Kommunizmus-csúcs és Halál-völgy

A Kommunizmus-csúcs a Szovjetunió legmagasabb pontja volt. Ma már persze nem így hívják, de a hegymászók nehezen veszik rá magukat, hogy a tadzsik államalapító után Ismail Somoni-csúcsként emlegessék a Pamír 7495 m-es kiemelkedését. „Az egy darabban zuhanó kő útja kiszámítható, de amikor több száz apró kavics pattogott, repkedett, és gellert kapva éles fütyüléssel hasított el a fülünk mellett, az orosz rulett jutott az eszembe” – írja Dvorszky Tamás Úton a Kommunizmus-csúcs felé című beszámolójában. Hogy a múltidéző kezdetek, a posztszovjet folytatás s olyan kalandok, mint lábujjfagyás, zuhanás, tüdőembólia, agyödéma ellenére az expedíció eljut-e a kitűzött célhoz, elolvashatják a Magyar Földrajzi Társaság kéthavonta megjelenő, színes magazinja, A Földgömb legutóbbi számában.
A Halál-völgy Észak-Amerika legalacsonyabb pontja: Badwaternél 86 méterrel fekszik a tengerszint alatt. A zárt katlanban mérték a kontinens legnagyobb hőségét (57,2 Celsius-fok), de a forró nyár hosszúságrekordját is tartja (154 napon át 37,8 fok felett), a csupasz földfelszín pedig 1972. július 15-én 94 Celsius-fok volt! A Föld legszárazabb félsivatagában a ma már végveszélyben lévő őslakosok, a timbisa indiánok fűzfából olyan szoros fonatú kosarat tudtak készíteni, hogy víztartálynak is használhatták. A kopár táj vizuális bravúrjai: festői színezetű kőzetek, fodros homokdűnék – az Ördög golfpályája, az Ördög szántóföldje. Ízelítő Gábris Gyula meneteléséből a pokoli forróságban.
Nyitott szemmel, értelemmel és szívvel kell járni a világot, akkor a világ is megnyílik az utazónak. Az 1930-ban alapított, 1999-ben újrainduló A Földgömb szerkesztői, szerzői Vámbéry Ármin bölcsességét követik („Ésszel járom be a Földet”), amikor úton vannak, és a tudományos ismeretterjesztés klaszszikus korszakát, a polihisztor Cholnoky Jenő idejét idézik föl, amikor élvezetes stílusban, már-már szépírói vénával lejegyzik tapasztalásaikat. A hagyománytisztelet példája a Hetven éve írta… rovatuk is, amely ezúttal a brazíliai mérgeskígyó-farmra kalauzol, a Világjáró magyarokban pedig a 175 éve született Ázsia-kutatóra, nyelvzsenire, a dervisruhában vándorló Vámbéryra emlékeznek. Bemutatják az erdő titkainak őrzőjét: a hiúzt, a Kárpátok ismeretlen arcát: az iszapvulkánokat, a trópusi Hawaii lávafolyamain bandukolhatunk, és a „porábul megéledt”, szimbolikus mostari Öreg hídról is olvashatunk. Gyönyörű fotók, térképek teszik teljessé élményünket.
Azokat, akik unják az ipari turizmus kiszámíthatóságát, igazi terepjárásokra hívják, hogy magyar szakmai vezetéssel megismerhessék a földfelszín formakincsét. Nagy utazók, földrajzi felfedezők nyomában – és nemcsak virtuálisan, hanem szervezett túrákkal is.
(A Földgömb. A Magyar Földrajzi Társaság folyóirata, 2007/6.)