserék. Az itt felmerülő kérdéseket azután szakértők és politikusok elé terjesztik. Ezt követi egy ismételt véleményfelmérés, amely után következik az utolsó fázis. Ez abból áll, hogy az első és a második véleményfelmérés közötti eredményeket elemzik, következtetéseket vonnak le, majd széles körben ismertté teszik, elsősorban az adott irányvonalakat kidolgozók számára.
EU-konform módszer
Az Európai Unió úgy döntött, hogy a módszer ideális saját céljaira. Az idén október 12–14. között Brüsszelben első ízben mintegy négyszáz uniós polgár vett részt a Holnap Európájának nevezett nagy eszmecserében. Az EU polgárait tudományos mintával választották ki, véletlenszerűen 27 tagországból. A nagy folyamatot az Európai Bizottság, az Allianz biztosító és 22 más partner finanszírozta. A kezdeményező a Notre Europe (Európánk) nevű párizsi kutatóintézet volt.
A folyamat egyik szervezője, Henri Monceau kifejezte reményét, hogy „a folyamat egy új korszak hajnalát bátorítja (!), amelyben a polgárok jelentőségteljesen vesznek részt az EU politikájának kidolgozásában”. Ami – tegyük hozzá – azzal párhuzamosan folyt és folyik, hogy Brüsszel minden erővel elejét akarja venni az uniós polgárok népszavazási megnyilvánulásának az opportunista módon uniós reformszerződésnek átkeresztelt EU-alkotmánytervezetről, amelyet a franciák és a hollandok egyszer már referendummal utasítottak el.
Az eszmecsereprogram szervezői arról biztosították a nyilvánosságot, hogy „ennek a kísérletnek az eredményei feltétlenül meglepetést okoznak”. A teljes folyamat ünnepélyes bemutatóját szeptember 17-én rendezték Brüsszelben. Az elegáns Solvay-könyvtárban a színpadon foglalt helyet Margot Wallström, az Európai Bizottság alelnöke, az intézményi kapcsolatokért és kommunikációs stratégiáért felelős biztos, Valéry Giscard d’Estaing volt francia elnök és az Európa jövőjével foglalkozó Európai Konvenció volt elnöke, Giuliano Amato olasz belügyminiszter, a konvenció korábbi alelnöke, továbbá az említett két amerikai professzor, valamint Jens-Peter Bonde, az Európai Parlament tagja, az abban helyet foglaló függetlenek alelnöke.
A szerző ajánlásával
Az esten felszólaló Fishkin elmondta, hogy a csoportos megbeszéléseken a résztvevők háttéranyagot kapnak, a beszélgetéseket moderálják, és a folyamat végén az elsőként kapott impresszionisztikus véleményeket behelyettesítik a már megtárgyalt véleményekkel. A nemzetközi sajtó meghívott résztvevőit ellátták az eddigi eredményeket igazoló és bemutató anyagokkal is, amelyek valóban okoztak meglepetést.
Elsősorban a magyar példa.
A kiosztott anyagból ugyanis nemcsak az tűnt ki, hogy az eszmecserét követően az uniós polgároknak az EU szempontjából üdvös irányban változott a véleményük, de az is, hogy ez az örvendetes véleményfejlődés a magyarok esetében volt a leglátványosabb. Magyarországon a téma „a romákkal kapcsolatos politikák” volt. Az öszszefoglaló szerint a kiválogatottak egynegyede az első, még „felvilágosítatlan” állapotában azt mondta, szerintük igazolható az, hogy a rendőrség diszkriminálja a romákat, míg a moderált, átlátható körülmények között tartott szakértői felvilágosítást követően a megkérdezetteknek már csak a kilenc százaléka vallotta ugyanezt. Ez a szeánsz 2005. szeptember 16–18. között zajlott Magyarországon. Az eseményt közvetítette az MTV, valamint a Rádió C. Részt vett rajta Gönczöl Katalin, az egy évvel később, az erőhatalmi szemkilövéseket történelmi kontextusba helyező, egy csapásra függetlenné váló miniszteri biztos, valamint Magyar Bálint akkori oktatási miniszter.
Jellemző egyébként, hogy a magyaroknál nyilván fafejűbb írek véleménye egy másik kérdésben – a kiosztott szöveg szerint – csupán 69 százalékra nőtt 61 százalékról, a dánok ugyancsak egy más kérdésben szinte hasonló makacssággal ragaszkodtak elsőnek kimondott véleményükhöz (68-ról 75 százalékra változott az eredmény).
És itt álljunk meg egy pillanatra.
Ugyanis a meglepetése sokaknak inkább arra irányul, hogy a manipulációnak milyen durva formáját választotta a magyar mintán az Európai Unió. Attól talán tekintsünk el, hogy mind a köret (az MTV), mind a megemlített főszereplők (Gönczöl Katalin és Magyar Bálint) formailag vagy köztudomásúan ideológiájuk tekintetében SZDSZ-es belügyet képviselnek, de attól ne, hogy azért a kérdésnek lehetnek más szószólói is. Például azok, akik netán kellő erővel tudnak képviselni egy másfajta álláspontot úgy, hogy a nézeteknek legalább az esélye meglett volna valamilyen kiegyensúlyozottságra.
Rendőr és cigány
Vagy Magyarországon a szervezők nem találtak például egyetlen annyira bátor rendőri vezetőt, aki elmondta volna: a cigányokkal kapcsolatos rendőrségi diszkrimináció a legtöbb – és a lakosság által is leginkább kifogásolt – esetben éppen fordított? Vagyis hogy a rendőrség a koalíciós pártok exponált világnézetének és gyakorlatának megfelelően (amit a balliberális sajtó hatalmas hangerővel erősít), valamint tartva a felülről jövő következményektől inkább eltekint a cigány bűnelkövetők letartóztatásától, s nem csupán olyan súlyú cselekményeknél, mint amilyenek töredékéért nem cigány elkövető ellen azonnal eljárás indul, de olyanok elkövetésekor is, amikor nem roma elkövetőt azonnal, gondolkodás nélkül őrizetbe vennének.
Egy ilyesfajta eszmecsere éppen úgy szaglik a manipulációtól, mint az egész Európai Unió azon igyekezete, hogy akár az uniós alkotmányt a polgárok beleszólása nélkül fogadják el, akár pedig az eddig állami – és legtöbb esetben nagyon jól működő – szolgáltatásokat az uniós polgárok feje fölött és akaratuk ellenére privatizálják, gondolva itt elsősorban az energiára, a vasutakra és a postára. Az Európai Bizottság magyarországi képviselete október 18-i dátummal tudósított ezen Európai eszmecsere újabb, hazai pályán lefolytatott etapjáról.
Az újszerű közvélemény-kutatáson mintegy kétszáz, véletlenszerűen kiválasztott állampolgár vett részt. Vendég volt Kovács László adó- és vámügyi biztos, Bod Péter Ákos volt jegybankelnök, Lipovecz Iván újságíró, Tabajdi Csaba, Schöpflin György európai parlamenti képviselők, valamint Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője. A szétküldött szövegből pusztán az nem derül ki, hogy közülük ki vállalta az euroszkeptikus szerepet. Hiszen például a lapunkban heti egy uniós jegyzetével jelentkező, kiváló közgazdász, az euroszkeptikus Lóránt Károly brüsszeli szemmel tudott volna kételyeket ébreszteni az ott feltételezhetőleg elhangzott, ötvözetlen „hurráunionista” véleményekkel szemben.
A Szonda Ipsos a kiválasztott
A véletlenszerűen kiválasztott állampolgárokkal megbeszélt egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy miként gondolnak Magyarország uniós tagságára. A felmérés – amelyet a Szonda Ipsos végezhetett el – előzetes eredményei azt mutatták, hogy a megkérdezetteknek szeptemberben még csak 46 százaléka gondolkodott pozitívan az unióról, míg a moderáció után az október 13-i felmérés szerint arányuk 60 százalékra ugrott. Erre mondaná szívesen a résztvevők közül nem egy, ha nem lenne kínos múltjuk felidézése, hogy: „Éljen és virágozzék az Európai Unió és a magyar nép örök, megbonthatatlan barátsága!”
De a vélemények az EU-nak kedvező irányban változtak más tekintetben is. Noha szeptemberben még a megkérdezettek 47 százaléka vélte úgy, hogy az ország számára a tagság eddigi három éve inkább előnyökkel járt, ez október idusára már 65 százalékra nőtt. Ezzel párhuzamosan azok részaránya, akik úgy vélekedtek, hogy a tagság inkább hátrányokkal járt, 40 százalékról 29 százalékra zuhant. A legérdekesebbnek azonban feltétlenül az azon témában bekövetkezett változás tűnik, amelyben a megkérdezettek arra válaszoltak, hogy a tagság mit jelentett saját településük, illetve maguk és családjuk számára. A településekkel kapcsolatos kérdésben a pozitív választ adók aránya 46-ról 66 százalékra ugrott, arra a kérdésre pedig, amely az egyénre és családjára vonatkozott, az „inkább előnyökkel járt” választ adók százaléka 33-ról 50-re szökött fel.
Vagyis a moderálók és a szakértők elmondták a véletlenszerűen kiválasztott állampolgároknak, hogy saját maguk és családjuk három év alatt sokkal inkább profitáltak az unióból, mint ahogyan azt saját maguk önmagukra, lányukra, fiukra, apjukra vagy anyjukra pillantva ezt mindaddig, szakértői segítség nélkül, dőrén hitték. Sztálin (a fiatalabbak kedvéért: több tíz millió polgár megöléséért felelős egykori kommunista diktátor, a Lukács Györgyből kisarjadt jelenlegi balliberális magyarországi média egyik meghatározó szellemi nemtője) már annak idején komoly és hathatós harcot viselt a burzsoá szubjektív idealizmus ellen, szembeállítva vele az épülő szocialista társadalom könyörtelen objektivitásának primátusát.
„Párbeszéddel sokat tehetünk az eurooptimizmusért” – olvasható az unió budapesti irodájának a nagy kísérletről szóló értesítőjében. Az irodát egyébként Göncz Kinga külügyminiszter nyitotta meg: „Fontos tanulságokkal járt az a szociológiai kísérlet, amelyet az Európai Bizottság és az Európai Parlament budapesti képviseletei megbízásából végzett a Szonda Ipsos. A kísérletben 1500 fő véleményét kérdezték meg Magyarországot és az Európai Uniót érintő témákról. Közülük a magyar társadalom minden főbb csoportját reprezentáló 200 főt meghívtak október 13-án az Országházba…” A meghívottak kérdéseket tehettek fel uniós politikusoknak és szakértőknek, sőt e meghitt környezetben vitázhattak is.
Mindezt nem szabad úgy tekinteni, hogy csak az „eszmecserének” alávetett magyarok képesek saját érdekeiket is sutba dobó eredmények elérésére. Mint az Európai Bizottságtól a sajtó szintén október 18-án értesülhetett, a második ülésre a kiválasztott, 27 tagországból érkező 362 uniós polgár többsége eredeti véleményével szemben már támogatta a nyugdíjhatár későbbre tolását. Mellékesen a budapesti iroda információs anyagát megelőző napon látott napvilágot Londonban a Financial Times és a Harris közvélemény-kutató közös felmérésének eredménye. A közvélemény-kutatók Nagy-Britannia és négy nagy uniós ország polgárait kérdezték meg arról, hogy kívánják-e az EU intézményes reformját formába öntő szerződést népszavazásra bocsátani. Az eredmény szerint a megkérdezettek túlnyomó többsége népszavazást kíván. Első ülésben – tehetnénk hozzá.
Ha őket azonban átnevelőtáborba küldenék, arányuk vélhetőleg drámaian csökkenne.
A neokonzervatív magabiztosság auráját sugárzó Fishkin és Luskin nevű kollégájának módszere azért még ennyire nem hatékony. Miután azonban ma a költséghatékonyság és a munkák kiszervezése (az outsourcing) globális divat, Brüsszelnek érdemes lenne az ügy érdekében konzultációt folytatnia a vélemények megváltoztatásában jelenleg csupán a bimbózás fázisánál tartó uniónál bizonyítottan jobb eredményeket elérő és a munkát sokkal olcsóbban elvégző hanoi kommunistákkal. Sőt ők a laogaiokban (a kínai mintára létrehozott ideológiai átnevelőtáborokban) a teljes uniós lakosság véleményét záros határidőn belül és garanciával alakítanák át. Nem is szólva arról, hogy e táborok szakértői a referendumoknak is esküdt ellenségei. Vagyis rokon lelkek az eszmék lecserélésén fáradozó uniós kollégáikkal.
Utófohász
E cikk írója csupán reméli, hogy az Európai Bizottság szóvivői a fentiek megírása miatt büntetésből és mély sértődöttségből nem vetik alá eszméje lecserélésére irányuló kísérletnek, hanem – a drága, manipulatív és semmire nem vezető igyekezet helyett – a jövőben az e lap nevében feltett, legtöbb esetben számukra, illetve a Gyurcsány-kormány számára kínos kérdésekre nem elkent válaszokkal, általánosságokkal, arcátlan semmitmondásokkal, az olvasók által érthetetlen „technikalitásokkal”, hanem tisztességesen, őszintén és egy napilap igényeinek megfelelő gyorsasággal válaszolnak. Ez az egyetlen útja ugyanis talán annak, hogy a magyar polgárok ne legyenek az unió legpesszimistábbjai.
De lehet, hogy az eszmecserélés tényleg jó ötlet – ha azt az uniós politikusok és bürokraták önmagukon kezdik el. Hiszen a gondolkodásukhoz kissé ijesztően közel álló szellemiségű Marxnak Feuerbachról írt harmadik tézise szerint is a lényeg az oktatók oktatása.