Trump és Putyin találkozója az elmúlt évtizedek legfontosabb amerikai–orosz egyeztetése

Az Egyesült Államok és Oroszország, vagy korábban a Szovjetunió vezetőinek találkozói mindig is kiemelt figyelmet kaptak a világpolitikában. Ezek a csúcstalálkozók gyakran fordulópontot jelentettek a két nagyhatalom kapcsolatában és befolyásolták a globális geopolitikai helyzetet. Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz vezető találkozója évtizedekre meghatározhatja a világ sorsát. A háborúpárti nyugati országok pedig úgy tűnik, kimaradnak a világ sorsának alakításából.

Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök (Fotó: AFP)

Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök találkozójától sokat vár a békepárti oldal. A két nagyhatalom vezetője Ukrajnáról és a tervek szerint más világpolitikai és gazdasági kérdésekről is egyeztethet. A hidegháború óta az egyik legfontosabb találkozó vár a felekre.

Trump és Putyin találkozójára figyel a világ (Fotó: AFP)

Trump és Putyin a hidegháború óta az egyik legfontosabb amerikai–orosz egyeztetésre készül

1961 nyarán, a hidegháború egyik legkritikusabb időszakában, két szuperhatalom vezetője találkozott Bécs szívében. Az Egyesült Államok frissen beiktatott elnöke, John F. Kennedy és a Szovjetunió első titkára, Nyikita Hruscsov június 3–4-én ült tárgyalóasztalhoz, hogy megvitassák a világpolitika legégetőbb kérdéseit.

A találkozó jelentőségét nehéz túlbecsülni. Kennedy, aki alig néhány hónapja volt hivatalban, először találkozott szemtől szemben a tapasztalt szovjet vezetővel. A levegőben szinte tapintható volt a feszültség, ahogy a két államférfi próbálta kipuhatolni egymás szándékait.

A megbeszélések középpontjában Berlin jövője állt. Emellett szó esett Laosz semlegességéről és a nukleáris leszerelés lehetőségeiről is, ám konkrét megállapodások nem születtek.

Az amerikai elnök később úgy nyilatkozott, hogy ez volt „a legrosszabb élménye elnökként”.

Bár a csúcstalálkozó nem hozott áttörést, mégis fontos következményekkel járt. Alig két hónappal később megkezdődött a berlini fal építése, ami a hidegháború egyik legismertebb szimbólumává vált. A feszültség tovább fokozódott, és végül az 1962-es kubai rakétaválságban csúcsosodott ki.

Kennedy számára a bécsi találkozó tanulságos volt. Felismerte, hogy keményebb álláspontot kell képviselnie a Szovjetunióval szemben, ami jelentősen befolyásolta későbbi külpolitikai döntéseit.

Az enyhülés korszaka

Richard Nixon és Leonyid Brezsnyev 1972 és 1974 közötti találkozói már az enyhülés jegyében teltek. A SALT (Strategic Arms Limitation Talks)-tárgyalások központi szerepet játszottak, amelyek a nukleáris fegyverek korlátozását célozták.

Az 1970-es évek elején az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kapcsolatok jelentős változáson mentek keresztül. Ez az időszak az enyhülés korszakaként vált ismertté, amikor a két szuperhatalom igyekezett csökkenteni a feszültséget és javítani a kétoldalú kapcsolatokat.

A Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, Leonyid Brezsnyev (középen) kezet fog Richard Nixon amerikai elnökkel a moszkvai csúcstalálkozó után (Fotó: AFP)

Nixon és Brezsnyev találkozói:

• Nixon első moszkvai látogatása. Ez volt az első alkalom, hogy egy hivatalban lévő amerikai elnök a Szovjetunióba látogatott.
• Brezsnyev viszonozta a látogatást Washingtonban.
• Nixon második moszkvai útja.

Ezek a csúcstalálkozók számos fontos megállapodást eredményeztek, köztük a SALT I egyezményt.

