Belegondoltunk már abba, hol is tartanánk ma, ha a hetvenes években Berecz András, az Ökrös együttes vagy éppen az Újstílus tagjai nem szeretnek bele végérvényesen a népzenébe? Valószínűleg el sem tudjuk képzelni, mennyire más lenne a kép. Persze lehet, hogy akkor mások léptek volna a helyükbe, de az, amit ők adtak a magyar kultúrának, kimondhatatlan. Ők ugyanis – más legendás együttesekkel, művészekkel együtt – alapjaiban szabták meg a táncházmozgalom irányát, szellemiségét, és ezzel a jelenkor népzenei tudáskincsét. Amikor hallgatunk egy-egy tehetséges fiatal bandát, nem vonatkoztathatunk el attól, hogy ők is a nagy elődök felvételein, dallamfolyamatain nőttek fel. Ezért szól éppen az a nóta és nem egy másik, az az aprája, az a díszítés, az a tempóváltás, és még sorolhatnánk. A régi Berecz–Ökrös-felvételek, táncházak, koncertek kitörölhetetlenül bennünk élnek.
Ezért is volt különleges ünnep, ritka csillagállás Berecz András ötvenedik születésnapja, amelyen a mostanában már inkább szólóban hallható énekes-mesemondót újra a régi zenésztársak kísérték. Megelevenedtek a régi nóták, az az őstáncházas hangulat, amelyet azóta is siratunk, hogy a nagy legendák – Ökrös Csaba, Molnár Miklós, Kelemen László, Mester László, Doór Róbert, Gombai Tamás, Vizeli Balázs, Fekete Antal és Pénzes Géza – már nem játszanak a régi felállásban. Igaz, nem tűntek el a színről, százfelé, más-más együttesekben láthatjuk őket, Kelemen László pedig ritkábban muzsikál már, amióta a Hagyományok Háza élére került, de mégis, ahogy eredeti felállásukban sírjuk vissza a hatvanas– hetvenes évek nagy beat- és rocklegendáit, úgy kívánjuk, mint egy falat kenyeret azt a „bizonyos” Ökrös- vagy éppen Újstílus-hangzást. Olyan ez, mint a fiatalságunk emléke, akkor is, ha akkor még nem is éltünk.
Jócskán elmúltak a legényévek, a Legényes azonban visszahozta ezt a korszakot, s hozzátette, amitől azóta több lett mindegyikük. Az ötvenedik születésnapon persze nem pusztán az új lemez szólalt meg, hanem érezhettük azt a több évtizedet, ami bennünk, a közönségben sem zajlott nyomtalanul. A régi, emlékezetes felvételeket is felvonultató vonósalbum mellett Juhász Zoltán képviselte a furulyára épülő repertoárt, a magyar népzenének ezt az ősi és értékes rétegét. A keserédes nosztalgia mellett azonban észrevétlenül az aktualitásokra, a jelen nagy kérdéseire került a hangsúly – Berecz András ehhez nagyon ért –, mint például a fájó hiányra, közös nyájlétünk fej- és pásztornélküliségére.
A koncert végén Gubcsi Lajos Árpád fejedelem emlékdíjat nyújtott át Berecz Andrásnak, megköszönve, hogy a népdalénekes és mesemondó ekkora szeretettel és erővel védi, óvja és adja tovább ősi kultúránkat.
(Berecz András: 16 éves se voltam. Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 28., 19.30.)
origo.hu
Majdnem belehalt egy idős ember egy brutális támadásba - egy budapesti buszról rángatták le
