Országjárás műholdak segítségével

Egy ideje hétvégeken járom az ország erdeit, és idegenek által elrejtett műanyag dobozok után kutatok az avar alatt. Új betegségem mondhatni sport, neve geocaching. Ez a név a görög geo (föld) és az angol cache (rejtekhely) szavakból lett összerakva, a gyakorlatban természetbarát hobbit jelent, amely a kincskeresés ősi szenvedélyét egyesíti a természetjárással, a turizmussal és az ismeretterjesztéssel. Nekem bejött.

Bő hét éve, 2000. május 3-án indult a geocaching karrierje, ekkor rejtették el az Amerikai Egyesült Államokban az első ládát, miután május elsején a katonai és távközlési célra használt GPS- (globális helymeghatározás) rendszerből eltávolították a szelektív zavarást. A játékot ma már a világ számos országában művelik. Magyarországon 2001 júniusában helyezték el az első ládát; számuk jelenleg már megközelíti az 1800-at. A természetben elrejtett ládát a nyilvánosságra hozott földrajzi koordinátái alapján lehet megkeresni egy mobiltelefonhoz hasonló speciális készülékkel. A több műholddal kapcsolatban álló helymeghatározó készülékeket a szakboltokban 38–190 ezer forint közötti áron lehet megvásárolni, de kölcsönözhetők is.
A sport lényege: a geocaching játékban már kellő jártasságot szerzett személyek egy valamilyen szempontból érdekesnek tartott helyszínen vagy annak közelében elrejtenek egy ládát, amelynek helyét GPS-vevőkészülék segítségével bemérik, majd a koordinátáit – a helyszín leírásával együtt – közzéteszik a játék internetes, www.geocaching.hu című honlapján. A játék többi résztvevője a koordináták alapján ezt a rejtekhelyet keresi meg, feljegyzi a ládában található jelszót, amelynek segítségével rögzítheti a megtalálás tényét a honlapon. A bejelentkezéskor mindenki közkinccsé teheti a keresés közben szerzett személyes tapasztalatait, valamint a helyszínnel kapcsolatos ismereteit és az ott készített fotóit is; ezáltal a honlap az évek során egy hatalmas, több ezer ember által szerkesztett, folyamatosan bővülő on-line útikönyvvé válik. A hagyományos geoláda egy vízhatlan (eredetileg élelmiszer-tároló) doboz, benne egy szabvány magyar és angol nyelvű üzenet a véletlenül megtalálók részére, egy napló és egy íróeszköz, valamint kisebb ajándékok (kincsek), amelyek a megtalálót illetik, de ezt csak akkor illik elvinni, ha ő maga is hozott magával másikat, amivel kicseréli. A füzetbe röviden fel kell jegyezni a megtalálás pontos idejét, körülményeit és a megtaláló nevét. A jelszó feljegyzése és az ajándékcsere után a ládát vissza kell rejteni.
Nagyvázsonytól egy óra erdei gyaloglással jutottam el a XIII. században épült, Rátóti nemzetség által alapított tálodi kolostor romjaihoz, amelynek ma már csak a homlokzati fala látható. „Ha háttal állunk a kolostor azon falának, amelyen az ismertetőtábla található, akkor az ajtónyílástól enyhén jobbra, délkeletre, 25 m-re, egy kéttörzsű fa gyökerénél van a geoláda kövekkel álcázva” – olvashattam a leírást. Jelentem: megtaláltam.
Drégely vára a történelemből, irodalomból egyaránt jól ismert, érdemes a valóságban is felkeresni. Drégelyvárpalánkról gyalogoltam el Drégely váráig Szondira emlékezve. A ládát a vártól északkeletre, a munkálatok körén kívül egy erdei sziklahasadékban találtam meg.
Később Drégelypalánk és Hont között a 2-es főútról megközelítettem a Csitári-forrást és a Drégely– Hont–Csitári-kegyhelyet, amely a forrás miatt ismert zarándokhely. Történetírók szerint a csitári források közelében már a középkorban két szép kápolna állt, s állítólag Drégely várából is idejártak imádkozni a „titokzatos alagúton” át. A mocsaras területen egy korhadó fa törzsében megtaláltam a ládát, majd felkerestem az alagutat is. Jó tíz méterre mertem bemerészkedni… A járatok embermagasságúak, bizonyos szárnyai a járhatatlanságig szűkülnek. A Szondi-alagút kialakítási időpontja nem ismeretes, de a vésési technika régi eredetről vall. A szakirodalom szerint feltételezhetően a várba vezet az alagút, a három kilométeres távolság és 250 méteres szintkülönbség ellenére. Minden bizonnyal a jelenleg ismert alagút a Drégelyvárból kifelé vezető alagútrendszer egyik ágának külső szakasza.
És alig várom a hétvégéket, amikor is újabb és újabb helytörténeti érdekességeket ismerek meg. Mosóházat Óbudaváron, Mikszáth-emlékhelyet Horpácson, földvársáncot Vasváron, Árpád-kori templomot Lébényben, óriásfákat Iharosberényben vagy erődtemplomokat a Hajdúságban.
A geocaching mottója egy kérés: „Ne vigyél el semmit, csak a fotóidat; ne hagyj ott semmit, csak a lábnyomodat; ne ölj meg semmit, csak az idődet!”