Az enyhülés időszaka azonban nem tartott sokáig. Az 1970-es évek végére és az 1980-as évek elejére a szovjet–amerikai kapcsolatok ismét feszültebbé váltak, különösen az afganisztáni szovjet beavatkozás után. Ennek ellenére a SALT-tárgyalások és az enyhülés időszaka fontos mérföldkövet jelentett a hidegháború történetében, és megmutatta, hogy lehetséges a párbeszéd és az együttműködés még a legkomolyabb ellentétek esetén is.

A hidegháború vége felé

Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov 1985 és 1988 közötti csúcstalálkozói történelmi jelentőségűek voltak. A genfi, reykjavíki, washingtoni és moszkvai találkozók során lefektették a hidegháború befejezésének és a nukleáris leszerelésnek az alapjait. A két vezető fokozatosan kiépített egy bizalmi kapcsolatot, amely lehetővé tette a nukleáris leszerelésről és a kelet–nyugati kapcsolatok javításáról szóló tárgyalásokat.

Az 1987-es washingtoni csúcstalálkozó hozta meg az első jelentős eredményt. Reagan és Gorbacsov aláírták a közepes hatótávolságú nukleáris erők (INF) szerződését, amely felszámolta az összes amerikai és szovjet közepes hatótávolságú nukleáris rakétát. Ez a megállapodás jelentős lépés volt a nukleáris leszerelés felé, és elősegítette a bizalom kiépítését a két ország között.

Reagan és Gorbacsov csúcstalálkozói történelmi jelentőségűek voltak. 

A találkozók lefektették a hidegháború befejezésének és a nukleáris leszerelésnek az alapjait.

A két vezető közötti személyes kapcsolat és a diplomáciai erőfeszítések hozzájárultak a világpolitika átalakulásához.

Az új korszak kezdete

George H. W. Bush és Borisz Jelcin 1992–93-as találkozói már egy új érát jeleztek. A Szovjetunió felbomlása után a kapcsolatok újradefiniálása volt a cél, beleértve a gazdasági együttműködést és a demokratizálódás támogatását. A Bush és Jelcin közötti találkozók sikeresek voltak az Egyesült Államok és Oroszország közötti kapcsolatok javításában. A két vezető képes volt átfogó fegyverzet-ellenőrzési megállapodást kötni és együttműködni a gazdaság, a kereskedelem és a befektetések előmozdításában. Ezenkívül elkötelezték magukat az oroszországi demokratizálódás támogatása és a két ország közötti kulturális csereprogramok bővítése mellett.

A 90-es évek kihívásai

Bill Clinton és Borisz Jelcin számos alkalommal találkoztak 1993 és 2000 között. Megbeszéléseik fókuszában a NATO bővítése, a balkáni konfliktusok és Oroszország gazdasági reformjai álltak. Clinton azt akarta, hogy a NATO kiterjedjen Kelet-Európára, Jelcin viszont aggódott amiatt, hogy ez veszélyt jelent Oroszországra. 

A balkáni konfliktusok egy másik fontos téma volt a Clinton–Jelcin-találkozókon. Mindkét vezető egyetértett abban, hogy véget kell vetni a konfliktusoknak, de abban már nem értettek egyet, hogy ezt hogyan kell megtenni. Clinton a katonai beavatkozást támogatta, Jelcin viszont a diplomáciai megoldást részesítette előnyben. 

A terrorizmus elleni harc évei

George W. Bush és Vlagyimir Putyin kapcsolata 2001 után kezdetben ígéretesnek tűnt, különösen a terrorizmus elleni közös fellépés terén. Később azonban az iraki háború és a georgiai konfliktus feszültségeket okozott. A szeptember 11-i terrortámadások után Putyin felajánlotta Oroszország támogatását az Egyesült Államoknak, ami a két ország közötti együttműködés új korszakának tűnt.

A kezdeti remény ellenére Bush és Putyin kapcsolata az évek során egyre feszültebbé vált. Bár a két vezető bizonyos területeken, például a terrorizmus elleni harcban együtt tudott működni, nézeteltéréseik voltak az olyan kérdésekben, mint az iraki háború és a georgiai konfliktus.

A „Reset” kísérlete

Barack Obama elnöksége alatt először Dmitrij Medvegyevvel, majd ismét Putyinnal folytatott tárgyalásokat. A kezdeti „Reset” politika célja a kapcsolatok javítása volt, de Ukrajna és Szíria ügyében mélyülő ellentétek jelentkeztek.

Barack Obama és Dmitrij Medvegyev (Fotó: AFP)

Obama elnökségének kezdetén, 2009-ben az amerikai kormányzat meghirdette a „Reset” politikát, melynek célja az Oroszországgal való kapcsolatok javítása volt. Ez a politika arra irányult, hogy az előző években felgyülemlett feszültségeket enyhítse, és új alapokra helyezze a kétoldalú viszonyt. A Dmitrij Medvegyev akkori orosz elnökkel való együttműködés eleinte sikeresnek tűnt:

• Új START-szerződés: Megállapodás született a nukleáris fegyverek csökkentéséről.
• Együttműködés Afganisztánban: Oroszország segítette az amerikai csapatok ellátását.

Azonban a politika nem tudta hosszú távon áthidalni a mélyebb nézeteltéréseket. Az alábbi tényezők vezettek a kapcsolatok romlásához:

• Ukrajna: A 2014-es ukrán válság, Oroszország annektálta a Krímet és támogatást nyújtott a kelet-ukrajnai szeparatistáknak, ami komoly konfliktust okozott.
• Szíria: Az Aszad-rezsim támogatása és az orosz katonai beavatkozás a szíriai polgárháborúban éles ellentéteket eredményezett az Egyesült Államokkal.
• Egyéb konfliktusok: A választási beavatkozásokkal és kibertámadásokkal kapcsolatos vádak tovább rontották a viszonyt.

Obama elnöksége alatt az Oroszországgal való kapcsolatok jelentős változásokon mentek keresztül. 

A demokrata politikus vezetése alatt a mélyülő geopolitikai ellentétek végül a kapcsolatok megromlásához vezettek.

Ukrajna és Szíria ügyében a két ország közötti nézeteltérések áthidalhatatlannak bizonyultak.

Trump és Putyin első korszaka

Donald Trump első elnöksége alatt az Egyesült Államok és Oroszország közötti kapcsolatok a figyelem középpontjába kerültek, különösen Trump és Vlagyimir Putyin orosz elnök találkozói. Trump és Putyin először 2017 júliusában találkozott a G20-csúcstalálkozón Hamburgban. Ezt követően több alkalommal is találkoztak és beszéltek telefonon.

A 2018-as helsinki csúcstalálkozón Trump és Putyin négyszemközt tárgyaltak. 

A találkozót követő sajtótájékoztatón Trump megkérdőjelezte az amerikai hírszerzés következtetéseit a beavatkozásról, és Putyinnal együtt nyilatkozott.

Trump akkor azt állította, hogy a jó kapcsolat Oroszországgal az USA és a világ érdekeit szolgálja.

Joe Biden ideje alatt indult meg az orosz–ukrán háború

Joe Biden és Vlagyimir Putyin 2021-es genfi találkozója a feszült viszony ellenére is fontos volt. A megbeszélések középpontjában az emberi jogok, a kiberbiztonság és a stratégiai stabilitás álltak.

Joe Biden és Vlagyimir Putyin (Fotó: AFP)

Ezt követően viszont megkezdődött az orosz–ukrán háború és a világ a harmadik világháború felé sodródott. 

Minimálissá fokozódott a kommunikáció a két atomhatalom között, amelyben most áttörést hozhat Donald Trump és Vlagyimir Putyin találkozója.

Az ukrajnai konfliktus 2014-es kiéleződése óta a kapcsolatok mélypontra jutottak. Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója tovább rontotta a helyzetet, és a hidegháború óta nem látott mértékű szankciókhoz vezetett Oroszország ellen. Ez jelentősen korlátozta a diplomáciai mozgásteret is.

Az amerikai–orosz csúcstalálkozók története azt is mutatja, hogy még a legnehezebb időkben is van tere és szükséges a párbeszéd. Ezt ismerte fel a jelenlegi amerikai és orosz vezetés. A háborúpárti nyugati országok pedig úgy tűnik, kimaradnak a világ sorsának alakításából.

Borítókép: Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök (Fotó: AFP)