Medveczky Ádám annak idején legendásan kiállt az egykori Matáv-zenekar mellett. Ezért is választották a mai koncert karmesterének. Arról kérdeztük, mit érez most, amikor ismét szembesülnie kell azzal, hogy újra ilyen méltatlan helyzetben vannak a zenekarok. A karmester elmondta, azóta csak rosszabb a helyzet. Van Verdi Falstaff című operájában egy mondat – emlékeztetett –, amely így szól: tutto declina (minden hanyatlik). Úgy látszik, ez minden korban érvényes volt, most azonban hatványozottan jelentkezik. Megszűnés, létszámcsökkentés, elbocsátás tapasztalható a művészeti, kulturális intézményekben, a zenekaroknál – sorolta a gondokat –, különösen a nagy múltú budapesti együtteseknél. Elsőként a rádió énekkarát és zenekarát említette, amely egykor nemzetközileg is a legismertebbek között volt, most azonban csökkenteni kényszerültek a létszámot. Medveczky Ádám megemlítette, hogy a Telekom-zenekar harminc fő körüli létszámra apadt, és a MÁV együttesét is sújtja az elbocsátási kényszer. Van, ahol megtartva szüntetnek meg, legutóbb Szegeden, ahol a színház együttesét és a filharmonikus zenekart vonták össze – jegyezte meg a karmester. – Lehet, hogy megmentettek egy színházi zenekart, de tíz muzsikus utcára került. Az a három zenekar, amelyik most különösen nagy bajban van, mind nagyon közel áll hozzám. Egykor én is zenekari tag voltam, úgyhogy pontosan átérzem a helyzetüket – indokolta szolidaritását Medveczky Ádám.
De vajon mihez kezd egy utcára került zenész, aki a zenekarok általános válsága miatt máshol sem tud elhelyezkedni? Sokakat ismerek, akik már rég nem muzsikálnak – adta meg a választ a dirigens. Olyannal is találkoztam, aki a végkielégítéséből fizetett be egy mérlegképes könyvelői tanfolyamra, mert hiába gyakorolt annyit gyerekkorától kezdve, tanult évtizedekig, végzett kiváló eredménnyel, belátta, hogy ebből nem tud megélni. Ötvenévesen hova váltson az ember? A kultúra leépülése nagyon sok mindentől megfosztja az emberiséget. Igaz, a művészetet nem lehet úgy eladni, mint egy repülőteret vagy mint az elektromos műveket, de erre áldozni kell, mert az ország kevés dologra lehet olyan büszke, mint a zenei múltjára. A kultúra és a sport még a múlt század második felében is aranykorát élte, politikai rendszertől függetlenül. Ez volt Magyarország kifelé mutatott arca, nem pedig az, hogy hány vállalatot tudtunk eladni – fakadt ki Medveczky Ádám.
A koncerttel az a céljuk, hogy felhívják a figyelmet a problémára. Sztrájkolni nem tudnak, hiszen a színházak, a koncertek nem állhatnak le, és ha egy-egy előadás el is maradna, azzal a kívánt hatás ellenkezőjét érnék el, így nem marad más, a Zeneművészek Szövetségében, a szakszervezetben, a zenekarok vezetőiben bíznak. Ez a kérdés persze elsősorban a minisztériumban dől el – vélte a karmester. Törvénytervezet készül a zenekarokról – tette hozzá –, akkor kell az illetékeseknek a muzsikusok ügyét képviselni, amikor az egyes zenekarok támogatását megállapítják, mert ennek a tétje a megmaradás.
Az operában egyelőre csend és nyugalom van, legalábbis a felszínen – mondta el Medveczky Ádám, amikor azt kérdeztük, milyen a hangulat az ő munkahelyén –, és a filharmóniai társaság is annyi támogatást kapott, amivel még éppen működőképes az ország elsőként alapított zenekara és megtarthatjuk a koncerteket. A Győri Filharmonikusoknál sem olyan éles a helyzet, mint Budapesten. A műsorválasztást (Beethoven C-dúr miséje) a következőképpen indokolta: – Azt szeretném, ha a koncert közös imádság lehetne a magyar kultúráért, művészetért. Ha már egy idézetet mondtam, mondok még egyet, a leglényegesebbet: Kodály Zoltán úgy fogalmazott, hogy csak az a nemzet tarthatja fenn magát, amelyik képes megőrizni a kultúráját. Félek, igaza volt. Damoklész kardja a fejünk fölött lebeg.
origo.hu
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak
